[Evangelium] 2016-01-09

[Evangelium mindennap]

   2016. január 9. – Szombat

   Miután   Jézus   jóllakatott   ötezer   embert,   nyomban    felszólította
   tanítványait, hogy szálljanak a  bárkába, és keljenek  át a túlsó  partra,
   Betszaidába, amíg ő hazaküldi a tömeget. Miután elbúcsúzott tőlük, fölment
   egy hegyre, hogy imádkozzék. Közben beesteledett. A bárka mélyen benn járt
   a  tavon,  ő  pedig  egyedül  maradt  a  parton.  Amikor  látta,  mennyire
   küszködnek az evezéssel – ellenszelük volt ugyanis –, az éjszaka  negyedik
   őrváltása idején, a vízen  járva feléjük indult.  El akarta kerülni  őket.
   Amikor meglátták, hogy a vízen  jár, azt hitték, hogy kísértet;  elkezdtek
   kiabálni, mert mindnyájan  látták őt, és  megrémültek. Ő azonban  mindjárt
   odafordult hozzájuk, és  így szólt:  „Bátorság! Én  vagyok, ne  féljetek.”
   Aztán beszállt  hozzájuk  a bárkába,  mire  a szél  elállt.  Azok  egészen
   magukon   kívül   voltak   a   csodálkozástól,   mert   nem   okultak    a
   kenyérszaporításból, és szívük még érzéketlen volt.
   Mk 6,45-52

   Elmélkedés:

   Az olyan  esetekben,  amikor  Jézus  csodával  gyógyít  meg  egy  beteget,
   nyilvánvaló a  szándéka: megmutatja,  hogy Isten  az ember  javát  akarja,
   Isten megszabadítja az embert testi nyomorúságától vagy az őt fogva  tartó
   gonosztól. De mi a helyzet a természeti csodákkal? Mi a szándéka az  olyan
   rendkívüli cselekedetekkel, amelyek esetében nem Istennek az embert segítő
   szándéka az elsődleges? Ilyen például a vízen járás csodája, amiről a  mai
   evangéliumban  olvasunk.  Nyilvánvalóan  itt  sem  erőfitogtatásról   vagy
   magamutogatásról van szó, mert ezek a csodák sem öncélúak.
   Abból érdemes  kiindulnunk,  hogy  Jézus tisztában  van  azzal,  hogy  nem
   mindegy, kik  vannak  jelen  bizonyos  rendkívüli  cselekedeteinél,  tehát
   tekintettel van  arra, kik  részesülnek a  csodából, illetve  azt is  szem
   előtt tartja,  hogy vajon  az  érintettek megértik-e  majd  cselekedetének
   jelentését és jelentőségét.  A kenyerek és  a halak megszaporításakor  sok
   ezer ember van jelen.  Ha ugyanennyi ember látta  volna az éjszakai  vízen
   járást, minden  bizonnyal  tömegpánik  tört volna  ki.  A  bárkában  evező
   tanítványok  is  megrémülnek  és   félelmükben  kiabálni  kezdenek,   mert
   kísértetnek vélik  a  víz  tetején  hozzájuk  közeledő  személyt,  s  csak
   Mesterük szavára nyugszanak meg. E csodával Jézus az ő istenségét  mutatta
   meg nekik,  de  úgy  tűnik,  hogy ennek  felismerésére  még  ők  sincsenek
   felkészülve, nemhogy egy nagyobb számú tömeg.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Mindenható és legjobb Uram, figyelmesen vizsgálom bűneim sebeit,  melyeket
   már gyermekkorom óta  hordok. Sírok,  mert haszontalanul telt  el az  idő.
   Erőm  nem  elegendő,  hogy  kitartsak  a  fáradozásban,  erőim  hiúságokra
   pazaroltam.  Mivel  te  vagy  minden  jóság  és  irgalom  forrása,  hozzád
   könyörgök kegyelemért és irgalomért,  könyörgök, irgalmazz nekem!  Érintsd
   meg lelkemet szerető kezeddel, hiszen te vagy a legjobb orvos,  vigasztald
   meg lelkemet, hiszen te vagy a legjobb vigasztaló!
   Svéd Szent Brigitta

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160109.mp3