[Evangelium] 2016-01-06

[Evangelium mindennap]

   2016. január 6. – Szerda, Urunk megjelenése (Vízkereszt)

   Amikor Heródes király  idejében Jézus megszületett  a judeai  Betlehemben,
   íme, napkeletről bölcsek  jöttek Jeruzsálembe, és  tudakolták: „Hol van  a
   zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk,  hogy
   hódoljunk előtte.” Meghallotta  ezt Heródes  király és  megrémült, s  vele
   egész Jeruzsálem.  Összehívatta  a  főpapokat  és  a  nép  írástudóit,  és
   megkérdezte  tőlük,  hogy  hol  kell  születnie  a  Messiásnak.  Azok  így
   válaszoltak: „A judeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem,
   Juda földje, bizony  nem vagy  a legkisebb Juda  nemzetségei között,  mert
   belőled jő ki a  fejedelem, aki pásztora  lesz népemnek, Izraelnek.”  Erre
   Heródes titokban  magához hívatta  a  bölcseket és  pontosan  megtudakolta
   tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe:
   „Menjetek,  tudakozódjatok   szorgalmasan   a   gyermek   felől,   és   ha
   megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte!”
   Ők pedig, miután meghallgatták a  királyt, elindultak. És lám, a  csillag,
   amelyet napkeleten  láttak, előttük  járt, míg  meg nem  állapodott a  ház
   fölött, ahol  a  Gyermek volt.  A  csillagot meglátva  nagyon  megörültek.
   Bementek a házba,  és ott  látták a Gyermeket  anyjával, Máriával.  Földre
   borulva  hódoltak   előtte,   majd   kinyitották   kincseszsákjaikat,   és
   ajándékokat  adtak  neki:  aranyat,  tömjént  és  mirhát.  Mivel  álmukban
   utasítást kaptak,  hogy ne  menjenek vissza  Heródeshez, más  úton  tértek
   vissza országukba.
   Mt 2,1-12

   Elmélkedés:

   A csillag fényét követve
   Évekkel ezelőtt, még fiatal pap koromban történt a következő eset.  Korán,
   már az  advent  elején elkezdtük  gyakorolni  a gyerekekkel  a  karácsonyi
   betlehemes játékot. A szereposztásnál szinte minden simán ment, valamennyi
   gyerek  testhezálló   szerephez   jutott.  Egyedül   a   Lőcsei   Marcival
   kapcsolatban voltak kételyeim, mert mindenképpen az egyik király szeretett
   volna lenni  a  három  közül,  én viszont  az  írástudó  szerepét  akartam
   rábízni.  Ő  is  próbált  érvelni  az  elgondolása  mellett,  meg  én  is.
   Erősködött, hogy  nála szebben  senki nem  tud hódolni  a Megváltó  előtt,
   ezért hadd  vigye  ő  a  Gáspár  aranyát.  Erre  én  is  győzködtem,  hogy
   írástudóként szépen hirdethetné  a prófétai jövendöléseket,  és ez  bizony
   jelentős feladat. Nem nagyon értette, hogy kik is voltak azok az írástudók
   Jézus idejében, ezért inkább ragaszkodott a királyhoz. A végén még abba is
   belement volna,  hogy  ő legyen  a  szerecsenkirály, bár  az  nem  annyira
   tetszett neki, mint a Gáspár vagy  a Menyhért. Bevetettem nála, hogy  szép
   díszes köntöse lesz írástudóként, büszke lesz rá anyukája, de ezt az érvet
   hamar lesöpörte, mondván, hogy a királyoknak sokkal szebb palástja van  és
   az jobban tetszene anyukájának is. Győzködtem még, hogy az írástudók abban
   az időben  mennyire okosak  voltak, de  ez  sem hatott  rá, mert  a  végén
   előhúzta a  mindent  eldöntő  érvet, hogy  ő  tulajdonképpen  bukásra  áll
   magyarból, mert rossz a helyesírása, ezért semmiképpen sem lehet írástudó.
   Sejtettem, hogy egy  szó sem  igaz ebből,  de ráhagytam,  mert aki  ekkora
   poént tud mondani, hogy király lehessen, az tényleg megérdemli. Így lett ő
   abban az évben Gáspár király.
   Ma, Urunk megjelenése ünnepén azért idézem  fel e régi esetet, mert  ezzel
   szeretném bemutatni, mennyire közel állnak a gyerekek szívéhez, a gyerekek
   gondolatvilágához a háromkirályok, akik valójában nem is voltak uralkodók,
   hanem  –  miként  az  evangéliumban   szerepel  –  bölcsek  voltak,   akik
   napkeletről jöttek. Ugyanakkor nem csak  a gyermekek fantáziáját, hanem  a
   felnőttek képzeletvilágát is  megmozgatja a  napkeleti bölcsek  története,
   mindazokét, akik  hittel  olvassák a  Szentírást.  Éppen emiatt  nem  kell
   csodálkoznunk  azon,   hogy   az   evangéliumok   meglehetősen   szűkszavú
   elbeszélését az évszázadok során  az igehirdetők kissé kiszínezték,  amely
   aztán számos irodalmi  műben és  művészeti alkotáson  is megjelent.  Ennek
   köszönhetően kapták nevüket,  Gáspár, Menyhért és  Boldizsár, akik  egyike
   idősebb,  a   másik   középkorú,   a  harmadik   pedig   egészen   fiatal.
   Tulajdonképpen azt sem  tudjuk hányan érkeztek  a csillag fényét  követve,
   csupán a háromféle ajándékból következtetünk arra, hogy feltehetően hárman
   voltak.
   A napkeleti  bölcseket  egy csillag,  egy  különleges égi  jel  vezette  a
   Megváltóhoz. Bölcsességük ott kezdődött, hogy  felismerték ezt a jelet  és
   kutatni kezdték  annak  értelmét. Úgy  gondolták,  hogy ez  egy  újszülött
   királynak a jele. S amikor  ezt megértették, akkor elindultak, követték  a
   jelet. Nem féltek az út  viszontagságaitól és szándékuktól nem  téríthette
   el őket senki. Az őket vezető csillag talán egy időre eltűnt szemük  elől,
   ezért is tudakozódhattak Jeruzsálemben  az uralkodónál. Amikor pedig  újra
   elindulnak, most  már a  prófétai  jövendölésben szereplő  Betlehem  felé,
   akkor újra felragyogott előttük a csillag. Máté evangélista külön kiemeli,
   hogy „a  csillagot  meglátva  nagyon megörültek.”  Mert  az  isteni  jelet
   követni, s  annak  segítségével  meglelni  a  Megváltót,  boldogsággal  és
   örömmel tölti el  az embert.  A napkeleti  bölcsek mindazokat  jelképezik,
   akik a történelem folyamán elindulnak, hogy keressék az Istent.  Induljunk
   mi is örömmel a szívünkben!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenünk, irgalmas  Atyánk!  Ma  lélekben  útra  kelünk,  és  a  napkeleti
   bölcsekkel együtt elindulunk Betlehembe, ahová  minket is a csillag  fénye
   vezet. Nem aggódunk az út fáradalmai miatt, hanem bátran haladunk, mert  a
   te szereteted és  irgalmad vonz  bennünket. Egyetlen  utat keresünk,  azt,
   amely hozzád  vezet.  Egyetlen  úton akarunk  haladni,  azon,  amelyet  te
   mutatsz nekünk.  Keresni a  hozzád vezető  utat, határozottan  haladni  az
   üdvösség útján, soha  nem letérni az  örök élet felé  vezető útról, ez  az
   igazi bölcsesség! Segíts,  hogy másokat  is hozzád,  az irgalomban  gazdag
   Istenhez vezessünk!

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160106.mp3