[Evangelium] 2016-01-01

[Evangelium mindennap]

   2016. január 1. – Péntek, Szűz Mária, Isten Anyja (Újév)

   A pásztorok  sietve  elindultak,  és megtalálták  Máriát,  Józsefet  és  a
   jászolban fekvő  Kisdedet. Miután  látták, elbeszélték  mindazt, amit  már
   korábban  megtudtak  a  Gyermekről.  Aki  csak  hallotta,  csodálkozott  a
   pásztorok elbeszélésén. Mária  pedig szívébe véste  szavaikat, és  gyakran
   elgondolkodott  rajtuk.  A  pásztorok  ezután  hazatértek.  Dicsérték   és
   magasztalták Istent  mindazért, amit  láttak és  hallottak, pontosan  úgy,
   amint (az angyalok) előre  megmondták nekik. Azután  eltelt nyolc nap,  és
   körülmetélték a Gyermeket. A Jézus nevet  adták neki, mert így nevezte  őt
   az angyal, mielőtt még anyja méhében megfogant volna.
   Lk 2,16-21

   Elmélkedés:

   Különleges ajándék
   Az egyik évben karácsony délutánján már  csak néhány perc volt a  templomi
   betlehemes játék  kezdetéig.  A  gyerekek  szépen  felöltözve,  izgatottan
   várták a kezdést. A pásztorok és a háromkirályok kezükben szorongatták  az
   ajándékokat, amit majd a Megváltónak adnak, amikor hódolnak előtte.  Ebben
   a pillanatban  érkezett  egy  egészen kicsiny  fiú  kisbojtárnak  öltözve.
   Valójában nem is  érkezett, hanem  az édesanyja vezette,  hiszen még  csak
   óvodás volt, kiscsoportos. Rögtön  megismertem Menyhért király  anyukáját,
   aki csendesen kérte: hadd álljon  az ő fia is a  pásztorok közé, ha már  a
   bátyja  is  szerepel.  Végigpillantottam  a  gyereken,  subája,  kucsmája,
   pásztorbotja rendben, a próbákon  ugyan nem volt, de  miért ne állhatna  a
   betlehemi pásztorok közé. Annyi idő még éppen volt, hogy szóljak a Kulcsár
   Bandinak, aki abban az évben öregpásztor volt, figyeljen majd a kicsire. A
   műsor  szépen  ment,  elérkezett  a  pásztorok  jelenete.  Az  elsőpásztor
   egyesével szólította  a  többieket:  „Mit  hoztál  pásztortársam  a  világ
   Megváltójának?” Ők  meg  sorban  válaszoltak, hogy  sajtot,  túrót,  friss
   cipót, kisbárányt hoztak a Megváltónak,  majd letérdelve hódoltak neki  és
   letették elébe ajándékukat.  Végül már  csak az  újonnan beállt  kisbojtár
   maradt  és  az  elsőpásztor  neki  is  feltette  a  kérdést:  „Mit  hoztál
   pásztortársam a világ  Megváltójának?” Az előadás  előtt erre a  helyzetre
   nem volt  időm  gondolni, az  édesanyjára  pillantottam, akinek  elállt  a
   lélegzete. Az újdonsült  kisbojtár nem ijedt  meg nagyon,  megilletődötten
   belenyúlt zsebébe,  elővette majd  kezével magasra  tartotta ajándékát  és
   hangosan  kiáltotta:  „Játékcsörgőt   hoztam  a   Megváltónak!”  Ebben   a
   pillanatban az  oldalt  várakozó  Menyhért kezéből  kiesett  a  tömjén,  a
   pásztorok térdelés  helyett a  földön feküdtek  a nevetéstől,  Szűz  Mária
   pedig úgy tett, mintha a könnyeit törölgetné. A rögtönzött jelenet annyira
   tetszett mindenkinek,  hogy  kiegészítettük  a  betlehemes  játékot  és  a
   következő évtől már a csörgő is a pásztorok ajándéka között volt.
   Sok  év  után  is  szívesen  emlékszem  az  ilyen  kedves  jelenetekre  és
   elmosolyodok,  amikor  a  leleményes  gyerekszereplőkre  gondolok.   Jézus
   születésének eseményét  Szűz  Mária  is  jól  megjegyezte  egykor.  Lukács
   evangélista  ezt  írja:  „Aki  csak  hallotta,  csodálkozott  a  pásztorok
   elbeszélésén.  Mária   pedig   szívébe   véste   szavaikat,   és   gyakran
   elgondolkodott  rajtuk.”  Hogyan  is  felejthette  volna  el  a  pásztorok
   kedvességét, akik  elsőként érkeztek  az  újszülött Gyermekhez,  az  Isten
   Fiához? Ma  figyelmünk  Máriára,  Jézus  édesanyára  irányul,  akit  Isten
   Anyjaként tisztelünk. Ha földi élete  során Jézus, aki valóságos ember  és
   valóságos Isten volt, anyjának nevezte  Máriát, mi is bátran  állíthatjuk,
   hogy nem csupán az ember Jézusnak volt édesanyja, hanem Isten Anyja is  ő.
   Mária a  jászoltól a  keresztig elkísérte  fiát. A  születésekor  karjában
   tartotta gyermekként Jézust  és a  keresztről való  levételkor is  karjába
   vehette fiát, aki a kereszten Isten Fiának bizonyult.
   Mária a születéstől a halálig  minden nap kimutatta szeretetét fia  iránt.
   Mi is fejezzük  ki szeretetünket  és hódolatunkat az  esztendő és  életünk
   minden napján Jézus  iránt! Tekintsük az  új év és  életünk minden  napját
   Isten ajándékának!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Szűz  Mária,   Megváltónk   édesanyja!  A   te   életedben   számtalanszor
   megmutatkozott Isten irgalma. Mutass utat számunkra az irgalmas  Istenhez,
   hogy méltók legyünk  az ő  áldására az  új esztendő  minden napján.  Téged
   áldottnak hirdet minden  nemzedék, mert igent  mondtál az isteni  üdvözítő
   tervre  és  átengedted  egész   személyiségedet  Istennek,  hogy   általad
   szülessen meg  Jézus. Egész  életed során  érezted Isten  áldását,  hiszen
   mindig fiad, Jézus közelében éltél. Irgalmasság édesanyja, segíts  minket,
   hogy  az   irgalmasság   cselekedeteinek   gyakorlásában   felismerjük   a
   mennyország kulcsát!

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160101.mp3