[Evangelium] 2016-02-12

[Evangelium mindennap]

   2016. február 12. – Péntek

   Keresztelő János tanítványai  egyszer Jézushoz  járultak, és  megkérdezték
   tőle: „Miért  van az,  hogy mi  és a  farizeusok gyakran  böjtölünk, a  te
   tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?” Jézus így felelt nekik:  „Vajon
   szomorkodhat-e a násznép,  amíg velük  van a vőlegény?  Eljönnek a  napok,
   amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.”
   Mt 9,14-15

   Elmélkedés:

   A böjtöléssel  kapcsolatban  hangzik  el  egy  kérdés  Jézus  felé  a  mai
   evangéliumban. A  kérdezők ezúttal  nem a  Jézus cselekedeteibe  belekötni
   szándékozó írástudók és  farizeusok, hanem  Keresztelő János  tanítványai,
   akik megtartották  a korabeli  zsidó  szokásokat a  böjttel  kapcsolatban.
   Kérdésükből úgy tűnik, hogy Jézus és tanítványai nem tartották meg a böjti
   szokásokat. Az Úr válasza nem magyarázkodás vagy mentegetőzés. Feleletéből
   kiderül, hogy azt az időszakot, amíg  ő tevékenykedik, nem tekinti a  böjt
   idejének, de távozása után majd eljön az ideje a böjtnek is. Amíg ő a  nép
   körében tanít és  gyógyít, az kegyelmi  idő az emberek  számára. Most  nem
   kell böjtölni, hanem mindenki örvendezzen annak, hogy Isten irgalma kiárad
   az emberekre és mindenki hallhatja az üdvösség örömhírét.
   Fontos leszögeznünk, hogy Jézus nem tartja helytelennek a böjtölést. Az  a
   tény viszont,  hogy  ő és  tanítványai  nem az  akkori  előírások  szerint
   tartják meg, azt jelzi, hogy a böjtölés gyakorlatának megújítását  akarja,
   miként erről a hamvazószerdai evangéliumban olvastuk kijelentését.  Eljött
   az ideje  annak,  hogy a  böjtölésben  és a  többi  vallási  cselekedetben
   megújuljanak az emberek.
   Számunkra most van itt a  böjt ideje. Testi böjtölésünk szolgálja  lelkünk
   újjászületését és szeretetünk megújítását!
   Ma részt veszek a templomi keresztúti imádságon.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenem! Lehet lelkünk még oly fennkölt: telve jószándékkal,  buzgalommal,
   elszántsággal,  mégis  elég  egy   pillanatra  elszakadnunk  tőled,   hogy
   legkiválóbb  érzelmeink  szertelenséggé  fajuljanak,  szeretetünk  erőtlen
   érzelemmé satnyul, előrelépésünk  lelki kevélységgé ágaskodik,  buzgalmunk
   erőszakossággá türelmetlenkedik, önbizalmunk elbizakodottsággá fuvalkodik.
   Ilyenkor döbbenünk  rá  arra,  hogy  biztos úton  csak  te  tudsz  vezetni
   bennünket. A  te  szavad a  legfőbb  életszabályunk. Az  életadó  erőt  is
   belőled merítjük a hit csatornáján keresztül.
   Boldog John Henry Newman

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160212.mp3