[Napi e-vangelium] 2016-12-11

[Evangélium365]

   2016. december 11. – Advent 3. vasárnapja

   Abban az  időben:  Amikor  a börtönben  raboskodó  János  Jézus  tetteiről
   hallott, elküldte hozzá tanítványait, hogy kérdezzék meg tőle: „Te  vagy-e
   az, akinek el kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?” Jézus így  válaszolt
   nekik: „Menjetek,  és  adjátok tudtul  Jánosnak  mindazt, amit  láttok  és
   hallotok: a  vakok látnak,  a  sánták járnak,  a halottak  feltámadnak,  a
   szegényeknek pedig hirdetik  az örömhírt. Boldog  az, aki nem  botránkozik
   meg bennem!”
   Mikor elmentek,  Jézus  így kezdett  beszélni  Jánosról a  tömegnek:  „Mit
   akartatok látni,  amikor kimentetek  a pusztába?  Talán széltől  lengetett
   nádszálat? Vagy  miért  mentetek ki?  Hogy  finom ruhába  öltözött  embert
   lássatok? Akik finom ruhában járnak,  azok királyi palotában laknak!  Vagy
   miért mentetek  ki?  Hogy  prófétát lássatok?  Igen,  mondom  nektek:  még
   prófétánál is nagyobbat! Ő az, akiről ezt írták:
   Íme, elküldöm követemet színed előtt,
   hogy elkészítse az utat teelőtted.
   Bizony, mondom  nektek:  Asszonyok  szülöttei között  nem  támadt  nagyobb
   Keresztelő Jánosnál! De még őnála is nagyobb az, aki a legkisebb a mennyek
   országában.
   Mt 11,2-11

   Elmélkedés:

   A puszta angyala
   Az ortodox keresztény festészetben egy XIII. században keletkezett,  görög
   ikontípust a puszta angyalának neveznek.  Az ikon Keresztelő Szent  Jánost
   pusztai, sivatagi környezetben ábrázolja, teveszőr ruhában. Az ikon  felső
   sarkában Krisztus látható, aki kezével  megáldja őt. Keresztelő János  egy
   lebomló könyvtekercset  tart  a  kezében,  amelyen  az  ő  Jézusról  szóló
   hitvallása, tanúságtétele olvasható: „Íme az Isten báránya, aki elveszi  a
   világ bűnét” (Jn  1,29). A kép  alsó részében a  „fák gyökerére  helyezett
   fejsze” látható,  amelyről  a  jánosi beszédekben  olvasunk.  Mindezek  az
   elemek, azaz  ruházata,  a  pusztai  környezet és  az  ő  tanítására  való
   utalások  pontosan   megegyeznek   azzal,  amit   János   személyéről   az
   evangéliumokban  olvashatunk.  Az  ikon  egy  dologban  azonban  eltér  az
   evangéliumi leírásoktól, mégpedig abban, hogy Jánosnak hatalmas aranyszínű
   angyalszárnyai vannak.
   Elgondolkoztatóak ezek  az  angyalszárnyak. Egyrészt  arra  utalnak,  hogy
   Keresztelő János  az  angyalokhoz  hasonlóan  Isten  küldötte,  aki  Isten
   üzenetét  közvetíti  az  embereknek,   amikor  a  megváltó   előfutáraként
   bűnbánatot hirdet. Másrészt utalnak az ember Isten-keresésére, Isten utáni
   vágyakozására, a vágyra, hogy felemelkedjünk, eljussunk Istenhez,  mintegy
   ki akarunk  lépni  emberi  létünk  korlátozottságából.  Talán  mindannyian
   vágyakozunk ilyen angyalszárnyakra,  hogy közelebb kerülhessünk  Istenhez,
   és szentek, tiszták, ragyogóak legyünk, mint az angyalok.
   Az adventi  időszakban  bizonyára  felerősödnek  bennünk  ezek  a  vágyak.
   Szeretnénk lélekben  megtisztulni, s  ennek útját  mind Keresztelő  János,
   mind pedig Jézus a megtérésben látja. A mai evangéliumban Jézus Keresztelő
   Jánosról mondott szavait  olvassuk: „Miért  mentetek ki  a pusztába?  Hogy
   prófétát lássatok? Igen, mondom nektek:  még prófétánál is nagyobbat!”  Az
   ószövetségi időkben Isten mindig azért küldte követeit, prófétáit, hogy  a
   választott népet  emlékeztesse  a törvények  és  parancsok útjára.  A  nép
   többször megszegte az Istennel való  szövetség törvényeit, hűtlen lett  az
   egyetlen Istenhez, letért arról az útról, amelyet Isten kijelölt  számára.
   Az  idők  teljességében,   a  Megváltó   jövetelét  közvetlenül   megelőző
   időszakban még  nagyobb szükség  volt  arra, hogy  a nép  odafigyeljen  az
   isteni figyelmeztetésre, amely  most a  messiás előhírnökének,  Keresztelő
   Szent Jánosnak a szavában nyilvánult  meg, aki megtérést hirdetett.  János
   így kezdte  működését:  „Elment  a Jordán  egész  környékére,  hirdette  a
   bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára” (Lk 3,3).
   Az Úr  Jézus nyilvános  működésének mintegy  három esztendeje  alatt is  a
   megtérés áll  tanításának középpontjában.  Így  kezdi tanítását:  „Az  idő
   betelt: közel van  Isten országa.  Térjetek meg és  higgyetek az  üdvösség
   jóhírében” (Mk 1,15).  És ugyanezzel  a gondolattal  fejezi be  tanítását,
   feltámadása után ezt mondja az emmauszi tanítványoknak: „A messiás nevében
   megtérést és  bűnbocsánatot kell  hirdetni, Jeruzsálemtől  kezdve,  minden
   népnek” (Lk  24,47). Az  advent  a bűnbánat  és  a lelki  megújulás  ideje
   mindannyiunk számára. Engedjük, hogy az irgalmas Isten ránk találjon!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, megváltó Jézusom!  A történelem  azt igazolja, hogy  a mennyei  Atya
   megváltó, üdvözítő tervének útjába nem állhat semmi. Az emberi hitetlenség
   nem  akadályozhatta  és  még  csak  nem  is  késleltethette  az   üdvözítő
   jövetelét. Uram,  kész vagyok  mindenben  elfogadni Isten  akaratát.  Kész
   vagyok hittel elfogadni  Isten szándékait. A  hitetlenség olykor engem  is
   némává, süketté,  vakká, bénává  tesz. A  hit viszont  megnyitja  ajkaimat
   Isten dicsőítésére. A hit megnyitja fülemet Isten szavának meghallására. A
   hit  megnyitja  szememet,  hogy  felismerjem  mindazt,  ami  üdvösségemhez
   szükséges. A hit erőt ad, hogy  Isten útján járjak. Adj nekem, Uram,  igaz
   bűnbánatot!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161211.mp3