[Napi e-vangelium] 2016-12-09

[Evangélium365]

   2016. december 9. – Péntek

   Egy alkalommal  így  szólt  Jézus  a  néphez:  „Kihez  hasonlítsam  ezt  a
   nemzedéket? Hasonlít  a  piacon  tanyázó  gyermekekhez,  akik  odakiáltják
   pajtásaiknak: „Furulyáztunk,  de  nem táncoltatok.  Siránkoztunk,  de  nem
   zokogtatok.” Eljött  János.  Nem eszik,  és  nem iszik;  azt  mondják  rá:
   „Ördöge van.” Eljött az Emberfia. Eszik-iszik, és azt mondják rá: „Lám,  a
   falánk, borissza  ember,  a  vámosok  és  a  bűnösök  barátja!”  Az  Isten
   bölcsességét azonban művei igazolták.”
   Mt 11,16-19

   Elmélkedés:

   Az adventi  időszakban  a  megváltás titkát  szeretnénk  megérteni.  Miért
   küldte el a mennyei Atya  az ő Fiát, a  Megváltót a világba? Mi  indította
   Jézust arra,  hogy  megváltásunk  érdekében vállalja  a  szenvedést  és  a
   halált? Miért ereszkedik le Isten a mi emberségünk szintjére?
   Egyesek talán  úgy  vélik,  hogy  a megváltás  annak  köszönhető,  hogy  a
   felsőbbrendű Isten megsajnálja az esendő embert és szánalomból  megsegíti.
   Ha Isten az ő szentsége és az ember bűnössége közti ellentétből vagy az  ő
   mindenhatósága és  az ember  kicsinysége  közti különbségből  indulna  ki,
   akkor aligha törődne velünk. Jóval többről van itt szó, mint  szánalomról!
   A szeretet  őszinte  érzéséről. Arról,  hogy  Isten kötődik  az  emberhez,
   hozzánk tartozónak érzi magát,  még akkor is, ha  az ember olykor el  akar
   távolodni, el  akar  szakadni  e szeretettől.  Jézus,  aki  öröktől  fogva
   valóságos Isten, egy földi anya gyermekeként született meg és ezzel magára
   vette mindazt,  ami  az  emberi  életben  szép,  nemes,  de  azt  is,  ami
   gyengeséget jelent. Lám,  Isten bölcsessége ezt  az emberi gyengeséget  és
   kicsinységet emeli fel azáltal, hogy emberré lesz.
   Vannak, akik  minden  isteni jelet,  figyelmeztetést,  útmutatást  semmibe
   vesznek.  Az  evangélium  először  azokat  említi,  akik  nem   hallgattak
   Keresztelő  János  szavára,  majd  következnek  azok,  akik  Jézusra   nem
   hallgattak. Hallgatok-e Isten szavára?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Drága Jézus! Segíts, hogy fényed hordozói lehessünk, bármerre visz  utunk.
   Töltsd el szívünket életadó  Lelkeddel, itass át  és végy birtokba  minket
   oly teljességgel, hogy életünk már csak a Te kisugárzásod legyen.  Ragyogj
   át rajtunk, és úgy  élj bennünk, hogy mindenki,  akivel találkozunk, a  Te
   jelenlétedet érezze  meg általunk.  Többé már  ne minket  lássanak,  hanem
   egyedül Téged, Jézus. Maradj velünk, s akkor úgy ragyoghatunk, ahogyan  Te
   ragyogsz, s világossággá válhatunk mások számára is.

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161209.mp3