[Napi e-vangelium] 2016-12-05

[Evangélium365]

   2016. december 5. – Hétfő

   Egyik napon, amikor  Jézus tanított, farizeusok  és törvénytudók is  ültek
   körülötte, akik  Galilea és  Júdea  különböző falvaiból  és  Jeruzsálemből
   jöttek. Az Úr ereje akkor arra indította Jézust, hogy gyógyítson.
   Ekkor néhány férfi egy  béna embert hozott hordágyon.  Be akarták vinni  a
   házba, hogy  eléje  tegyék, de  a  tömeg  miatt nem  fértek  hozzá.  Ezért
   fölmentek a tetőre, és  azon át bocsátották le  ágyastul a középre,  Jézus
   elé. Hitük láttára Jézus így szólt: „Ember, bocsánatot nyertek bűneid.”
   Erre az írástudók és a farizeusok azt gondolták magukban: „Ki ez, hogy így
   mer káromkodni? Ki bocsáthatja meg a bűnöket? Nemde egyedül Isten?”  Jézus
   pedig gondolataikba látva megszólalt: „Miért gondolkodtok így  magatokban?
   Mi könnyebb, ha azt mondom: „Bocsánatot nyertek bűneid!” – vagy azt: „Kelj
   föl és járj!”? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma  földön
   a bűnök megbocsátására.” Ezzel a bénához fordult: „Mondom neked, kelj föl,
   fogd ágyadat, és  menj haza!”  Erre ő  a szemük  láttára tüstént  fölkelt.
   Fogta  ágyát,  amelyen  feküdt,  és  Istent  magasztalva  hazament.   Erre
   mindnyájukat ámulat fogta el,  magasztalták Istent, és félelemmel  eltelve
   mondogatták: „Csodadolgokat láttunk ma.”
   Lk 5,17-26

   Elmélkedés:

   A bűn  természetét  és a  bűnös  ember magatartását  több  szempontból  is
   vizsgálhatjuk. Tény, hogy Isten olyan embert teremtett, aki az élet  útját
   botladozva, elesve, de  újra felemelkedve járja.  Ha ez nem  így volna,  a
   szabadságunktól, a szabad akaratunktól lennénk megfosztva. Korunk  emberét
   sokszor jellemzi a bűn iránti  érzéketlenség, de ez is csak  viszonylagos.
   Miközben  saját  hibáját  az  ember  szívesen  csökkenti  és  saját  rossz
   cselekedeteit jelentéktelennek minősíti, az ellene elkövetett bűnöket  nem
   tudja elfelejteni, azokat  nem tudja megbocsátani  és szüntelenül a  bűnös
   méltó megbüntetését szorgalmazza.
   A mai  evangéliumban egy  béna ember  meggyógyításáról olvasunk.  A  testi
   gyógyuláshoz Jézus hozzáteszi a lelki gyógyulást, a bűnbocsánatot is,  így
   a korábban  béna  ember  testi nyomorúságától  megszabadulva  és  lelkileg
   újjászületve  távozhat.  A  történetben  világosan  elkülönül  az   emberi
   gyengeség  és  az  isteni  erő,  az  emberi  tehetetlenség  és  az  isteni
   cselekvés, az emberi akadékoskodás a jelenlévő farizeusok és  törvénytudók
   részéről és a szabadító isteni szó.
   A történet azt jelzi, hogy a bűn olyan határhelyzet, amelyben megnyilvánul
   emberségünk  és  megtapasztaljuk,  hogy  rászorulunk  Isten   segítségére,
   megbocsátására. Egyedül Isten irgalma szabadíthat meg minket a bűntől.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és  kicsinységem
   tudatában  hálát  adok  neked,   s  egész  lelkemmel  kérlek,   rendkívüli
   jóságodban  fogadd  jóakarattal  könyörgésemet:  hatalmaddal  űzd  el   az
   ellenséget  tetteimtől  és  cselekedeteimtől,  erősíts  engem  a   hitben,
   kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem
   boldogságod birtoklására!
   Szent Ágoston

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161205.mp3