[Evangelium] 2016-08-28

[Evangelium mindennap]

   2016. augusztus 28. – Évközi 22. vasárnap

   Az egyik  szombaton Jézus  betért egy  vezető farizeus  házába, hogy  nála
   étkezzék.  Amikor  észrevette,  hogy  a  meghívottak  válogatják  az  első
   helyeket, egy  példabeszédet  mondott  nekik. „Amikor  lakomára  hívnak  –
   kezdte –, ne  ülj az első  helyre, mert akadhat  a hivatalosak közt  nálad
   előkelőbb  is.  Ha  ez  megérkezik,  odajön,  aki  meghívott  titeket,  és
   felszólít: Add át a helyedet neki! És akkor szégyenszemre az utolsó helyet
   kell elfoglalnod.
   Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet,
   hogy amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: Barátom, menj följebb!
   Milyen kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég előtt! Mert mindazt, aki
   magát  felmagasztalja,  megalázzák,   aki  pedig   magát  megalázza,   azt
   felmagasztalják.”
   Ekkor a házigazdához fordult: „Amikor  ebédet vagy vacsorát adsz, ne  hívd
   meg barátaidat, se testvéreidet,  se rokonaidat, se gazdag  szomszédaidat,
   mert azok is meghívnak és viszonozzák  neked. Ha lakomát adsz, hívd meg  a
   szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. Boldog leszel, mert ők nem tudják
   neked  viszonozni.   Te   azonban  az   igazak   feltámadásakor   megkapod
   jutalmadat.”
   Lk 14,1. 7-14

   Elmélkedés:

   Az utolsó hely
   Jézus példabeszédei mindig  az életből  merítik témájukat,  soha nem  mond
   olyan hasonlatokat, amelyek elrugaszkodnának a valós élethelyzetektől.  Az
   ünnepségre érkező vendégek szeretnének előkelőbb helyre kerülni, keresik a
   jobb  helyeket.   E  jelenet   nem  csak   a  korabeli   ünnepségekre   és
   vendéglátásokra  volt  jellemző,  hanem  napjaink  rendezvényeire  is.   A
   lakodalmi helyszíneken  ezt  megelőzendő minden  helyre  kis  névkártyákat
   tesznek ki, amely  alapján mindenki  elfoglalhatja azt a  helyet, amit  az
   ifjú pár nekik  szánt. A vendégsereg  sokszor csak tájékoztató  jellegűnek
   tartja ezeket a kártyákat és nem riadnak vissza azok cserélgetésétől,  így
   szerezve maguknak  olyan  helyet,  amit jobbnak  tartanak.  Jézus  beszéde
   kapcsán érdemes néhány igazságot megfogalmaznunk.
   Az első: ha vendég vagy, ne viselkedj úgy, mintha te volnál a  vendéglátó!
   Vannak illemszabályok, íratlan törvények,  de nem csupán ezek  ismeretéről
   és megtartásáról  van szó,  hanem a  szerénységről is.  Örülj annak,  hogy
   vendég vagy, meghívott vagy,  és valakinek köszönhetően osztozhatsz  mások
   örömében. A mennyországban  is vendégek leszünk,  Isten vendégei. Ott  nem
   lesznek első és utolsó helyek, hanem mindenki egyenlően részesül  Istentől
   a boldogságban. Örökké együtt  élni Istennel ez  a tökéletes boldogság  az
   ember számára.
   A második: a vendéglátás mindig  szeretetközösség. A meghívó a  szeretetét
   mutatja ki azáltal, hogy  vendégül lát másokat.  A meghívott elfogadja  és
   viszonozza ezt a  szeretetet, elfogadja a  közösséget. Az  ellenségeinkkel
   nem  szoktunk  együtt  étkezni,  tehát  ha  vendégségben  vagyunk,   akkor
   olyanokkal vagyunk együtt,  akik barátként,  testvérként tekintenek  ránk.
   Ezért  az  ilyen  szeretetközösségben  ne  viselkedjünk  ellenségesen.   A
   szentmisén Isten vendégei vagyunk. Isten szeretetközösségre hív bennünket,
   hogy vele és benne éljünk. A közösség a szentáldozásban jön létre,  amikor
   Krisztus testét magunkhoz  vesszük. Ellenséges  érzületről tanúskodna,  ha
   elutasítanánk  szeretetteljes  hívását  s  mindenféle  okokra   hivatkozva
   elmulasztanánk a  szentmisét.  Azért  veszünk  részt  a  szentmisén,  hogy
   kimutassuk szeretetünket Isten iránt.
   A harmadik: a vendéglátások az emberi kapcsolatok építését szolgálják. Nem
   az a cél, hogy minél hamarabb mindent megegyünk és jóllakottan  távozzunk,
   hanem az, hogy megéljük a szeretetközösséget másokkal. Valamit adnunk kell
   önmagunkból és el  kell fogadnunk  a másik  személyt, hogy  mindkettőnknek
   élmény legyen az együttlét. Isten meghív minket, hogy vele éljünk. Legyünk
   hálásak  azért,  hogy  Isten  megosztja  velünk  életét.  Az  Eucharisztia
   hálaadást  jelent.  Amikor  Jézus  az  utolsó  vacsorán  megalapította  az
   Oltáriszentséget,  az   Eucharisztiát,  és   amikor  minden   szentmisében
   megújítja  ezt  az  áldozatot,  akkor  úgy  ad  hálát  az  Atyának,   hogy
   felkínálja, odaajándékozza önmagát neki és nekünk, embereknek.
   Befejezésül még egy gondolat: Jézus egy kereszten halt meg. Megalázták  és
   mindenétől megfosztották  és keresztre  feszítették.  Így foglalta  el  az
   „utolsó helyet.” Az utolsó  hely választásával példát  ad nekünk, hogy  ne
   egymással versenyezve törekedjünk elfoglalni  az általunk jobbnak  tartott
   helyeket, hanem keresztünket felvéve,  alázattal és engedelmesen  fogadjuk
   el azt a  helyet, amelyet  Isten kijelölt  nekünk az  életben. Így  tudjuk
   biztosítani azt, hogy helyünk legyen a mennyországban is.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus! Napjainkban az  életrevalóság, a siker, a  jogokért
   való  küzdelem,   a  büszkeség,   a  teljesítményre   való  törekvés,   az
   eredményesség sok  ember  számára vált  az  élet jelszavává.  De  el  kell
   ismernünk,   hogy   mindezek   az   alázatosság,   a   szerénység   és   a
   szolgálatkészség  nélkül  rossz  útra   visznek.  Te  azt  kérted   egykor
   tanítványaidtól és  azt  kéred  követőidtől  most is,  hogy  tőled,  a  te
   példádból tanuljuk meg a szelídséget  és az alázatot. Segíts minket,  hogy
   követni   tudjuk   példádat!   Te    meghívsz   minket   a   veled    való
   szeretetközösségbe, az öröm asztalához.  Boldogok vagyunk, hogy  vendégeid
   lehetünk. Boldogok vagyunk, hogy  leülhetünk ünnepi asztalodhoz.  Boldogok
   vagyunk, hogy hívásodra szeretettel válaszolhatunk.

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160828.mp3