[Evangelium] 2016-08-21

[Evangelium mindennap]

   2016. augusztus 21. – Évközi 21. vasárnap

   Abban az  időben Jézus  tanított mindazokban  a városokban  és  falvakban,
   amelyeken áthaladt. Így  tette meg  az utat  egészen Jeruzsálemig.  Valaki
   megkérdezte tőle: „Uram,  ugye kevesen üdvözülnek?”  Ezt válaszolta  neki:
   Törekedjetek bemenni a  szűk kapun,  mert mondom  nektek, sokan  próbálnak
   majd bejutni, de nem tudnak. A ház ura feláll és bezárja az ajtót, ti  meg
   kint maradtok és zörgetni kezdtek az  ajtón: Uram, nyisd ki nekünk!  Akkor
   azt  fogja  nektek   mondani:  Nem   tudom,  honnan   valók  vagytok.   Ti
   bizonygatjátok:  A  szemed  láttára  ettünk  és  ittunk,  a  mi   utcánkon
   tanítottál. De ő megismétli: Nem  tudom, honnan valók vagytok.  Távozzatok
   egy  szálig,  ti  gonosztevők!   Lesz  sírás  és  fogcsikorgatás,   amikor
   Ábrahámot, Izsákot,  Jákobot  és a  prófétákat  mind az  Isten  országában
   látjátok, magatokat meg  kirekesztve. Jönnek majd  keletről és  nyugatról,
   északról és délről, és helyet  foglalnak az Isten országában. Így  lesznek
   az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.
   Lk 13,22-30

   Elmélkedés:

   A mennyország létezik!
   Egy  háromnapos  lelkigyakorlat  alkalmával  a  prédikáló  atya  az   első
   beszédében lelkesen magyarázta  a híveknek, hogy  tulajdonképpen nincs  is
   pokol. Isten végtelen szeretete  átjárja az egész világmindenséget,  ezért
   nem létezhet pokol.  Isten minden  embernek jót  akar, mindenkit  egyaránt
   szeret és megbocsát a  bűnösöknek, ennek köszönhetően  nem juthat senki  a
   kárhozatra, és ezért  semmi szükség  nincs a  pokolra. A  második napon  a
   tisztítóhely is  „a  pokol  sorsára  jutott,”  mondván,  hogy  az  csak  a
   teológusok  vélekedése,  mindenféle  elképzelés  a  tisztítóhelyről   merő
   találgatás, tehát  az  sem  létezik.  A  harmadik  nap  szentmiséje  előtt
   óvatosan megkértem,  hogy lehetőleg  ne azt  prédikálja a  híveknek,  hogy
   mennyország  sem  létezik.  Így  aztán  mindenki  megkönnyebbült,  mert  a
   mennyország megmaradt. Bár némi igazság volt az első két napon  elhangzott
   szavaiban,  azért   kissé  árnyaltabban   érdemes  fogalmazni   az   ilyen
   kérdésekben, nehogy  zavart  okozzunk  a hívek  fejében.  Természetesen  a
   mennyországgal és azzal  kapcsolatban, hogy  kik juthatnak  oda, azaz  kik
   üdvözülhetnek, szintén érdemes kellő óvatossággal fogalmaznunk.
   Jézus is  nagyon talányosan  fogalmaz, amikor  az üdvösség  témájáról,  az
   üdvözültek számáról  van szó.  Nem  tesz egyértelmű  kijelentéseket  azzal
   kapcsolatban, hogy sokan  vagy kevesen  vannak, hanem  így fogalmazza  meg
   tanácsát: „Törekedjetek bemenni a szűk kapun!” Egyesek ugyanis bejutnak  a
   mennybe, mások viszont ki lesznek onnan rekesztve. Hitünk szerint  létezik
   a  mennyország.  Azok  juthatnak  oda,  akik  Istennek  tetsző  módon,   a
   szeretetben élnek.  Az üdvösség  örök  boldogságot jelent,  együttlétet  a
   szeretet Istenével. Érdemes arra törekednünk, hogy földi életünk, halálunk
   és feltámadásunk után  az üdvösségre jussunk.  Minden bizonnyal van  másik
   lehetőség is az ember  számára, mert miért  kényszerítene Isten egy  olyan
   személyt arra,  hogy örökké  vele éljen,  aki egész  életében jól  megvolt
   nélküle? Miért kényszerítené rá Isten még a túlvilágon is az ő  szeretetét
   egy olyan  emberre,  aki a  földi  élete során  visszautasította  azt?  Ha
   létezik   ugyanis   örökké   tartó   boldog   együttlét   Istennel,   amit
   mennyországnak nevezünk,  akkor  feltehetően létezik  a  túlvilágon  Isten
   nélküli létmód is, amelyet pokolnak vagy kárhozatnak nevezünk.
   Fogalmazzunk meg néhány egyszerű kijelentést az üdvösséggel  kapcsolatban!
   Első: Isten üdvözítő  szándéka mellett szükség  van az emberi  törekvésre,
   akaratra, erőfeszítésre is ahhoz, hogy az örök boldogságra jussunk. Ha  ez
   nem így volna, akkor az emberi felelősséget végső sorsunkkal  kapcsolatban
   teljesen kiiktatnánk.  Második:  a  túlvilágon  ránk  váró  boldogság  nem
   valamiféle kárpótlás Istentől, hogy elviseltük a „földi siralomvölgyet” és
   türelmesen  vagy  kevésbé   türelmesen  viseltük   az  élet   nehézségeit,
   szenvedéseit. Ha ez így volna, akkor nem törekedhetnénk a földi élet során
   a boldogságra. Valójában  jogunk van  a boldogsághoz és  az a  feladatunk,
   hogy mások boldogságát  is elősegítsük. Harmadik:  az üdvözülés vágya  nem
   helyettesítheti  azt,   hogy  evilágon   Isten  országa   megvalósulásáért
   munkálkodjunk. Ebben a világban élünk, de az ég, a menny felé nézünk.  Nem
   az a kérdés, hogy sokan vagy  kevesen vannak az üdvözültek, hanem hogy  én
   köztük  leszek-e?   Mindennapi  feladatom   tehát,  hogy   törekedjek   az
   üdvösségre!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus! Te azt tanácsolod nekünk, hogy törekedjünk  bemenni
   a szűk kapun.  Részünkről tehát valamiféle  küzdelem, igyekezet,  törekvés
   szükséges ahhoz, hogy eljussunk az  üdvösségre. Az üdvösségre nem  széles,
   hanem csak egy szűk kapu vezet, azaz feltételei vannak a belépésnek, de ha
   megtesszük a szükséges erőfeszítéseket és lépéseket, akkor elnyerhetjük az
   üdvösséget. Segíts minket, hogy minden  erőnkkel arra törekedjünk, hogy  a
   te vezetéseddel elérjünk mennyei Atyánkhoz, aki örökké tartó  boldogsággal
   ajándékoz meg minket!

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160821.mp3