[Evangelium] 2016-08-07

[Evangelium mindennap]

   2016. augusztus 7. – Évközi 19. vasárnap

   Abban  az  időben  Jézus   így  szólt  tanítványaihoz:  „Csípőtök   legyen
   felövezve, kezetekben  pedig égő  gyertya legyen.  Hasonlítsatok az  olyan
   emberekhez, akik urukra várnak, hogy  mihelyt megérkezik a menyegzőről  és
   zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket  uruk
   megérkezésekor  ébren  talál.  Bizony   mondom  nektek,  felövezi   magát,
   asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második  vagy
   a harmadik  őrváltáskor  érkezve is  így  találja őket,  boldogok  azok  a
   szolgák. Gondoljátok meg: ha tudná a  házigazda, hogy melyik órában jön  a
   tolvaj, nem engedné  betörni házába. Éberen  várjátok tehát az  Emberfiát,
   mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.”
   Lk 12,35-40

   Elmélkedés:

   Belső fény
   A híres itáliai  festő, Caravaggio művészetére  jellemző, hogy  alkotásain
   mesterien és egyedien  bánik a  fényekkel és  az árnyékokkal.  Festményein
   érdemes megfigyelni, hogy honnét jön a fény, amely a jelenet szereplőit, a
   helyszínt vagy a tárgyakat megvilágítja. Jó példa erre a Máté meghívása, a
   Pál megtérése, az Emmauszi  vacsora, a Hitetlen  Tamás vagy Péter  apostol
   keresztrefeszítése című művei, de más alkotásait is sorolhatnánk.
   A fény teszi lehetővé,  hogy lássuk a körülöttünk  lévő világot. Azokat  a
   dolgokat látjuk, amelyeket megvilágít  valamilyen fény. A teljes  sötétben
   elveszítjük  tájékozódó  képességünket,  bizonytalanná  válunk,  mert  nem
   látunk semmit. A fény kívülről jön, ilyen a nap, a tűz, a lámpa fénye.  Ez
   a fény kívülről  világítja meg  a dolgokat, segítségével  a tárgyak  külső
   formáját láthatjuk, de belsejükbe nem képes behatolni ez a fény.  Emellett
   van  egy  másik  fény  is,   amelyet  belső  fénynek,  belső   ragyogásnak
   nevezhetnénk. A hit fénye  ez, amely által a  dolgok mélyére, a  láthatóak
   mögé is bepillanthatunk. A belső fény rejtett dolgokat tár fel  számunkra,
   s bizony sokkal igazibbnak tűnik, mint a külső, mert az igazán  lényegesre
   világít rá. Ez  a lelkünk és  szívünk mélyéről előtörő  fény, a hit  fénye
   teszi számunkra lehetővé, hogy észrevegyük Istent, aki után vágyakozunk.
   Gondolkozzunk el a következőn: Látható-e a fény? Látjuk-e a  világosságot?
   Nem, a fény  nem látható, magát  a fényt nem  láthatjuk, legfeljebb  annak
   forrását. Csak  azt látjuk,  amit a  fény megvilágít.  A fényt  nem  lehet
   kezünkkel megfogni, nem lehet dobozba zárni, mert amikor becsukjuk a doboz
   utolsó oldalát is,  akkor kizártuk  a fényt  és a  doboz belsejében  sötét
   lesz. S bár a fény megfoghatatlan, mégis létezik, ostobaság volna  tagadni
   létezését.
   Isten is olyan, mint a fény. Ő maga láthatatlan, megfoghatatlan, de minden
   láthatóvá  válik  jelenlétében.  Alkotásaiban,  szavában,  tevékenységében
   felismerhető. Ha rácsodálkozunk a természet szépségére, ha felismerjük  az
   isteni tanítás  igazságát  és  ha felfedezzük  az  isteni  gondviselés  és
   megváltás jeleit  a világban,  akkor mindezekből  következtethetünk  Isten
   létezésére. Istent nem  látjuk a testi  szemünkkel, nem tudjuk  megragadni
   kezünkkel, mégis  a  teremtett  világ  rendjéből  és  az  embert  üdvözítő
   tevékenységéből felismerhetjük őt, ostobaság volna kételkedni létezésében.
   A  mai  evangéliumban  Jézus  ezt  mondja:  „Csípőtök  legyen   felövezve,
   kezetekben pedig égő gyertya legyen.”  Mi ez az égő gyertya?  Gondolhatunk
   az egyszerű világítóeszközre, de talán emellett jelképes is ez a  gyertya.
   Talán azt  jelenti, hogy  kapaszkodj bele  Istenbe, mert  ő világítja  meg
   számodra az életet, az élet értelmét! Ő mutatja meg fényével az utat, hogy
   járni tudj, haladj előre,  és ne a sötétben  botorkálj. Ő ragyogtatja  fel
   előtted a  mennyországot, amely  végső célja  minden embernek,  aki  Isten
   teremtményének, Isten gyermekének  tartja magát.  Tedd Istent  a te  belső
   fényeddé, hogy  belőled  ő  sugározzon,  és általa,  az  ő  szemével  láss
   mindent! Szívd  magadba  Istent,  aki éltető  fény  számodra!  Fürödj  meg
   Istenben, a  fényben,  aki  betölti testedet  és  lelkedet!  Engedd,  hogy
   lelkeden ragyogjon Isten, s mindenki felismerje, hogy az ő gyermeke vagy!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus! Senki nem  tudhatja előre jöveteled időpontját,  de
   biztosak  vagyunk  abban,   hogy  egyszer   bekövetkezik.  Taníts   minket
   készenlétre, fokozott figyelemre,  türelmes várakozásra! Annak  érdekében,
   hogy ne  érjen  minket váratlanul  a  te érkezésed,  lelkünket  szeretnénk
   felkészíteni, hogy mindig  készen legyen  a veled  való találkozásra!  Élj
   bennünk, hogy jelenléted fénye világosság legyen a világ számára! A hit, a
   remény és a szeretet  a mi lelkünk égő  mécsei, amelynek lángját  őriznünk
   kell. Segíts minket  ébernek maradnunk,  hogy soha ne  aludjon ki  bennünk
   jelenléted lángja!

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160807.mp3