[Evangelium] 2016-08-06

[Evangelium mindennap]

   2016. augusztus 6. – Szombat, Urunk színeváltozása

   Abban az időben: Jézus kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment
   velük a  hegyre  imádkozni.  Míg imádkozott,  arca  teljesen  átváltozott,
   ruhája pedig  hófehéren ragyogott.  S íme,  két férfi  beszélgetett  vele:
   Mózes és  Illés. Megdicsőülten  jelentek meg,  és haláláról  beszélgettek,
   amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie.
   Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, látták  dicsőségét
   és a mellette álló két férfit.  Azok már épp menni készültek. Péter  akkor
   így szólt Jézushoz: „Mester, jó nekünk itt lennünk! Hadd csináljunk  három
   sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.” Nem tudta ugyanis,
   hogy mit mondjon.  Közben felhő  támadt, és beborította  őket. A  felhőben
   félelem szállta  meg  őket.  A  felhőből szózat  hallatszott:  „Ez  az  én
   választott Fiam, őt hallgassátok.” Miközben a szózat hangzott, Jézus ismét
   egyedül volt.  Ők pedig  hallgattak,  és senkinek  sem árultak  el  semmit
   abból, amit láttak.
   Lk 9,28b-36

   Elmélkedés:

   Átváltozott tekintetek
   1994-ben, abban az  esztendőben, amikor pappá  szenteltek, volt a  Fatimai
   Szűzanya szobrának országjárása. Az egyházmegyék templomai sorra  fogadták
   a szobrot. Újmisés papként én  voltam Szentgotthárdon az ünnepi  szentmise
   szónoka. Jól emlékszem rá,  hogy amikor körmenetben  behozták a szobrot  a
   templomba, az  emberek  mind szerettek  volna  közel kerülni  hozzá,  hogy
   megérinthessék.   A    hívek    lelkesedését   lehetetlen    lett    volna
   visszaszorítani, nem is volt rá szükség, hiszen nem akartak semmi rosszat,
   csupán megérinteni a  Szűzanya szobrát.  Emlékszem egy  idős bácsira,  aki
   mankóval, fél lábbal próbálkozott a szobor közelébe jutni. Amikor sikerült
   neki,  egyik  kezével  megérintette   a  szobrot.  Közben  arca   teljesen
   átváltozott, átszellemült, „színeváltozáson” ment  át. Másokon is  látható
   volt hasonló „színeváltozás,”  férfiak és asszonyok,  gyermekek és  idősek
   arcán egyaránt. A  hit, a  bizalom, a  szeretet változtatta  át ezeket  az
   arcokat. Csodálattal  szemléltem, ahogyan  a meggyötört  arcok és  megtört
   tekintetek átváltoznak és  végtelen boldogságot  sugároznak. Úgy  éreztem,
   hogy ezek  az emberek  most igazán  megmutatják, hogy  mi lakik  a  lelkük
   mélyén, ezek  a  „színeváltozott”  tekintetek az  emberek  igazi  érzéseit
   tükrözik.
   A mai napon  Jézus színeváltozását  ünnepeljük. Az  eseményt Szent  Lukács
   evangéliumából olvassuk, miszerint Jézus a három kiválasztott apostolával,
   Péterrel,  Jánossal  és  Jakabbal   felment  egy  hegyre,  ahol   színében
   átváltozott előttük, megmutatta nekik dicsőségét, azt a dicsőséget,  amely
   a feltámadás után  vár rá,  s amely  a mennyben  vár ránk  feltámadásunkat
   követően. A három apostol látja azt, amint megjelenik az ószövetségi  idők
   két jelentős alakja, Mózes és  Illés próféta, akik Jézussal  beszélgetnek.
   Mindhárman azt érzik, hogy jó nekik ezen a helyen lenni, szeretnék, ha  az
   élmény tovább tartana.  Közben hangot  hallanak az égből,  a mennyei  Atya
   kinyilvánítja, hogy  Jézus  az ő  Fia.  Mindezek mögött  az  rejlik,  hogy
   csodálatos módon megérzik Isten jelenlétét.
   Igen,  az  emberben   van  egy  különleges   érzék,  hogy  észrevegyük   a
   természetfelettit, az istenit, a szentet, az örökkévalót. Van bennünk  egy
   különleges érzékenység, hogy megtapasztaljuk Isten közelségét, jelenlétét.
   És ilyenkor mi  magunk is  átváltozunk. Arcunk  sugárzása, szívünk  öröme,
   tekintetünk ragyogása azt jelzik, hogy működik bennünk ez az érzék, megvan
   bennünk ez az érzékenység.  Nem mindennaposak ezek az  élmények, de a  hit
   útján járva jó megtapasztalnunk időnként e lelki magaslatokat,  amelyekről
   megpillanthatjuk azt az  örök országot, a  mennyországot, ahová Isten  hív
   bennünket.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenünk! Életünk egyes  pillanataiban ugyanúgy átérezhetjük  közelségedet
   és jelenlétedet, miként azt a  három kiválasztott apostol a  színeváltozás
   hegyén  megtapasztalta.   Azokban  a   napokban  és   órákban,  amikor   a
   kereszthordozás nehézségeit érezzük, szívünkben ott él a feltámadás és  az
   isteni dicsőség megtapasztalásának reménye, mert a szenvedés útjának végső
   állomása nem  a  halál, hanem  az  Isten  által ajándékozott  új  élet,  a
   feltámadás. Istenünk, jó nekünk veled lennünk, veled élnünk.

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160806.mp3