[Evangelium] 2016-04-26

[Evangelium mindennap]

   2016. április 26. – Kedd

   Az utolsó  vacsorán mondott  beszédében  Jézus így  szólt  tanítványaihoz:
   „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a
   világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék  szívetek, és ne csüggedjen!  Hiszen
   hallottátok, hogy  azt  mondtam:  Elmegyek, de  visszajövök  hozzátok.  Ha
   szeretnétek engem, örülnétek annak, hogy  az Atyához megyek, mert az  Atya
   nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd
   bekövetkezik, higgyetek. Már nem sokat beszélek veletek, mert jön a  világ
   fejedelme. Rajtam ugyan nincs hatalma; hogy azonban megtudja a világ, hogy
   szeretem az Atyát: úgy cselekszem, amint az Atya meghagyta nekem.”
   Jn 14,27-31a

   Elmélkedés:

   Jézus a  tanítványok megnyugtatásával  kezdte  búcsúbeszédét és  ezzel  is
   fejezi be. Távozása az Atyához való visszatérést jelenti, mert illő,  hogy
   küldetése  befejeztével   visszatérjen  ahhoz,   aki  elküldte   őt.   Mai
   elmélkedésünkben a szövegrész két kijelentését érdemes megvilágítanunk.
   Jézus a következőket mondja: „az Atya nagyobb nálam.” Félreértésre, sőt, a
   Fiúistennel kapcsolatos  tévedésre  adhat  okot ez  a  kijelentés.  A  IV.
   században az ariánusok eretnek mozgalma  éppen erre a mondatra  hivatkozva
   állította azt, hogy  Jézus, azaz a  Fiú nem lehet  egylényegű az  Atyával,
   hiszen ő is csak teremtmény. Ebben  az időben azonban még nem  tisztázták,
   hogy a Fiúisten valóságos ember és valóságos Isten, akinek személyében  az
   emberi és  az  isteni  természet elválaszthatatlan  egységben  van.  Jézus
   szavainak  helyes  értelme  tehát   a  következő:  mint  valóságos   Isten
   egylényegű az Atyával, azaz  egyenrangú vele, egységben vannak.  Embersége
   szerint viszont nagyobb nála az Atya, mert Isten nagyobb minden  embernél.
   Jézusnak ez a  kijelentése az ő  emberi alázatát, engedelmességét  mutatja
   meg. Isteni tudásával és akaratával  mindent tud és mindenbe  beleegyezik,
   amit az Atya kíván tőle, és  emberi akaratával is elfogad mindent, amit  a
   megváltás érdekében az  Atya kér  tőle. Így  ad nekünk  példát arra,  hogy
   miként engedelmeskedjünk Istennek.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Jézus értünk  könyörgött,  értünk halt  meg.  Ránk bízta  igéit,  üdvözítő
   igazságait.  Kiválasztott  bennünket  a  világból,  hogy   tanítványaiként
   szolgálhassuk a  világot. Az  oltárról vett  végtelen ajándék  a miénk  és
   mindenkié, így vegyük.

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160426.mp3