[Evangelium] 2016-04-03

[Evangelium mindennap]

   2016. április 3. – Húsvét 2. vasárnapja

   Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent  a
   tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben
   zárva tartották  az  ajtót. Belépett,  és  így szólt  hozzájuk:  „Békesség
   nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az  Úr
   láttára öröm töltötte  el a tanítványokat.  Jézus megismételte:  „Békesség
   nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak
   után rájuk  lehelt,  és így  folytatta:  „Vegyétek a  Szentlelket!  Akinek
   megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer,  s akinek nem bocsátjátok  meg,
   az nem nyer bocsánatot.”
   A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük,
   amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk
   az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha  nem
   érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel  oldalát,
   én nem hiszem!”
   Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok Tamás is ott volt velük.
   Ekkor  újra  megjelent  Jézus,  bár  az  ajtó  zárva  volt.  Belépett   és
   köszöntötte őket: „Békesség nektek!”  Tamásnak pedig ezt mondta:  „Nyújtsd
   ide az ujjadat  és nézd a  kezemet! Nyújtsd  ki a kezedet  és érintsd  meg
   oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem  hívő!” Tamás így válaszolt: „Én  Uram,
   én Istenem!” Jézus ezt mondta neki:  „Most már hiszel, Tamás, mert  láttál
   engem. Boldogok, akik  nem láttak, és  mégis hisznek!” Jézus  még sok  más
   csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek  megírva
   ebben a  könyvben.  Ezeket  viszont  megírták,  hogy  higgyétek:  Jézus  a
   Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.
   Jn 20,19-31

   Elmélkedés:

   A könyörülő Isten
   Egy édesapa  meséli  történetét. Fia  10  éves volt,  amikor  egy  iskolai
   tornaórán rosszul  lett,  rohammentő vitte  a  kórházba. A  napokig  tartó
   vizsgálatok után az orvosok rendellenességet állapítottak meg és  közölték
   a szülőkkel  a hírt,  hogy a  gyermek szívét  meg kell  műteni. A  főorvos
   korrekt módon  tájékoztatta az  apát és  az anyát  a műtét  esélyeiről  és
   kockázatairól és  hozzájárulásukat  kérte.  Órákig ültek  az  eléjük  tett
   papírt nézve az orvos irodájában.  50-50 százalék. Aláírják vagy ne  írják
   alá? A közben munkáját végző orvos egy idő után visszajött. Nem akarta sem
   rábeszélni, sem  lebeszélni a  fiú szüleit.  Ő már  mindent elmondott.  Az
   apának nem volt  bátorsága aláírni,  hozzá sem  nyúlt a  tollhoz. Az  anya
   hirtelen kifakadt  és sírva  kérdezte  az orvost:  „Doktor úr,  meg  tudja
   menteni a  fiúnkat?” Az  orvos ezt  válaszolta: „Nem  rajtam múlik.”  Majd
   felfelé nézve hozzátette: „Hanem a könyörülő Istenen.” Erre az édesapa szó
   nélkül megfogta a tollat és aláírta a nyilatkozatot, amelyben beleegyeznek
   a műtétbe. A fiú a műtét óta  jól van, most már az érettségire készül.  Az
   apa elmondta még nekem, hogy  alapvetően megbízik az emberekben,  megbízik
   az orvosokban, de egy ember hibázhat.  Őt az nyugtatta meg, hogy a  gyerek
   sorsa, élete vagy halála  Isten kezében van, és  ő hitt abban, hogy  Isten
   meg fogja menteni a fiát.
   Életünkben számos olyan  helyzet van, amikor  egyedül Istenben  bízhatunk,
   más nem tud  segíteni. Hiába  az emberi  tudás és  felkészültség, hiába  a
   szakértelem és az odafigyelés, hiába a jószándék és az igyekezet, a leendő
   történések  mégsem  az   emberen  múlnak.  Egyesek   rettegnek  az   ilyen
   élethelyzetektől, mert megérzik, hogy nem képesek irányítani, befolyásolni
   a körülményeket,  mások bizalommal  ráhagyatkoznak Istenre,  mert  hiszik,
   hogy  Isten  kezében  vagyunk   a  legbiztonságosabb  helyen.   Bűneinkkel
   kapcsolatban ugyanígy vagyunk. Tudjuk, hogy valahogy meg kell szabadulnunk
   tőlük, de  hogyan?  Önmagunk ereje  kevés  ehhez. Egyedül  Isten  az,  aki
   megbocsát, megkönyörül  rajtunk.  Jó  ezt  tudatosítanunk  ma,  az  Isteni
   Irgalmasság vasárnapján, amely  ünnepet a  szentté avatott  II. János  Pál
   pápa kezdeményezésére tartjuk meg 2000 óta a húsvét utáni vasárnapon.
   Szent Pál apostol  a rómaiakhoz írt  levelében nagyon találóan  fogalmazza
   meg az isteni irgalmasság lényegét. Isten így szól: „Könyörülök azon, akin
   könyörülök, és irgalmazok annak, akinek irgalmazok. Tehát nem azon  múlik,
   aki akar vagy aki törekszik, hanem a könyörülő Istenen” (Róm 9,15-16).
   Ez  a   kijelentés   fontos  figyelmeztetést   tartalmaz   számunkra,   ne
   tulajdonítsunk önmagunknak túl  nagy jelentőséget. A  nagy megtérők nem  a
   saját érdemüknek tekintik  életük fordulatát, hanem  Isten kegyelmének.  A
   bűnbánó ember nem tulajdoníthatja saját kiválóságának azt, hogy  visszatér
   Isten szeretetébe, mert  az igazi  csoda ott van,  hogy Isten  visszafogad
   minket szeretetébe  és  megbocsát. Hiába  az  emberi akarat,  törekvés  és
   igyekezet,  az  irgalom  Isten  ajándéka.  A  vallásos  ember  számára  ez
   megnyugtató  érzés,  de  nem  teszi  őt  elbizakodottá  vagy  könnyelművé.
   Tudatában    van    szabadságának,    felelősségének    és    cselekedetei
   következményének, ugyanakkor bízik abban, hogy Isten nem a vesztét akarja,
   hanem egyedül ő az, aki képes megszabadítani a bűntől, elindítani az  igaz
   élet útján, új  reményt adni.  Egyedül Isten képes  az embert  üdvözíteni.
   Életünk és örök életünk a könyörülő Isten kezében van.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Irgalmas Istenünk! Igaz  bűnbánattal és irántad  való szeretettel  valljuk
   meg bűneinket és kérjük  tőled a bűneink bocsánatát.  Te jó, igazságos  és
   irgalmas vagy, és minden gonoszságunktól, vétkünktől megtisztítasz minket.
   Nagylelkűséged és hűséged leginkább abban nyilvánul meg, hogy  lehetőséget
   adsz nekünk  a  felemelkedésre, a  bűntől  való megszabadulásra,  a  lelki
   megtisztulásra  és  újjászületésre.   Valljuk,  hogy  szereteted   erősebb
   bűneinknél. Segíts minket, hogy  elforduljunk bűneiktől és elinduljunk  az
   engedelmesség útján!

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160403.mp3