[Evangelium] 2015-09-12

[Evangelium mindennap]

   2015. szeptember 12. – Szombat

   Egy alkalommal Jézus így  szólt tanítványaihoz: Nincs  jó fa, amely  rossz
   gyümölcsöt terem, és nincs rossz fa,  amely jó gyümölcsöt hoz. Minden  fát
   gyümölcséről lehet megismerni.  Nem szednek a  tövisbokorról fügét, sem  a
   tüskebokorról nem szüretelnek szőlőt. A jó ember szívének jó kincséből jót
   hoz elő, a rossz  ember pedig a  rosszból rosszat hoz  elő. Hiszen a  szív
   bőségéből szól  a száj!  Miért mondjátok  nekem: „Uram,  Uram!” –  ha  nem
   teszitek, amit mondok?
   Megmondom  nektek,   kihez  hasonlít   az,  aki   hozzám  jön,   hallgatja
   tanításomat, és tettekre  is váltja: hasonlít  ahhoz a házépítő  emberhez,
   aki mélyre ásott, és az alapot  sziklára rakta. Jött az árvíz, rázúdult  a
   házra, de nem tudta  azt összedönteni, mert jó  alapra épült. Aki  viszont
   hallgatja tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít ahhoz az emberhez,
   aki házát alap nélkül építette a puszta földre. Amikor rázúdult az  árvíz,
   háza azonnal összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.
   Lk 6,43-49

   Elmélkedés:

   A jó  gyümölcsöt és  a  rossz gyümölcsöt  termő fákról  szóló  példabeszéd
   értelmét Jézusnak  ez a  kijelentése világítja  meg a  leginkább: „a  szív
   bőségéből  szól  a  száj.”   Ha  valaki  felebarátjáról,  történetesen   a
   keresztény közösség egy másik tagjáról negatív tartalmú ítéletet  fogalmaz
   meg, az  valójában saját  rosszindulatát mutatja  ki ezzel,  azaz  mintegy
   elárulja önmagáról, hogy szíve mélyén mennyi rosszakarat rejlik. Ő a rossz
   fa, amely  ehetetlen,  rossz  gyümölcsöt  terem. Aki  pedig  inkább  a  jó
   tulajdonságokat veszi  észre embertársában  és azokat  hangoztatja,  arról
   jogosan gondolják mások, hogy jóindulat él szíve mélyén mindenki iránt.  Ő
   az a jó fa, amely jó gyümölcsöt terem.
   Ezt a  mondanivalót viszi  tovább a  homokra és  a sziklára  épített  ház,
   amelynek igazi értelmét a hasonlat bevezető része világítja meg. Nem  elég
   hallgatni Jézus tanítását,  hanem tettekre  is kell azt  váltani. S  ehhez
   hozzátehetjük: nem elegendő szavakkal beszélni a jóról, hanem tettekben is
   meg kell nyilvánulnia a bennünk lévő jószándéknak. Keresztény életünk  nem
   szép szavakból, ünnepélyes hitvallásokból és jelképes cselekedetekből áll,
   hanem  mindehhez   az  embertársunknak   végzett  jócselekedeteknek   kell
   kapcsolódnia. Ha  vallásosságunk  kimerül  az  előbbiekben,  csak  homokra
   épített házak vagyunk. A jócselekedetek viszont megszilárdítanak minket.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Jézusom, legyen  enyém  a  te lelkületed!  Nem  magadért,  hanem  miértünk
   rendelted  ezt  a  szentséget.  Azért  nyisd  meg  ajkamat,  hogy  másokat
   vigasztaljak, és ne csak a magam számára keressek vigasztalást. Nyisd  meg
   fülemet, hogy megértsek, és  ne csak a  magam részére keressek  megértést.
   Nyisd meg szívemet,  hogy több  szeretetet adjak  másoknak, mint  amennyit
   magam számára várok.
   Várnagy Antal

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150912.mp3
    

References

   Visible links
   1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-09-12