[Evangelium] 2015-10-20

[Evangelium mindennap]

   2015. október 20. – Kedd

   Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Csípőtök legyen felövezve,
   kezetekben pedig égő  gyertya legyen. Hasonlítsatok  az olyan  emberekhez,
   akik urukra  várnak,  hogy mihelyt  megérkezik  a menyegzőről  és  zörget,
   rögtön  ajtót  nyissanak  neki.  Boldogok  azok  a  szolgák,  akiket  uruk
   megérkezésekor  ébren  talál.  Bizony,  mondom  nektek,  felövezi   magát,
   asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második  vagy
   a harmadik  őrváltáskor  érkezve is  így  találja őket,  boldogok  azok  a
   szolgák.
   Lk 12,35-38

   Elmélkedés:

   Az előzményekben  Jézus  azt ajánlotta  tanítványainak,  hogy ne  a  földi
   kincsek gyűjtésével  törődjenek,  amelyek e  mulandó  világhoz  tartoznak,
   hanem lelki kincsekkel igyekezzenek biztosítani az örök életre  jutásukat.
   Mindez feltételezi  azt  a bölcsességet  és  előrelátást, amely  gondol  a
   túlvilágra, a halál utáni életre, a  feltámadást követő örök sorsra. Ez  a
   bölcsesség éppen az  ellentéte annak az  ostobaságnak, amit a  helytelenül
   gondolkodó gazdag ember képviselt.
   A bölcs  előrelátáshoz  az  is  hozzátartozik,  hogy  a  keresztény  ember
   tudatában van annak, hogy a végső elszámolás ideje, az Emberfia eljövetele
   bármikor bekövetkezhet  és felkészülten  várja azt.  Az állandó  készenlét
   fontosságát világítja meg Jézus a várakozó szolgák hasonlatával. A szolgák
   nem tudják, mikor várható uruk  érkezése, mégis jogos igény, hogy  állandó
   készületben legyenek. Ez az elvárás  valóban reális velük szemben,  hiszen
   ez a feladatuk. Jól tudják az úr egyszer meg fog érkezni, bár annak pontos
   időpontja nem ismert  számukra. A  keresztény ember  is így  él a  földön,
   állandó készületben, mert az Úrral való találkozás ideje ugyan nem  ismert
   számára, de  biztosan  be  fog  következni. A  várakozás,  az  éberség,  a
   készenlét meghozza  jutalmát,  a találkozás  boldogságát.  Készen  állok-e
   mindenkor e találkozásra?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, lelkiismeretemet  előtted  vizsgálom.  Azt  nézem,  mi  nagy  és  mi
   kicsiny,  mi   fontos  és   mi  jelentéktelen   gondjaimban,   terveimben,
   reményeimben és félelmeimben.  Mi szükséges?  Mi felesleges?  Mi igaz?  Mi
   csak álvalóság? Van, ami most kicsinek tűnik előttem, pedig valamikor  oly
   fontosnak látszott, más  viszont oly  nagy lett előttem,  hogy miatta  sok
   mindent meg kell változtatnom életemben. Fontos, hogy azt tegyem, amit  te
   akarsz velem és bennem elérni.
   G. Sauer

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20151020.mp3
    

References

   Visible links
   1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-10-20