[Evangelium] 2015-10-11

[Evangelium mindennap]

   2015. október 11. – Évközi 28. vasárnap

   Abban az  időben:  Amikor Jézus  útnak  indult, odasietett  hozzá  valaki,
   térdre borult  előtte,  és úgy  kérdezte:  „Jó Mester!  Mit  tegyek,  hogy
   elnyerjem az örök életet?” Jézus megkérdezte: „Miért mondasz engem  jónak?
   Senki sem  jó, csak  az Isten.  Ismered  a parancsokat:  Ne ölj!  Ne  törj
   házasságot! Ne lopj! Ne  tanúskodj hamisan! Ne  csalj! Tiszteld apádat  és
   anyádat!” Ekkor az így válaszolt:  „Mester, ezeket mind megtartottam  kora
   ifjúságomtól fogva.”  Jézus  ránézett  és megkedvelte.  Ezt  mondta  neki:
   „Valami hiányzik  még  belőled.  Menj,  add el,  amid  van,  oszd  szét  a
   szegények közt,  és így  kincsed  lesz az  égben.  Aztán gyere  és  kövess
   engem!”
   Ennek hallatára ő elszomorodott, és  leverten távozott, mert nagy  vagyona
   volt. Jézus  ekkor  körülnézett,  és  így  szólt  tanítványaihoz:  „Milyen
   nehezen jut be a  gazdag az Isten  országába!” A tanítványok  megdöbbentek
   szavain. Jézus  azonban  megismételte:  „Fiaim,  milyen  nehéz  bejutni  a
   gazdagoknak az Isten  országába! Könnyebb  a tevének átmenni  a tű  fokán,
   mint  a  gazdagnak   bejutni  az   Isten  országába.”   Azok  még   jobban
   csodálkoztak, és kérdezgették  egymást: „Hát akkor  ki üdvözülhet?”  Jézus
   rájuk nézett és folytatta: „Embernek lehetetlen ez, de Istennek nem.  Mert
   Istennek minden lehetséges.”
   Ekkor Péter megszólalt, és ezt mondta neki: „Nézd, mi mindent  elhagytunk,
   és követtünk téged”. Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, mindenki,
   aki értem  és  az  evangéliumért elhagyja  otthonát,  testvéreit,  anyját,
   apját, gyermekeit  vagy  földjét, százannyit  kap  most, ezen  a  világon,
   otthont, testvért,  anyát,  apát,  gyermeket és  földet  –  bár  üldözések
   közepette –, az eljövendő világban pedig örök életet”.
   Mk 10,17-30

   Elmélkedés:

   Az első gondolat
   A XX.  század egyik  legjelentősebb  orosz zeneszerzője,  zongoristája  és
   karmestere, Igor Sztravinszkij életrajzában olvastam, hogy egy  alkalommal
   egy fiatal  hegedűművész  megfigyelte,  mennyire  nehezen  megy  a  mester
   számára a  zeneszerzés.  Sztravinszkij  ült a  zongoránál,  próbálgatta  a
   hangokat és  az  akkordokat,  teljes  mértékben  odafigyelt  munkájára,  a
   hangokra, amelyeket a  zongora kiadott és  a hangokra, amelyeket  bensőleg
   hallott. Szinte  kétségbeesve próbálta  újra és  újra a  dallamokat,  amíg
   kialakult, amit jónak, tökéletesnek tartott. És akkor a művész elárult  az
   ifjúnak egy nagy titkot, saját  tapasztalatát: „Az első gondolatok  nagyon
   fontosak, mert  Istentől  jönnek.  És  ha annyi  munka  és  fáradság  után
   visszatérek hozzájuk, akkor tudom, hogy jók ezek a dallamok.”
   A gazdag ifjú  történetének szomorú  végkifejletét olvasva  az a  gondolat
   támad bennem, hogy a legszívesebben  utána kiáltanék a távozó fiúnak:  „Az
   első gondolat  nagyon  fontos, mert  Istentől  jön! De  sokat  kell  azért
   fáradozni, hogy  ne maradjon  csupán  gondolat!” A  gazdag ifjú  és  Jézus
   találkozásában az a legfontosabb és  abból tudunk a legtöbbet tanulni,  ha
   megpróbáljuk megérteni, hogy miért hátrált meg, miért távozott. Jószándéka
   kétségbevonhatatlan. Nem véletlenül találkozik Jézussal, hanem szándékosan
   megy, sőt odasiet hozzá. Térdre  borul, amely alázatát fejezi ki,  illetve
   azt, hogy kész megtenni, amit az Úr felelni fog kérdésére. „Jó  Mesternek”
   szólítja Jézust,  amely tisztelet  és elismerés  az ő  részéről. Az  ember
   számára a leglényegesebb kérdést teszi fel, azaz miként lehet elnyerni  az
   örök életet, s ez a kérdés most  az ő számára is a legfontosabb.  Mindezek
   azt mutatják, hogy  helyes szándék vezeti  ezt a fiút.  Nagyon jó az  első
   gondolata és biztosan Isten ébresztette fel  benne ezt a gondolatot és  az
   örök élet utáni vágyat.  De amikor Jézus elmondja,  hogy mit kell  tennie,
   akkor meghátrál.  Nem akar  megküzdeni  az örök  életért. Nem  vállalja  a
   fáradságos küzdelmet, munkát  és szolgálatot.  Könnyen, egyszerűen  akarta
   megszerezni az örök  életet, de ez  sem neki, sem  más embernek nem  megy.
   Távozása azt  jelenti,  hogy  lemond  az  örök  életről,  mert  a  vagyona
   fontosabb. Elbukik, mert nem elég kitartó, s talán nem bízik eléggé  Isten
   segítségében. Mennyire  szívesen  olvasnék újra  az  evangéliumban  néhány
   fejezettel később erről  az ifjúról! Arról,  hogy később mégis  visszatért
   Jézushoz, mert belátta, hogy az első gondolat, szándék volt a jó!
   Életünk során  nem  csak a  földi  javak,  hanem számtalan  más  dolog  is
   elterelheti, eltérítheti  figyelmünket  a legfontosabbról.  Újra  és  újra
   vissza kell  térnünk  a  kezdő  gondolathoz,  amelyet  Isten  ültetett  el
   bennünk! Vissza kell térnünk az első híváshoz! Vissza kell térnünk az első
   szeretethez!  És  innen  kell  megerősödve  újra  elindulnunk!   Fáradság,
   küzdelem  nélkül  nem  lesz  eredmény,   nem  jutunk  sokra,  nem   tudjuk
   teljesíteni Istentől kapott hivatásunkat.
   Ha már tudom,  hogy kit  érdemes kérdeznem az  örök élettel  kapcsolatban,
   akkor legyen meg  bennem a  készség és bátorság,  hogy mindent  megteszek,
   amit kér tőlem.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, Jézus! Minden emberi szív mélyéből feltör a kérdés: mit kell tennem,
   hogy elnyerjem az  üdvösséget? Mutasd meg  számomra az utat!  Érted, a  te
   követésedért, a te szolgálatodért és az általad ígért üdvösségért  érdemes
   minden evilági  dologról  lemondanom.  A lelki  kincsek  útját  választom.
   Segíts felismernem,  hogy  mi  hiányzik  még  belőlem  a  teljességhez,  a
   tökéletesedéshez,  a  megszentelődéshez!  Segíts  megtennem  mindent,  ami
   üdvösségemhez szükséges!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20151011.mp3
    

References

   Visible links
   1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-10-11