[Evangelium] 2015-11-29

[Evangelium mindennap]

   2015. november 29. – Advent 1. vasárnapja

   Jézus ezeket  mondta  tanítványainak a  világ  végéről: „Jelek  lesznek  a
   Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés
   támad a népek  között a tenger  zúgása és a  hullámok háborgása miatt.  Az
   emberek megdermednek a  rémülettől, miközben  várják, hogy  mi történik  a
   világgal. A mindenség összetartó  erői megrendülnek. Akkor majd  meglátják
   az Emberfiát,  amint eljön  a felhőkben  nagy hatalommal  és  dicsőséggel.
   Amikor mindez beteljesedik, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert
   elérkezett megváltásotok.
   Vigyázzatok, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban,  részegeskedésben
   és az evilági  gondokban. Így majd  nem ér készületlenül  benneteket az  a
   nap. Mint  a  csapda,  úgy  csap le  mindazokra,  akik  a  földön  laknak.
   Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek  attól,
   ami majd bekövetkezik, és megállhassatok az Emberfia színe előtt.”
   Lk 21,25-28. 34-36

   Elmélkedés:

   Istennek nincs órája
   A kora  reggeli  órán  az  irodába érve  a  faliórára  pillantva  Veronika
   hirtelen azt gondolta, hogy  elkésett. De hol vannak  a többiek? Ma  talán
   mindenki elkésett a  munkából? Néhány másodpercbe  telt, mire  megértette,
   hogy előző este megállt az óra,  lemerülhetett benne az elem. Az aznap  rá
   váró   iratokat   rendezgetvén   elgondolkozott.   Az   idő   múlása    és
   megállíthatatlansága jutott eszébe.  Egy óra megállhat,  de ettől még  nem
   áll meg az idő.  A hét első munkanapja  ugyanúgy kezdődik, mint a  korábbi
   hetekben, múlnak a hónapok, már évek  óta ide jár dolgozni. Vajon  meddig?
   Mit hoz a jövő? Aztán eszébe jutott, hogy kedvenc sportolója a minap újabb
   világrekordot úszott. Az úszásban, a futásban  és sok más sportágban az  a
   cél, hogy minél rövidebb idő  alatt sikerüljön teljesíteni a távot.  Talán
   egyszer lesz majd  újabb csúcsidő,  még kevesebb, de  a végtelenségig  nem
   lehet fokozni az emberi  teljesítményt és az  időt nem lehet  megállítani.
   Közben bekapcsolta a  számítógépet, s  örült, milyen gyorsan  indul az  új
   gép. A réginél jóval több időt kellett várnia. És bevillant neki az elmúlt
   napok  egyik  híre,  miszerint   Japánban  újabb  csúcssebességű   vonatot
   helyeztek üzembe, amely minden eddiginél  rövidebb idő alatt jut célba.  A
   technikai fejlesztések jó része  a gyorsabb munkavégzést vagy  közlekedést
   tartja szem  előtt.  A  jövőben  még  gyorsabb  számítógépek,  közlekedési
   eszközök várhatóak.  Lehet  fokozni  a  gépek  teljesítményét,  de  nem  a
   végtelenségig és az időt nem lehet megállítani.
   Az adventtel  új időszak,  új egyházi  év kezdődik.  Ha nincs  is  szükség
   lelkünk órájának  újraindítására,  ilyenkor érdemes  beállítani  a  pontos
   időt. Hogy  ne  legyünk késésben  és  ne is  siessünk.  Egyesek  mindennel
   késésben vannak, „idővákuumban élnek,” sok mindenről lemaradnak, szaladnak
   az idő után, s próbálják behozni lemaradásukat. Mások állandóan siettetnék
   az időt, nincs  türelmük a várakozáshoz,  mindent azonnal szeretnének.  Az
   advent arra hív  minket, hogy állítsuk  be lelkünk óráján  a pontos  időt.
   Arra hív,  hogy  elgondolkozzunk  a  múltról,  a  mögöttünk  álló  időről.
   Ilyenkor sokszor hiányérzetünk támad, mert rádöbbenünk mulasztásainkra, az
   elszalasztott  és  vissza   nem  térő  lehetőségekre,   és  sajnáljuk   az
   elfecsérelt időt. Az advent arra  hív, hogy elgondolkozzunk a jövőről,  az
   előttünk  álló  időről,  amely  a  remény  ruhájába  öltözködik.  Miközben
   tűnődünk, a jelenben élünk, de közben is múlik a drága idő.
   Az  első  adventi  vasárnap  evangéliuma  arra  szólít  fel  minket,  hogy
   elgondolkozzunk a végső  időkről és az  örökkévalóságról. A világ  végekor
   különleges égi és földi jelek tűnnek fel, amelyek félelemmel töltik el  az
   embereket. Krisztus  újbóli eljövetelének  ideje  lesz ez.  Emberként  nem
   tudhatjuk, mennyire lesz ez elmúlás vagy újjászületés, megsemmisülés  vagy
   újjáteremtés. És mindennek  bekövetkeztét sem tudjuk  előre. Ennek  pontos
   idejét egyedül  Isten tudja,  akinek  nincs órája,  mert ő  örökkévaló.  Ő
   időmérő eszközök nélkül is tudja, hogy mikor jön el valaminek az ideje.  Ő
   hív minket az örökkévalóságba, az örök  életbe. Ő határozta meg azt,  hogy
   meddig kell várakozni a  Megváltóra, ő mondta  meg a Megváltó  jövetelének
   idejét. Ma ő figyelmeztet  minket, hogy eljött az  advent, a várakozás,  a
   készület ideje.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenünk, irgalmas Atyánk! Az adventi  időszakban a hit és az  irgalmasság
   útján szeretnénk járni.  Te jeleket  mutatsz nekünk  adventben és  életünk
   során. Segíts minket, hogy mi magunk  is jellé, a te irgalmasságod  jelévé
   váljunk a világban! Segíts, hogy  az irgalmasságot és az igazságot  kereső
   emberek  figyelmét  terád   tudjuk  irányítani,   és  ennek   köszönhetően
   felnézzenek, felemeljék tekintetüket, észrevegyék a te jelenléted  jeleit,
   s ezekből megértsék, hogy közel van hozzánk a megváltás napja.

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20151129.mp3
    

References

   Visible links
   1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-11-29