[Evangelium] 2015-11-22

[Evangelium mindennap]

   2015. november 22. – Vasárnap, Krisztus, a mindenség királya

   Abban az időben: Pilátus maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: „Te
   vagy-e a zsidók királya?”
   Jézus így  válaszolt:  „Magadtól  mondod ezt,  vagy  mások  mondták  neked
   rólam?”
   Pilátus ezt felelte: „Hát zsidó vagyok én? Saját néped és a főpapok  adtak
   a kezembe. Mit tettél?” Ekkor Jézus így szólt: „Az én országom nem ebből a
   világból való.  Ha ebből  a világból  volna az  országom, szolgáim  harcra
   kelnének, hogy ne kerüljek  a zsidók kezére. De  az én országom nem  innét
   való.” Pilátus megkérdezte: „Tehát király vagy?”
   Jézus így felelt: „Te  mondod, hogy király vagyok.  Én arra születtem,  és
   azért jöttem  a  világba, hogy  tanúságot  tegyek az  igazságról.  Aki  az
   igazságból való, az hallgat a szavamra!”
   Jn 18,33b-37

   Elmélkedés:

   Ítéletre várva
   Az ítélethozatal előtti  perceket mutatja  be az  evangéliumi jelenet.  Az
   Isten Fia áll az ember előtt.  Ítéletre várva. Pilátus már meghallgatta  a
   zsidókat, akik  istenkáromlással  vádolják  Jézust.  Az  ítélkező  most  a
   vádlottal beszélget. Az  igazságot keresi. Majd  pedig meghozza  ítéletét,
   amely  nyilvánvalóan  igazságtalan.  Az  ítéletben  benne  van  az  összes
   szereplő  jelleme.   Pilátusé,  a   zsidóké,  Jézusé.   Kívülről   látható
   tulajdonságaik és benső, rejtett szándékaik egyaránt.
   Pilátus jószándékúnak tűnik, meg  akarja menteni Jézust,  aminek az áll  a
   hátterében, hogy  nem  akar  újabb vallási  vitát  a  zsidókkal.  Korábban
   többször tanújelét adta annak, hogy nem tartja tiszteletben a zsidók szent
   helyeit,   vallási   hagyományait   és   szertartásait.   Tapintatlansága,
   érzéketlensége és persze  könyörtelensége miatt, amely  a lázadások  véres
   leverésében nyilvánult meg, kapott már figyelmeztetést a római császártól.
   Tudja, hogy „nincs több dobása,” ha hibázik, nem lehet tovább a  tartomány
   helytartója. Ezért nem akar újabb vitát vagy lázadást. Hiába van  hatalma,
   zsarolható, ezért kénytelen engedni. Pilátus az igazságot keresi.
   A zsidók  az  év  legnagyobb ünnepére,  a  húsvétra  készülnek.  Nyugodtan
   akarnának ünnepelni, ezért Jézus ügyét szeretnék mielőbb elintézni. Régóta
   tervezik már vesztét, mert felbolygatta  tanításával a népet, zavart  kelt
   vallási kérdésekben  és megkérdőjelezi  a törvények  tiszteletét.  Vallási
   érzékenységük amúgy  is fokozott,  nem tűrnek  el semmiféle  támadást  sem
   kívülről, azaz Pilátus és a rómaiak részéről, sem belülről, azaz egy zsidó
   vándortanító, Jézus részéről. Határozottak  és könyörtelenek. Így  mondják
   el véleményüket  Jézusról, a  vádlottról,  és Pilátusról,  akinek  ismerik
   gyenge pontját, s akitől  most a halálos ítéletet  várják. Nem is  sejtik,
   hogy ők, a  vallásos és Istent  tisztelő emberek éppen  Isten Fia  halálát
   követelik. A zsidók a maguk igazát keresik.
   Jézust nem foglalkoztatják az  ítélethozatal előtti percekben a  politikai
   és  vallási   kérdések.   Tanított,  csodákat   tett,   gyógyított.   Most
   kiszolgáltatott, megalázott.  Annak  az ítéletére  vár,  akinek  valójában
   nincs hatalma felette. Benne nincs indulat, nincs gyűlölet, nincs félelem.
   Ő meghajol a  mennyei Atya  akarata előtt,  s kész  elindulni a  szenvedés
   útján, a halálba vezető úton, az embereknek megváltást szerző úton.  Jézus
   az igazság és küldetése az, hogy tanúságot tegyen az igazságról.
   Krisztust, a  mindenség  királyát  ünnepeljük  ma  az  egyházi  év  utolsó
   vasárnapján. A végső ítéletre  gondolunk. Az ítéletre,  amikor Isten ül  a
   bírói székben és én  állok előtte. Ismeri  jellemem, ismeri életem  minden
   pillanatát. Semmi  nem  marad  titokban  előtte.  Sem  cselekedeteim,  sem
   szavaim, sem szándékaim.  Itt már nem  játszhatok semmilyen szerepet,  nem
   bújhatok álruhába, nem tarthatok  álarcot magam elé.  A látszat ruhája,  a
   vallásosság látszatának ruhája  is lehull  rólam. Mesterségem,  hivatásom,
   hivatalom ruhája is. Nem  a helytartó, nem  a katona, nem  a tanár, nem  a
   mérnök, nem a munkás, nem a pap áll itt, hanem az egyszerű ember. Az ember
   áll Isten előtt. Ítéletre várva.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk,  Jézus!  A  világmindenség   királyaként  és  életünk   királyaként
   tisztelünk téged. Te arra hívsz  minket, hogy Isten országa  megvalósuljon
   bennünk. Felszólítasz  bennünket a  megtérésre  és arra,  hogy  elfogadjuk
   Isten uralmát, akaratát személyes életünkben. Te nem szabadságunkat akarod
   csorbítani, hanem azt szeretnéd, hogy felismerjük a mennyei Atya  üdvözítő
   szándékát és  elinduljunk  felé. Vezess  minket  igazságod által  az  örök
   életre!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20151122.mp3
    

References

   Visible links
   1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-11-22