[Evangelium] 2015-03-28

[Evangelium mindennap]

   2015. március 28. – Szombat

   Lázár feltámasztása után a  Mártához és Máriához  jött zsidók közül  sokan
   hittek Jézusban, mert látták, amit cselekedett. Némelyek azonban  elmentek
   a farizeusokhoz, és jelentették, hogy mit tett Jézus. Erre a főpapok és  a
   farizeusok összehívták a főtanácsot, és  így tanakodtak: „Mit tegyünk?  Ez
   az ember sok csodát művel. Ha engedjük, hogy folytassa, mindnyájan hisznek
   majd benne.  Aztán  jönnek a  rómaiak,  és elpusztítják  szentélyünket  és
   népünket.” Közülük az egyik,  Kaifás, aki abban az  évben főpap volt,  ezt
   mondta nekik: „Ti nem  tudtok semmit. Gondoljátok csak  meg: jobb, ha  egy
   ember hal meg a népért, minthogy az egész nemzet elpusztuljon!” Ezt  pedig
   nem  magától  mondta,  hanem  mint  annak  az  évnek  főpapja  prófétaként
   megjövendölte, hogy Jézus a népért hal  meg; sőt, nemcsak a népért,  hanem
   hogy egybegyűjtse Isten  szétszóródott gyermekeit. Attól  a naptól  kezdve
   megegyeztek abban,  hogy megölik  őt. Ezért  Jézus nem  mutatkozott  többé
   nyilvánosan a  zsidók  előtt,  hanem  visszavonult  a  pusztaság  melletti
   vidékre, egy  Efraim nevű  helységbe, és  ott tartózkodott  tanítványaival
   együtt. Közeledett  a zsidók  húsvétja. A  vidékről már  az ünnepek  előtt
   sokan felzarándokoltak Jeruzsálembe, hogy megszentelődjenek. Ezek keresték
   Jézust, és még a templomban is beszélgettek róla: „Mit gondoltok,  eljön-e
   az ünnepre?”  A  főpapok és  a  farizeusok  ugyanis ekkor  már  kiadták  a
   rendeletet, hogy aki  tud valamit Jézus  tartózkodási helyéről,  jelentse,
   hogy elfoghassák őt.
   Jn 11,45-57

   Elmélkedés:

   A keresés  húzódik  meg a  mai  evangéliumi elbeszélés  hátterében.  Jézus
   keresése. Jószándékkal  keresik őt  a Jeruzsálembe  érkező zarándokok,  és
   gyilkos szándékkal keresik őt a  főtanács tagjai. Az ellentétes  szándékok
   mögött  az  igazsághoz  való  viszony  rejtőzik.  Az  emberek  felismerték
   szavaiban az igazság  tanítását, amelyet érdemes  követniük és  elfogadták
   ezt az  igazságot. Ezzel  szemben a  főtanács tagjai  számára kínos  volna
   kimondani az igazságot Jézus személyéről.  Nekik már az is gondot  jelent,
   hogy a  nép  közül  sokan  hisznek Jézusban  és  követik  őt.  A  főtanács
   elöljárói tekintélyük elvesztésétől  félnek. Hiányzik  belőlük az  igazság
   iránti tisztességes lelkület.
   János  evangélista  azzal  a  szándékkal  mutatja  be  a  jelenetet,  hogy
   megvilágítsa olvasói előtt  Jézus elítélésének  okát. A  farizeusok és  az
   írástudók korábban  több alkalommal  vitába szálltak  Jézussal, mert  bele
   akartak kötni tanításába, de mindannyiszor kudarcot vallottak.  Kísérletet
   tettek arra, hogy Jézust a törvények megszegésével vádolják, de ezzel  sem
   jártak sikerrel.  Lázár feltámasztása  után attól  félnek, hogy  még  több
   követője lesz  Jézusnak,  s  emiatt  lázadás törhet  ki,  amit  a  rómaiak
   biztosan keményen megtorolnának. Okot,  ürügyet keresnek tehát arra,  hogy
   miként okozhatnák Jézus vesztét. Az  ember készen áll arra, hogy  elítélje
   Istent. Az Atya pedig készen áll arra, hogy elfogadja a Fiú áldozatát.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, Jézus,  hittel  vallom,  hogy  te valóban  Isten  vagy,  aki  isteni
   hatalmadat oly sokszor  kinyilvánítottad az embereknek.  Taníts meg  engem
   arra,  hogy  mindig  őszinte   bizalommal  merjek  hozzád  fordulni,   aki
   üdvösségemet és minden  ember üdvösségét  akarod. Ments  meg engem  életem
   viharaiban és vezess engem a biztos kikötőbe, a te országodba!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-03-28
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150328.mp3