[Evangelium] 2015-03-27

[Evangelium mindennap]

   2015. március 27. – Péntek

   Egy alkalommal a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék Jézust. Erre  ő
   megkérdezte tőlük:  „Sok jótettet  vittem  végbe köztetek  Atyám  nevében.
   Melyik  jócselekedetért   akartok   megkövezni  engem?”   A   zsidók   ezt
   válaszolták: „Nem  a jócselekedetért,  hanem  a káromkodás  miatt  akarunk
   megkövezni, mert ember létedre Istenné teszed magadat.” Jézus ezt felelte:
   „A Szentírásban nemde ez áll: Én mondottam: istenek vagytok? Ha már azokat
   is isteneknek mondja az írás, akikhez Isten  igéje szólt – és az írás  nem
   veszítheti érvényét –, hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt
   és a  világba küldött:  Káromkodol! –  mert azt  mondtam, hogy  Isten  Fia
   vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem! De ha  azokat
   cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy  végre
   lássátok és elismerjétek:  az Atya énbennem  van és én  az Atyában.”  Erre
   ismét el akarták fogni őt, de kiszabadította magát kezükből. Ezután  Jézus
   újra a Jordánon túlra ment, arra a helyre, ahol János először  keresztelt,
   és ott is maradt.  Sokan keresték fel, mert  így vélekedtek: „János  ugyan
   egyetlen csodát sem tett, de amit Jézusról mondott, az igaznak bizonyult.”
   És sokan hittek Jézusban.
   Jn 10,31-42

   Elmélkedés:

   Az előző  napok  gondolatait  folytatva Jézus  világosan  kijelenti,  hogy
   cselekedeteit az Atya nevében teszi. Csodáira és csodás gyógyításaira kell
   itt elsősorban  gondolnunk.  E cselekedetek  korábban  sokak  érdeklődését
   felkeltették, és többször megfogalmazódott  a kérdés, hogy milyen  erővel,
   milyen hatalommal képes  ilyen dolgokat véghezvinni.  Egy alkalommal az  a
   vád fogalmazódott  meg ellenfeleiben,  hogy a  gonosz lelkek  fejedelmével
   szövetkezve  képes   a   csodákra,   például  az   ördögök   kiűzésére   a
   megszállottakból. Jézus  akkor is  kijelentette, hogy  az Atya  cselekszik
   általa, s rendkívüli tetteiben az Isten országa jeleit kell észrevenni.  A
   zsidók elismerték  ugyan jócselekedeteit,  de nem  ismerték el  azt,  hogy
   Jézus az Atya Fia, s az Atya cselekszik általa.
   Korunkban  sok  ember  kerül  lelki   válságba  az  önismeret  hiánya   és
   életcéljának elvesztése  miatt. Ha  szívünk  mélyéig meg  akarjuk  ismerni
   önmagunkat és meg akarjuk találni élethivatásunkat, akkor Krisztushoz kell
   mérnünk magunkat! E megismerési folyamatban benne van minden emberi  erőnk
   és  gyengeségünk,  hitünk  és  kételkedésünk,  bizalmunk  és  aggodalmunk,
   életszentségre való törekvésünk és bűnösségünk. Krisztusba kell öltöznünk,
   mert így válunk a  megtestesülés és a megváltás  részesévé. Ez egy  benső,
   lelki folyamat, ez az Istenben való újjászületés.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, Jézus,  hiszem, hogy  velem  vagy mindig,  velem vagy  életem  nehéz
   helyzeteiben,  velem  vagy  még  a  kísértések  idején  is.  A  gonosz  az
   ellenkezőjét akarja elhitetni velem, s  azt a gondolatot ébreszti  bennem,
   hogy magamra hagytál, nem törődsz  velem, nem gondoskodsz rólam.  Bukásaim
   és eleséseim  figyelmeztetnek,  hogy  újra és  újra  bizalommal  forduljak
   hozzád és  segítségedet  kérjem.  Segíts, hogy  a  legnehezebb  kísértések
   idején is a  te arcodra tekintsek,  a te tekinteted  keressem, a te  kezed
   után nyúljak, s a te szívedre hajoljak.

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-03-27
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150327.mp3