[Evangelium] 2015-12-20

[Evangelium mindennap]

   2015. december 20. – Advent 4. vasárnapja

   Azokban a napokban Mária útrakelt, és  a hegyek közé, Júda egyik  városába
   sietett. Belépett  Zakariás  házába,  és  köszöntötte  Erzsébetet.  Amikor
   Erzsébet meghallotta Mária köszöntését,  szíve alatt megmozdult a  magzat,
   és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott
   vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De  hogyan
   lehet az, hogy Uramnak anyja látogat  el hozzám? Mert íme, amikor  fülembe
   csendült köszöntésed  szava, örvendezve  felujjongott méhemben  a  magzat!
   Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”
   Lk 1,39-45

   Elmélkedés:

   Az ünnep az örökkévalóság része
   Liturgikus öröknaptár –  ez volt  annak az elektronikus  levélnek a  címe,
   amit egyik ismerősömtől kaptam nemrégiben. Lelkesen írja, hogy a húsvét, a
   pünkösd és a többi változó  időpontú egyházi ünnepet tartalmazza a  naptár
   egészen  2075-ig.  Minden  stimmelt  a  dologban,  csak  az  évszámot  nem
   értettem. Nekem valószínűleg nem lesz szükségem naptárra abban az  időben,
   hiszen  106  éves  lennék  akkortájt,  de  másoknak  igen.  Nevezzük  csak
   egyszerűen liturgikus naptárnak a táblázatot, mert az „örökké” tovább tart
   mint a 2075. esztendő. Az eset kapcsán elgondolkoztam azon, hogy a köznapi
   nyelvben mennyi mindenhez kapcsoljuk az „örök” szavunkat, amivel a  dolgok
   maradandóságát, tartósságát vagy  nagyon hosszú, az  ember számára  szinte
   beláthatatlan időt akarunk kifejezni, de nem a tényleges öröklétet. Néhány
   példa: az örökifjúnak nevezett ember is meghal egyszer, az öröklakást  sem
   birtokoljuk halálunk után vagy előbb-utóbb lebontják, az örökzöld növények
   élettartama  is  véget  ér,  az  örökké  tartónak  hitt  barátságnak  vagy
   szerelemnek is vége szakadhat,  de a templomi  örökmécses is kialszik,  ha
   nem töltenek  bele olajat  vagy modern  változata sem  világít  áramszünet
   idején.
   Ezzel szemben sem  az örökkévalóság  Istenben, sem az  örök élet,  amelyre
   Isten hív  minden embert,  nem  köthető az  időhöz, az  évezredekhez  vagy
   évmilliókhoz. Isten világában azt  nevezzük öröknek, aminek nincs  kezdete
   és nincs vége.  Az örök élet,  az örök üdvösség  azt fogja majd  számunkra
   jelenteni, hogy  nem  lesz vége  annak,  hogy teljes  boldogságban  együtt
   vagyunk Istennel. Karácsonykor  azt fogjuk ünnepelni,  hogy az  örökkévaló
   Isten belép az idő  világába. Jézus Krisztus, aki  öröktől fogva Isten  és
   öröktől fogva  a  mennyei  Atya  Fia,  megtestesülésével  és  születésével
   időbeli létezést vállalt.  Szent Pál  apostol nagyon  pontosan fogalmaz  a
   galatákhoz írt  levelében: „amikor  elérkezett az  idők teljessége,  Isten
   elküldte Fiát” (Gal 4,4). Az apostol nem azért fogalmaz ilyen sejtelmesen,
   mert abban az  időben nem  használtak a maihoz  hasonló naptárakat,  hanem
   azért, mert Jézus jövetelét,  evilágba érkezését, nem az  ember és nem  az
   idő oldaláról nézi, hanem Isten és az örökkévalóság felől.
   Ma,  advent  4.  vasárnapján  arról  olvasunk  az  evangéliumban,  hogy  a
   gyermeket váró  Mária meglátogatja  rokonát,  Erzsébetet, aki  szintén  új
   embernek adhat életet hamarosan. Néhány  nap múlva itt a karácsony,  Jézus
   születésének ünnepe. Ha valaha készítenének  arról felmérést, hogy kik  és
   milyen  élethelyzetre  vonatkozóan  mondják  azt,  hogy  „Életem  legszebb
   pillanata volt!”,  akkor  az első  helyre  minden bizonnyal  az  édesanyák
   élménybeszámolója  kerülne  a   gyermekük  születésének  öröméről.   Jézus
   édesanyja, Szűz Mária is elmondhatta egykor, hogy az ő életének a legszebb
   pillanata  az  volt,  amikor  világra  hozta  fiát.  Mondhatjuk,  hogy  az
   emberiség  történetének  a  legszebb   pillanata  az,  amikor  Isten   Fia
   megszületik erre a világra. Kitüntetett nap, igazi ünnep számunkra, amikor
   Megváltónk születésére emlékezünk. Az ünnep előtti készülődés felgyorsítja
   napjainkat, teendőink  alig férnek  bele az  időnkbe. Az  ünnepre  érdemes
   lassítanunk, elcsendesednünk, hogy észrevegyük:  szinte megáll az idő.  Az
   ünnepen – legalább egy napig – megérezheted az örökkévalóságot.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenünk, irgalmas Atyánk!  A karácsony közeledtével  fokozódik bennünk  a
   nyugtalanság, az izgalom.  Szeretnénk néha lassítani  az adventi  napokat,
   máskor pedig siettetnénk az ünnep  érkezését. Amikor majd végre  elkezdünk
   ünnepelni, rögtön szeretnénk megállítani az  időt, hogy az ünnep ne  érjen
   véget, a karácsony tartson tovább és az  a béke, nyugalom és öröm ne  csak
   néhány napig,  hanem egész  éven keresztül  tartson. Istenünk,  köszönjük,
   hogy velünk vagy földi életünk  éveiben, évtizedeiben, és köszönjük,  hogy
   az örökkévalóságba  hívsz  minket.  Irgalmad  vezessen  a  te  Fiadhoz,  a
   betlehemi Gyermekhez!

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20151220.mp3