[Evangelium] 2015-12-19

[Evangelium mindennap]

   2015. december 19. – Szombat

   Heródesnek, Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevű pap, aki Ábia
   papi  osztályába  tartozott.  Felesége   Áron  törzséből  származott,   és
   Erzsébetnek   hívták.   Mindketten   igazak   voltak   Isten   előtt,   és
   feddhetetlenül  éltek  az  Úr  parancsai  és  törvényei  szerint.  De  nem
   született gyermekük, mivel Erzsébet  magtalan volt, és  már mind a  ketten
   éltesebb korúak voltak.
   Amikor  Zakariás   egy   alkalommal  osztályának   rendjében   szolgálatot
   teljesített Isten  színe  előtt, ráesett  a  sor, hogy  a  papi  szolgálat
   szokása szerint az Úr templomába menjen, és bemutassa a tömjénáldozatot. A
   tömjénáldozat órájában nagy tömeg imádkozott  a templomon kívül. Akkor  az
   áldozati oltár jobb oldalán megjelent  Zakariásnak az Úr angyala.  Láttára
   Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg. Az angyal azonban így szólt
   hozzá: „Ne félj, Zakariás!  Könyörgésed meghallgatásra talált.  Feleséged,
   Erzsébet fiút szül, és Jánosnak fogod hívni. Örömöd és vigasságod lesz  ő,
   és sokan  örülnek  majd születésének.  Nagy  lesz  az Úr  előtt:  bort  és
   részegítő italt nem  iszik, sőt már  anyja méhében betelik  Szentlélekkel.
   Izrael fiai közül sokakat megtérít Istenükhöz, az Úrhoz. Illés szellemében
   és erejével  fog színe  előtt járni,  hogy  az atyák  szívét a  fiak  felé
   fordítsa, az engedetleneket az igazak lelkületére vezesse, és az Úr  iránt
   készségessé tegye a népet.”
   Zakariás erre megkérdezte az angyalt: „Miből tudhatom meg mindezt?  Hiszen
   már öreg vagyok, és feleségem is éltesebb korú.” Az angyal így  válaszolt:
   „Én Gábor vagyok,  az Isten  színe előtt  állok, aki  azért küldött,  hogy
   beszéljek veled, és meghozzam neked ezt  az örömhírt. De mivel nem  hittél
   szavamnak, amely majd valóra válik annak idején, megnémulsz, és nem  tudsz
   beszélni a beteljesedés napjáig.” A nép várta Zakariást, és  csodálkozott,
   hogy annyit  késlekedik  a templomban.  Amikor  pedig kijött,  nem  tudott
   megszólalni. Ebből megértették,  hogy a templomban  látomása volt.  Intett
   nekik, de néma maradt.
   Mihelyt szolgálatának napjai  elmúltak, hazament. E  napok után  felesége,
   Erzsébet méhében fogant, de öt hónapon keresztül titkolta. „Így tett velem
   az Úr – mondta –, arra  méltatott e napokban, hogy elvegye szégyenemet  az
   emberek előtt.”
   Lk 1,5-25

   Elmélkedés:

   A  Józsefnek  szóló  híradást   követően  Keresztelő  János   születésének
   hírüladását olvassuk  a mai  evangéliumban. A  templomi szolgálatát  végző
   Zakariásnak megjelenik Isten  küldötte, egy angyal,  aki közli vele,  hogy
   gyermeke  fog  születni.  A  csodálkozás,  a  kételkedés  őt  is  ugyanúgy
   jellemzi, miként  Jézus  leendő  nevelőapját. Mivel  nem  hisz  a  küldött
   szavainak,   büntetésül   megnémul,   s   némasága   csak   a    mondottak
   teljesedésekor, azaz  a  gyermek  születésekor szűnik  meg.  Bár  Zakariás
   kételkedése jogosnak tűnik, hiszen  ő is és  felesége, Erzsébet is  idősek
   voltak, tehát  emberileg már  nem számíthattak  arra, hogy  gyermekük  fog
   születni, mégsem  mondhatjuk,  hogy  joggal kételkedett  az  angyal  által
   közöltekben, hiszen  egyetlen embernek  sincs  joga ahhoz,  hogy  kétségbe
   vonja Isten tervének megvalósulását.
   Látomása miatt  Zakariás a  megszokottnál később  fejezi be  a reá  bízott
   szertartást. Késlekedése  várakozóvá tette  a népet,  majd  elcsodálkoztak
   némaságán, de  felismerték benne,  hogy természetfeletti  látomásban  volt
   része. Zakariás némasága nem csupán büntetésnek minősíthető, hanem  kiváló
   eszköz arra,  hogy  a kívülállók  ne  ismerjék  meg idő  előtt  az  isteni
   üdvözítő tervet sem  a Messiás,  sem az ő  előfutára közelgő  születésével
   kapcsolatban.
   Ma inkább a hallgatást választom a magam igazának hangoztatása helyett.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, mivel  te  a lelkünkben  laksz,  a te  imád  a miénk  is,  én  pedig
   szeretnék abban szüntelenül  részt venni;  ezért lelkem  kis edényként  az
   élet e forrása  alá tartom, és  hogy ezt tovább  tudjam adni a  lelkeknek,
   hagyom, hogy végtelen szereteted hullámai elborítsanak.

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20151219.mp3
    

References

   Visible links
   1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-12-19