[Evangelium] 2015-08-11

[Evangelium mindennap]

   2015. augusztus 11. – Kedd

   A tanítványok egyszer ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Mit gondolsz,
   ki a legnagyobb a mennyek országában?”
   Erre Jézus  odahívott  egy gyermeket,  közéjük  állította, és  így  szólt:
   „Bizony, mondom nektek: ha meg nem változtok, és nem lesztek olyanok, mint
   a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát olyan  kicsinnyé
   lesz, mint ez a gyermek, az  a legnagyobb a mennyek országában. Aki  pedig
   befogad  egy  ilyen  gyermeket  az   én  nevemben,  az  engem  fogad   be.
   Vigyázzatok, meg ne vessetek egyet sem e kicsinyek közül!
   Mondom nektek: Angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám  arcát.
   Mit gondoltok? Ha valakinek  száz juha van, s  egy elkóborol közülük,  nem
   hagyja-e ott  a  kilencvenkilencet  a hegyoldalon,  és  nem  megy-e,  hogy
   megkeresse az eltévedtet? Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony, mondom
   nektek: Jobban örül annak, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen
   így mennyei Atyátok  sem akarja, hogy  csak egy is  elvesszen e  kicsinyek
   közül.”
   Mt 18,1-5. 10. 12-14

   Elmélkedés:

   Amikor Szent Máté  írásba foglalja evangéliumát,  már léteznek  krisztusi,
   keresztény   közösségek.   E   közösségek   nem   lehettek   mentesek    a
   konfliktusoktól,  tagjaikat  megkísérthette  a  versengés,  a  hatalomvágy
   szelleme. Az evangélista  úgy fogalmazza meg  a tanítványok  versengésének
   esetét és ezt  követően Jézus  tanácsait, hogy  az alapvető  iránymutatást
   jelentsen a közösség tagjai  számára abban a korban  és a későbbi  időkben
   egyaránt.
   Ennek megfelelően  az  Úr  a gyermeki  lelkületet  ajánlja  követőinek.  A
   nagyravágyás helyett  legyenek  alázatosak és  engedelmesek.  Mindez  arra
   utal, hogy már az első keresztény közösségben megjelent a tekintély,  mint
   a közösség vezetőinek  jellemzője. E tekintélyt  azonban senki sem  egyéni
   törtetésével vívja ki,  hanem példamutató életével,  szolgálatkészségével,
   adakozásával és hitével.  A közösség vezetője,  bár tekintélynek örvend  a
   többiek körében, jól  tudja, hogy  maga is csak  Isten alázatos  szolgája,
   ugyanúgy mint a többiek,  és vezető szerepét  Istentől kapta. A  krisztusi
   közösség legfőbb vezetője ugyanis nem lehet más, csak egyedül Isten, és az
   ő Szentlelke teremti meg a  közösség egységét. Aki ezzel nincs  tisztában,
   az valójában  Isten akarata  ellenére cselekszik.  Bármilyen  tisztségünk,
   feladatunk legyen  az  Egyházban,  munkánkat  tekintsük  Istennek  végzett
   szolgálatnak és végezzük alázattal!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Add kegyelmedet nekem, hogy én, a szegény köntös, amelyben te, elrejtőzött
   Isten, az emberekhez közeledni akarsz, napról napra jobban  megszabaduljak
   az önzéstől és minden más bűntől. Akkor is az maradok, aminek lennem kell:
   lepled  és  haszontalan  szolgád.  De  legalább  egyre  hasonlóbbá  leszek
   Fiadhoz, aki  Istensége  örök  fényét  szolgai  köntös  alá  rejtette.  Ha
   terhedet viselem, küldetésed  terhét, ha lenyom  a megbízatás,  méltóságod
   pedig megaláz, viszont  gyöngeségem Fiadéba olvad,  akkor bízhatom  abban,
   hogy az az akadály,  melyet jövetelednek jelentek,  mégis csak áldás  lesz
   testvéreim számára.
   K. Rahner

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150811.mp3
    

References

   Visible links
   1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-08-11