[Evangelium] 2015-08-04

[Evangelium mindennap]

   2015. augusztus 4. – Kedd

   Amikor (a  kenyérszaporítás után)  mindnyájan  ettek és  jóllaktak,  Jézus
   mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak csónakba, menjenek
   át  előtte  a  túlsó  partra,  miközben  ő  elbocsátja  a  tömeget.  Amint
   elbocsátotta az  embereket, fölment  a  hegyre, hogy  egyedül  imádkozzék.
   Közben beesteledett, és ő ott volt  egymagában. A csónak pedig már jó  pár
   stádiumnyira eltávolodott  a parttól.  Hányták-vetették a  hullámok,  mert
   ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején Jézus elindult  feléjük
   a víz  színén járva.  Amikor észrevették,  azt hitték,  hogy kísértet,  és
   rémületükben  felkiáltottak.   De   Jézus  azonnal   megszólította   őket:
   „Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!” Erre Péter odaszólt neki: „Uram, ha te
   vagy az,  parancsold meg,  hogy  hozzád menjek  a  vízen!” Ő  azt  mondta:
   „Jöjj!” Péter ki is  szállt a csónakból, elindult  a vízen, és ment  Jézus
   felé. De az erős  szél láttán megijedt,  és merülni kezdett.  Felkiáltott:
   „Ments meg, Uram!” Jézus  nyomban kinyújtotta kezét,  megfogta őt, és  így
   szólt hozzá:  „Te kicsinyhitű,  miért  kételkedtél?” Amikor  beszálltak  a
   bárkába, a szél elállt. A csónakban levők pedig leborultak előtte, és  így
   szóltak: „Te  valóban az  Isten  Fia vagy!”  Akkor  átkeltek a  tavon,  és
   Genezáret földjénél  értek partot.  Annak a  helynek a  lakói  felismerték
   Jézust, hírét vitték az egész  környéken. Eléje hoztak minden beteget,  és
   kérték,  hogy  legalább  ruhája   szegélyét  érinthessék.  És  akik   csak
   hozzáértek, mind meggyógyultak.
   Mt 14,22-36

   Elmélkedés:

   Jézus csodái soha nem öncélúak, nem  azért teszi őket, hogy őt  dicsőítsék
   az emberek. Egyrészt a mennyei Atya szeretetét fejezik ki, tehát az  Atyát
   akarja megdicsőíteni Jézus a gyógyításokkal. Másrészt az a szándéka,  hogy
   hitet ébresszen az emberekben.
   Vajon milyen szándék vezette  az Urat, amikor a  víz tetején járt? Itt  is
   csodáról van  szó,  azaz  olyan  cselekedetről,  amire  ember  nem  képes.
   Tanítványai nélküle indulnak  el, hogy átevezzenek  a Genezáreti-tó  túlsó
   partjára. Az ellenszél  és a  hatalmas hullámok  próbára tették  erejüket.
   Jézust viszont mindezek  nem akadályozták  meg abban, hogy  a víz  tetején
   járva kövesse őket, közeledjen feléjük. Talán be akart szállni a  bárkába?
   Aligha, hiszen éppen azt mutatja meg, hogy tud a víz tetején is járni, nem
   vonatkoznak rá a természeti törvények.  Mi lehetett Jézus szándéka?  Miért
   járt a víz tetején, amikor tudhatta, hogy megjelenése félelmet fog kelteni
   még  övéiben  is?   A  vizenjárás  esetében   sem  öncélú  csodáról,   nem
   magamutogatásról van szó. Jézus az ő istenségét igazolja apostolai előtt e
   tettével és hitet akar ébreszteni bennük. Olyan jelet mutat, amely alapján
   valóban hihetnek abban, hogy ő Isten. A hitébresztés szándékát  megerősíti
   Péter esete, aki kicsinyhitűsége és  kételkedése miatt süllyedni kezd,  de
   Jézus megmenti őt.
   Kételkedéseimben Jézus segítségemre siet, hogy megmentsen.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Köszönjük, Urunk, hogy szereteted egyesit minket. Köszönöm  házastársamat,
   akit rám  bíztál. Köszönöm,  hogy egymást  szolgálhatjuk. Szenteld  meg  a
   szeretetünket és szolgálatunkat. Segíts, hogy egymásnak utat mutassunk  és
   egymást a jóra  oktassuk. Segíts,  hogy jó példát  mutassunk, s  állandóan
   örüljünk, hogy  együtt lehetünk.  Add, hogy  egykor a  mennyben is  együtt
   lehessünk!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150804.mp3
    

References

   Visible links
   1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-08-04