[Evangelium] 2014-09-24

[Evangelium mindennap]

   2014. szeptember 24. – Szerda, Szent Gellért püspök és vértanú

   Így szól az örök Bölcsesség:
   Az igazak lelke Isten kezében van, és a halál kínja nem érheti őket.
   Az esztelenek  szemében  úgy látszott,  hogy  meghaltak; a  világból  való
   távozásukat balsorsnak vélték, elmenetelüket megsemmisülésnek.
   Ők azonban békességben vannak.
   Mert  ha  az  emberek  szemében  szenvedtek  is,  a  reményük  telve  volt
   halhatatlansággal.
   Kevés fenyítés után nagy  jótéteményekben részesülnek, mert Isten  próbára
   tette és magához méltónak találta őket.
   Mint aranyat  a  kohóban, megvizsgálta  és  elfogadta őket  egészen  elégő
   áldozatul.
   Az (utolsó) ítélet idején majd felragyognak az igazak, és olyanok lesznek,
   mint a szikra, amely a tarlón tovaharapódzik.
   Nemzetek fölött ítélkeznek majd,  és népeken uralkodnak: és  az Úr lesz  a
   királyuk mindörökre.
   Akik benne bíztak, akkor majd  megismerik az igazságot, és akik  hűségesek
   voltak,  szeretetben  nála  maradnak,   mert  kegyelem  és  irgalom   lesz
   választottainak osztályrésze.
   Bölcs 3,1-9

   Zsoltár: Válasz: Akik könnyek között vetnek, * majd ujjongva aratnak.
   Előénekes: Midőn az Úr hazahívta Sionnak foglyait, * olyanok voltunk, mint
   akik álmodnak.
   Megtelt akkor örömmel az ajkunk, * és a nyelvünk ujjongással.
   Hívek: Akik könnyek között vetnek, * majd ujjongva aratnak.
   E: Akkor így beszéltek a nemzetek: * „Az Úr nagy dolgot művelt vélük.”
   Hatalmas dolgot művelt az Úr vélünk, * azért szívből ujjongunk.
   H: Akik könnyek között vetnek, * majd ujjongva aratnak.
   E: Fordítsd, Uram, jóra sorsunkat, * amint megárasztod délen a folyókat.
   Akik könnyek között vetnek, * majd ujjongva aratnak.
   H: Akik könnyek között vetnek, * majd ujjongva aratnak.
   E: Sírva  viszik a  magot, mikor  vetni indulnak,  * de  ujjongva  jönnek,
   jönnek és hozzák kévéiket.
   H: Akik könnyek között vetnek, * majd ujjongva aratnak.
   Zsolt 125,l-2ab.2cd-3.4-5.6

   Evangélium:
   Abban az időben Jézus ezt  mondta apostolainak: Ne féljetek azoktól,  akik
   megölik a testet, de a lelket  nem tudják megölni. Inkább attól  féljetek,
   aki a lelket is, a testet is a pokolba taszíthatja. Egy fillérért ugye két
   verebet adnak?  És mégsem  hull  a földre  egy  se közülük  Atyátok  tudta
   nélkül! Nektek pedig  minden szál  hajatokat számon  tartják! Ne  féljetek
   hát: sokkal  többet értek  ti a  verebeknél! Ha  valaki megvall  engem  az
   emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De ha
   valaki megtagad engem az emberek előtt,  én is megtagadom őt Atyám  előtt,
   aki a mennyekben van.
   Mt 10,28-33

   Elmélkedés:

   Jézus azt kérte meghívott apostolaitól, hogy családjukat és otthonukat
   elhagyva egész életüket neki, illetve az evangélium hirdetésének
   szenteljék. Ez az elhagyás és Krisztushoz csatlakozás elengedhetetlen
   feltétele annak, hogy az Isten országa növekedjen a világban, többek
   között az igehirdetés által. Az apostolok utódai, a püspökök szintén
   elfogadják a meghívást és életüket Isten népének szolgálatára ajánlják
   fel. Eddig akár megtisztelőnek is tekinthetjük a meghívást, amely később
   komolyabbra fordulhat, hiszen Isten egyesektől azt kérheti, hogy hűségüket
   a vértanúságig bizonyítsák. Ezt kérte a ma ünnepelt Gellért püspöktől is,
   aki hazáját elhagyva a magyarok földjére jött, hogy népünk körében
   hirdesse a krisztusi örömhírt, s vértanúságával segítse az elhintett mag
   növekedését.
   Szent Gellért napján a helytelen (alaptalan) és a helyes félelemről
   olvasunk az evangéliumban. Az emberi félelmeket mindig ellensúlyozza az
   Istenbe vetett bizalom és a hit. Amikor a feltámadt Jézus megjelenik, első
   szavaival mindannyiszor meg akarja szüntetni a tanítványok félelmét, amely
   azonnal elmúlik, mihelyt felismerik őt a hit szemével.
   A feltámadt Jézusban és a feltámadásban hívő embereknek a szenvedésektől,
   sőt még a haláltól sem kell félniük, hiszen sorsuk ugyanúgy az örök életre
   való feltámadás lesz, miként Krisztusé, aki önként vállalta a
   szenvedéseket és feltámadásával örökre legyőzte a halált. Nincs okunk
   félelemre, ha hisszük, hogy Krisztussal feltámadunk az örök boldogságra.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Jézus Krisztus Anyja, ki Fiad mellett álltál élte kezdetén és
   küldetésében, kerested Őt, a Mestert a sokaságban, mellette álltál, amikor
   fölmagasztalták a földről, s odaadta magát egyetlen és örök áldozatul; aki
   fiadként kaptad meg Jánost, fogadd el az öröktől fogva meghívottakat,
   oltalmazd növekedésüket, kísérd életükben és szolgálatukban a te fiaidat,
   Papok Édesanyja!
   Szent II. János Pál pápa

    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140924.mp3