[Evangelium] 2014-09-21

2014. Sze. 21., V, 01:00:01 CEST

   2014. szeptember 21. – Évközi 25. vasárnap

   Keressétek az Urat, amíg megtaláljátok,
   hívjátok segítségül, amíg közel van!
   Hagyja el útját a gonosz,
   és gondolatait a bűnös;
   térjen vissza az Úrhoz, mert megkönyörül rajta,
   Istenünkhöz, mert bőkezű a megbocsátásban.
   Hiszen az én gondolataim nem a ti gondolataitok,
   és az én útjaim nem a ti útjaitok – mondja az Úr.
   Igen, amennyivel magasabb az ég a földnél,
   annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál,
   az én gondolataim – a ti gondolataitoknál.
   Iz 55,6-9

   Zsoltár: Válasz: Közel az Úr azokhoz, * akik oltalmát kérik.
   Előénekes: Mindennap áldalak téged, * és dicsőítem nevedet örökkön-örökké.
   Nagy az Úr és minden dicséretre méltó, * nagyságát felfogni nem lehet.
   Hívek: Közel az Úr azokhoz, * akik oltalmát kérik.
   E: Irgalmas az Úr és kegyelmes, * nagy irgalmú és hosszan tűrő.
   Az Úr mindenkihez jóságos, * és irgalmas minden művéhez.
   H: Közel az Úr azokhoz, * akik oltalmát kérik.
   E: Igazságos az Úr minden útján, * és szent minden művében.
   Közel az Úr azokhoz, akik őt hívják, * akik hozzá kiáltanak igaz szívvel.
   H: Közel az Úr azokhoz, * akik oltalmát kérik.
   Zsolt 144,2-3.8-9.17-18

   Szentlecke:
   Testvéreim!  Nyíltan  megmondom,  hogy  Krisztus  most  is,  mint  mindig,
   megdicsőül testemben, akkor  is, ha  élek, akkor is,  ha meghalok.  Hiszen
   számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség. Ha viszont tovább  kell
   élnem, az gyümölcsöző munkát jelent.
   Nem tudom  tehát,  mit  válasszak,  mert  mind  a  kettő  vonz:  Szeretnék
   elköltözni, hogy Krisztussal legyek, mert ez mindennél jobb volna. De hogy
   értetek életben  maradjak, arra  nagyobb szükség  van. Éljetek  hát ti  is
   Krisztus evangéliumához méltóan!
   Fil 1,20a-24.27a

   Evangélium:
   Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek
   országa olyan, mint amikor  egy gazda kora  reggel kiment, hogy  szőlőjébe
   munkásokat fogadjon. Miután napi  egy dénárban megegyezett a  munkásokkal,
   elküldte őket a szőlőjébe.  A harmadik óra körül  megint kiment, s  látta,
   hogy mások  is ácsorognak  ott  tétlenül a  piactéren. Ezt  mondta  nekik:
   „Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami  jár, megadom majd nektek.” Azok el  is
   mentek. Majd a  hatodik és  a kilencedik  órában újra  kiment és  ugyanígy
   cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat
   talált. Megkérdezte  tőlük: „Miért  álldogáltok itt  egész nap  tétlenül?”
   Azok ezt  válaszolták: „Mert  senki  sem fogadott  fel minket.”  Erre  azt
   mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe!”
   Amikor beesteledett, a  szőlősgazda így szólt  intézőjéhez: „Hívd össze  a
   munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!”  Először
   azok jöttek  tehát, akik  a  tizenegyedik óra  körül kezdtek,  és  egy-egy
   dénárt kaptak.  Amikor az  elsők  jöttek, azt  hitték, hogy  nekik  többet
   fognak adni,  de  ők  is  csak egy-egy  dénárt  kaptak.  Amikor  átvették,
   zúgolódni kezdtek a gazda ellen: „Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak,
   és ugyanúgy  bántál  velük,  mint  velünk, akik  a  nap  terhét  és  hevét
   viseltük!” Ő  azonban  ezt felelte  az  egyiküknek: „Barátom,  nem  vagyok
   igazságtalan veled. Nemde  egy dénárban  egyeztél meg velem?  Ami a  tied,
   fogd és menj! Én  ennek az utolsónak is  annyit szánok, mint neked.  Talán
   azzal, ami az  enyém, nem  tehetem azt,  amit akarok?  Vagy rossz  szemmel
   nézed, hogy én jó vagyok?” Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből
   utolsók!
   Mt 20,1-16a

   Elmélkedés:

   Isten szolgálatában
   Az evangélium példabeszédét figyelmesen végigolvasva sokakban megszólal
   egy hang: Ez igazságtalanság. Az egyik ember egész nap dolgozik, a másik
   csak fél napot, a harmadik pedig alig egy órát, mégis mindenki ugyanannyi
   bért kap a munkájáért. Ez igazságtalanság! Az indulatosabb természetűek
   maguk is odaállnának a tiltakozó munkás mellé, öklükkel rácsapnának a
   főnök asztalára és fennhangon magyaráznák igazukat a szőlősgazdának.
   Megszólal bennük a vészcsengő, amit igazságérzetnek neveznek és hevesen
   tiltakoznak. Mondhat akárki akármit, itt bizony igazságtalanság történt!
   Próbáljunk lehiggadni! Gondoljuk át még egyszer a történteket. A
   szőlősgazda reggel megállapodott a munkással, hogy egész napi munkájáért
   egy dénárt fog kapni. Megkapta a fizetségét? Igen, hiánytalanul. Pontosan
   annyit kapott, amire reggel óta számíthatott. Hol van akkor itt az
   igazságtalanság? Most jön az ellenvélemény, a tiltakozás: De miért kapott
   ugyanannyit, aki kevesebbet dolgozott? Neki kevesebb járna! Ezen a ponton
   világosan kiderül, hogy nem az igazságérzet szólalt meg valójában, hanem
   az irigység. Kár szépíteni a dolgot, ez irigység. Rosszul esik nekem, hogy
   ő ugyanannyit kapott, mint én, pedig kevesebbet dolgozott. Én megkaptam
   pontosan a fizetségemet, de a másiknak kevesebbet kellett volna adni. Ez
   az irigység. Ne hivatkozzunk semmiféle igazságérzetre, mert ez egyszerűen
   csak irigység.
   Jézus példabeszéde arra figyelmeztet, hogy az irigység megmérgezi
   életünket, tönkreteszi emberi kapcsolatainkat. Az irigységre való hajlam
   ott lakik minden ember lelke mélyén. A gonosz lélek egyesekben könnyen
   felébreszti, mások viszont elutasítják e kísértést. Nem véletlenül
   soroljuk a hét főbűn közé. Az irigység mindig az összehasonlításból indul
   ki, abból, hogy a másik emberhez mérem magam. Miért van neki több, mint
   nekem? Miért nagyobb a háza, mint az enyém? Miért kap több fizetést, mint
   én? Miért fog jobban az esze, mint az enyém? Miért ügyesebb, mint én? A
   versenyszellem a sportban helyes, mert nagyobb teljesítményre ösztönöz, de
   az élet sok más területén felesleges a versengés, mert irigységből fakad
   vagy mert irigységet szül.
   A példabeszéd magyarázatához a következőt is hozzá kell tenni. Isten a
   szőlősgazda, aki meghív minden embert, hogy legyünk a munkásai, szolgáljuk
   őt szeretettel. Fizetségünket előre megmondja: az örök élet, az üdvösség.
   Ez az egy dénár. Ezt kapja mindenki, akár hosszabb, akár rövidebb ideig
   szolgálja Istent. Az üdvösségnél kevesebbet Isten nem akar adni senkinek,
   többet pedig elképzelni sem tudnánk, hiszen ez a legfőbb jó, amit
   elérhetünk. Ezért viszont dolgoznunk kell, legalább egy keveset. A
   példabeszéd szerint az egy dénár fizetséget azok kapják meg, akik legalább
   egy órányit dolgoztak. A tétlenek, naplopók, henyélők és lusták, akik
   egész nap ki sem mentek a piacra, hogy munkát keressenek, nem kapnak
   fizetést. Akiben nincs meg a készség, a hajlandóság, hogy Isten
   szolgálatába álljon, az ne kérjen, ne várjon tőle semmiféle jutalmat.
   Befejezésül még egy gondolat: amikor igazságtalannak tartjuk a példabeszéd
   végkimenetelét, gondoljunk arra, hogy mi is talán csak fél napot
   dolgoztunk. A vértanúk, akik meghaltak hitükért, életüket egészen Istennek
   szentelték, ők bizonyára elmondhatják, hogy végigdolgozták a teljes napot.
   Mi legyünk szerények!
   © Horváth István Sándor

   Imádság:

   Istenünk! Te minden embert meghívsz szolgálatodra és megígéred nekünk az
   örök üdvösséget. Segíts, hogy egész életünkben neked szolgáljunk, a te
   nevednek szerezzünk dicsőséget. Szolgálatunkat szabadon vállaljuk és
   irántad való szeretetből végezzük az üdvösség reményében. Légy hozzánk
   igazságos és irgalmas! Segíts minket, hogy végső célunkat, az örök életet
   mindig szem előtt tartsuk és szüntelenül törekedjünk feléd! Tartsd távol
   tőlünk az irigységet, hogy örülni tudjunk annak, ha mások is az üdvösségre
   jutnak!

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140921.mp3