[Evangelium] 2014-09-20

[Evangelium mindennap]

   2014. szeptember 20. – Szombat

   Zsoltár: Válasz: Az Úr színe előtt járok * az élők fényében.
   Előénekes: Ellenségeim meghátrálnak előttem, valahányszor hívlak téged.  *
   íme, tudom, Uram, hogy te vagy az én Istenem.
   Hívek: Az Úr színe előtt járok * az élők fényében.
   E: Istenben remélek, akinek  dicsérem szavát, *  az Úrban remélek,  akinek
   dicsőítem beszédét.
   Istenben bízom, nem félek, * ember mit árthat nékem?
   H: Az Úr színe előtt járok * az élők fényében.
   E: Teljesítem,  Istenem,  amit  fogadtam néked,  *  bemutatom  a  dicséret
   áldozatát,
   mert megmentetted életemet  a haláltól,  † lábamat az  elbukástól, *  hogy
   előtted járhassak az élők fényében.
   H: Az Úr színe előtt járok * az élők fényében.
   Zsolt 55,10-14

   Szentlecke:
   Testvéreim! Megkérdezhetné valaki: „Hogyan támadnak fel a halottak? Milyen
   testtel jönnek  majd elő?”  Hát  nem tudod,  hogy  amit elvetsz,  nem  kel
   életre, hacsak előbb meg nem  hal? A földbe sem  a kész növényt veted  el,
   amely csak később fejlődik ki, hanem csupán a magot, például a  búzaszemet
   vagy más egyebet. így lesz a holtak feltámadásánál is:
   Elvetik romlásra – feltámad romlatlanságban.
   Elvetik dicstelenségben – feltámad dicsőségben.
   Elvetik erőtlenségben – feltámad erőben.
   Érzéki testet vetnek el – szellemi test támad fel.
   Ha van érzéki test, akkor  lesz szellemi test is.  Ezt mondja az írás  is:
   „Ádám, az  első  ember élő  lénnyé  lett”,  az utolsó  Ádám  pedig  éltető
   lélekké.
   De nem a szellemi az első, hanem az érzéki, azután következik a  szellemi.
   Az első ember  a földből  való, földi, a  második ember  a mennyből  való,
   (mennyei). Amilyen a  földből való,  olyanok a  földiek is,  és amilyen  a
   mennyből való, olyanok a mennyeiek is.
   Ezért, ahogy a földi ember alakját magunkon hordozzuk, úgy a mennyeinek az
   alakját is magunkon fogjuk hordozni.
   1Kor 15,35-37.41-49

   Evangélium:
   Amikor egyszer  a  városokból  nagy  tömeg  gyűlt  Jézus  köré,  ő  ezt  a
   példabeszédet mondta nekik: „Kiment a  magvető magot vetni. Amint  vetett,
   némely  szem  az  útfélre  esett;  ott  eltaposták,  és  az  égi   madarak
   felcsipegették. Némely mag köves helyre esett. Alighogy kikelt, elszáradt,
   mert nem volt  nedvessége. Némely  pedig tövisek közé  hullott. A  tövisek
   felnőttek vele együtt, és elfojtották. A többi jó földbe hullott.  Kikelt,
   és százszoros termést  hozott.” E szavak  után Jézus felkiáltott:  „Akinek
   füle van, hallja meg!”
   Akkor  megkérdezték  tanítványai,  hogy  mi  a  példabeszéd  értelme.  Így
   válaszolt: „Nektek megadatott, hogy megértsétek Isten országának  titkait.
   A  többieknek  csak  példabeszédekben,  hogy  nézzenek,  de  ne  lássanak,
   halljanak, de ne értsenek. A példabeszéd értelme ez: a mag Isten igéje. Az
   útfélre eső mag azokat jelenti, akik  hallgatják az igét, de aztán jön  az
   ördög, és kiveszi a szívükbe hullott igét, hogy ne higgyenek, és így ne is
   üdvözüljenek.  A   köves  talajra   hullott  mag   azokat  jelenti,   akik
   meghallgatják az  igét, örömmel  be  is fogadják,  de  az nem  ver  bennük
   gyökeret. Egy ideig hisznek, de  a kísértés idején elpártolnak. A  tövisek
   közé eső  mag azokat  jelenti,  akik meghallgatják  az  igét, de  az  élet
   gondjai, gazdagsága és élvezetei elfojtják bennük a növekedést, és termést
   nem hoznak. A jó földbe eső  mag végül azokat jelenti, akik  meghallgatják
   az igét,  jó és  erényes szívvel  meg  is tartják,  és termést  is  hoznak
   állhatatosságban.”
   Lk 8,4-15

   Elmélkedés:

   Jézus újabb példabeszéddel hívja fel hallgatói figyelmét arra, hogy nem
   elegendő senki számára, ha jó szívvel hallgatja szavait, hanem mindenkinek
   életté kell váltania azt. A szívünket megérintő, megérinteni akaró isteni
   szó útjába sokféle dolog állhat, ami megakadályozhatja, hogy termést,
   eredményt hozzon életünkben. A gonosz lélek azért akarja kitépni
   szívünkből e tanítást, hogy a legfontosabbat, az üdvösségünket akadályozza
   meg. A mindennapi élet gondja könnyen elfordíthatja értelmünket, szívünket
   az igazság tanításától, s arra kényszerít minket, hogy ne bízzunk Isten
   ígéretében, ne bízzuk magunkat gondviselésére. Hulljon lelkünkben jó
   talajra a tanítás, amely az örök élet igéjeként az üdvösségre vezető utat
   mutatja meg nekünk!
   A hasonlat szerint a bőséges termés elsősorban nem az emberi munkának,
   hanem egyértelműen az isteni közreműködésnek köszönhető. A gyenge termést
   ígérő, rosszul sikerült magvetés ellenére is bőséges a termés. Talán éppen
   ez ad nekünk erőt ahhoz, hogy az evangélium hirdetését végezzük. Az
   igehirdetőt, aki isteni hívásra vállalkozik a magvetésre, azaz Isten
   tanításának a továbbadására, nem keserítheti el az a tény, hogy munkájának
   egy része hiábavaló. Ha igehirdetésünk emberi gyengeségünk miatt nem
   sikerül a legfényesebben, nincs okunk aggodalomra, hiszen ha
   kötelességünket teljesítettük, akkor számíthatunk az isteni
   közreműködésre, amely biztosítani fogja, hogy munkánk eredményes legyen.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Oh áldott Szűz! Oh Magyarországnak kegyes Asszonya! Tekints a mi sok
   fogyatkozásunkra: szánd meg a mi romlásunkat. Csaknem megholt akit te
   szerettél; csaknem elfogyott a te országod nemes Asszonyunk. Azért állj
   elő a te szent Fiadnál. Mondd azt néki: Fiam, az én országomban
   megfogyatkozott az igazi hit; nincs igazság; nincs isteni félelem; nincs
   ájtatosság benne. Vízzé vált az ő bora, nagyrészt tévelygésre fordult igaz
   vallása; elpusztult szentegyháza; megromlott ereje; pogány rabságára adott
   szabadsága. Elhiggyed, édes hazám, Magyarország, ha a Boldogasszony
   tanácsát követed, és magadat megeszmélvén, abban eljársz, amit az ő Szent
   Fia parancsol, foganatja lészen a Szűz könyörgésének.
   Pázmány Péter

    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140920.mp3