[Evangelium] 2014-09-18

[Evangelium mindennap]

   2014. szeptember 18. – Csütörtök

   Testvéreim!  Figyelmetekbe  ajánlom  az  evangéliumot,  amelyet  hirdettem
   nektek. Elfogadtátok, és szilárdan kitartotok benne. Általa elnyeritek  az
   üdvösséget, ha megtartjátok  úgy, ahogy hirdettem  nektek. Különben  hiába
   lettetek volna hívőkké.
   Elsősorban azt  hagytam  rátok, amit  magam  is kaptam:  Krisztus  meghalt
   bűneinkért, az írás szerint; eltemették  és harmadnap feltámadt, ismét  az
   írás szerint. Megjelent Péternek,  majd a tizenkettőnek. Később  egyszerre
   több mint  ötszáz testvérnek  is  megjelent. Ezek  közül a  legtöbben  még
   élnek, néhányan azonban már meghaltak. Azután megjelent Jakabnak, majd  az
   összes apostolnak. Utánuk pedig, mint egy elvetéltnek, megjelent nekem is.
   Én ugyanis az utolsó  vagyok az apostolok között,  s arra sem méltó,  hogy
   apostolnak  hívjanak,  hiszen  üldöztem   az  Isten  egyházát.  De   Isten
   kegyelméből vagyok az,  ami vagyok,  s rám árasztott  kegyelme nem  maradt
   bennem hatástalan. Többet dolgoztam  mindegyiküknél, igaz ugyan, hogy  nem
   én, hanem az Isten kegyelme, amely velem van.
   Mindegy tehát,  hogy  én  vagy  ők: ugyanazt  hirdetjük,  s  így  lettetek
   hívőkké.
   1Kor 15,1-11

   Zsoltár: Válasz: Adjatok hálát az Úrnak, * mert jóságos hozzánk!
   Vagy: Alleluja
   Előénekes: Adjatok  hálát  az  Úrnak,  mert jő,  *  mivel  irgalma  örökké
   megmarad.
   Mondja Izrael háza, hogy jó az Isten, * mivel irgalma örökké megmarad.
   Hívek: Adjatok hálát az Úrnak, * mert jóságos hozzánk! Vagy: Alleluja.
   E: Az Úr jobb keze erősnek bizonyult: * az Úrnak jobbja fölemelt engem.
   Nem halok meg, hanem élek, * és hirdetem az Úr nagy tetteit.
   H: Adjatok hálát az Úrnak, * mert jóságos hozzánk! Vagy: Alleluja.
   E: Hálát adok néked, te vagy Istenem, * magasztallak, Istenem, téged.
   H: Adjatok hálát az Úrnak, * mert jóságos hozzánk! Vagy: Alleluja.
   Zsolt 117,1-2.16ab-17.28

   Evangélium:
   Abban az időben egy farizeus  meghívta Jézust, hogy étkezzék nála.  Betért
   hát a farizeus házába, és ott asztalhoz ült. Élt a városban egy bűnös  nő.
   Amikor  megtudta,  hogy  Jézus   a  farizeus  házában  van   vendégségben,
   alabástromedényben illatos  olajat hozott.  Megállt hátul  Jézus  lábánál.
   Sírt,  könnyeivel  öntözte  Jézus  lábát,  majd  hajával  megtörölte,   és
   csókolgatta.  Végül  pedig  megkente  illatos  olajjal.  Ennek  láttára  a
   vendéglátó farizeus így szólt magában:  „Ha ez próféta volna, tudná,  hogy
   ki és miféle,  aki érinti őt:  hogy ez  egy bűnös nő.”  Jézus akkor  hozzá
   fordult: „Simon,  mondanék  neked  valamit.” Az  így  válaszolt:  „Mester,
   beszélj!” „Egy  hitelezőnek  két  adósa volt.  Az  egyik  ötszáz  dénárral
   tartozott neki, a másik ötvennel. Nem volt miből fizetniük, hát  elengedte
   tartozását mindkettőnek. Melyikük szereti most jobban?” „Úgy gondolom  az,
   akinek  többet  engedett  el”  –  felelte  Simon.  „Helyesen  ítéltél”   –
   válaszolta Jézus. Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: „Látod
   ezt az asszonyt?  Betértem házadba,  s te nem  adtál vizet  a lábamra.  Ez
   viszont könnyeivel öntözte  a lábamat, és  hajával törölgette. Csókot  sem
   adtál nekem, ez meg szüntelenül  csókolgatja lábamat, amióta csak  bejött.
   Aztán te nem kented meg fejemet olajjal. Ez meg kenetet öntött a  lábamra.
   Azt mondom hát neked,  sok bűne bocsánatot  nyert, mert nagyon  szeretett.
   Akinek keveset  bocsátanak meg,  az kevésbé  szeret.” Aztán  így szólt  az
   asszonyhoz: „Bocsánatot nyertek bűneid. Menj békével!”
   Lk 7,36-50

   Elmélkedés:

   Az írástudók és a farizeusok Jézust a „vámosok és bűnösök barátjának”
   tartják. Rossz szemmel nézik, hogy nem utasítja el a bűnösök közeledését.
   Ennek példája a mai evangélium. A történetben egy Simon nevű személy a
   vendéglátó, Jézus pedig a meghívott vendég. Minden rendben van addig, amíg
   meg nem jelenik egy hívatlan vendég, a bűnös asszony. Ettől kezdve már nem
   a vendéglátás a lényeges, hanem az asszony cselekedete határozza meg a
   fejleményeket.
   A Jézus iránti szeretet arra indítja az asszonyt, hogy megmossa lábát,
   hajával megtörölje és illatos olajjal bekenje. Az asszony olyan kötelező
   udvariassági cselekedetet tesz ezzel, amit a farizeus vendéglátóként
   elmulasztott. Simon farizeus talán észre sem veszi saját mulasztását, s
   talán nem is gondol arra, hogy megsértette a vendégszeretet előírásait.
   Jogot tart arra, hogy ítéletet mondjon az asszony felett, de ugyanakkor
   Jézus felett is, amiért megengedi e bűnösnek a közeledést. Az asszonyban
   éppen az a Jézus iránti szeretet van meg, ami hiányzik a farizeusból. E
   szeretet bűnbocsánatot jelent számára. Ezért magyarázza és dicséri meg az
   Úr e szavakkal az asszony tettét: „Sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon
   szeretett” (Lk 7,47).
   Milyen érzés támad bennem Jézus szeretetét megtapasztalván? Milyen
   cselekedetre indít engem Jézus szeretete? Indít-e bűnbánatra a Jézus
   iránti szeretet?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Fölséges és dicsőséges Isten, ragyogd be szívem sötétségét, és adj nekem
   igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet, érzéket és értelmet,
   Uram, hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat.
   Assisi Szent Ferenc

    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140918.mp3