[Evangelium] 2014-10-21

[Evangelium mindennap]

   2014. október 21. - Kedd

   Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Csípőtök legyen
   felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan
   emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről
   és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket
   uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony, mondom nektek, felövezi magát,
   asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második
   vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok
   a szolgák.
   Lk 12,35-38
   Elmélkedés:
   A mai evangéliumban Jézus saját második eljöveteléről beszél. Ezzel
   kapcsolatban hívja fel tanítványai figyelmét a virrasztásra, az éber
   várakozásra. Több hasonlatot mond jöveteléről, amelyek egyik visszatérő
   eleme, hogy érkezése váratlan lesz, egyeseket felkészülten, másokat
   viszont készületlenül talál. A virrasztás és éberség nem azt jelenti,
   hogy az embernek nem szabad aludni, hanem lelki éberségre kell
   gondolnunk. Az ember legyen előrelátó. Ne csak a jelenre figyeljen, ne
   csupán a földi dolgokat szeresse, hanem elsősorban az üdvösségre
   készüljön. Legyünk előrelátóak, hogy ez a jövőben bekövetkező
   találkozás Jézussal már a mostani életünket jó irányba alakítsa!
   Figyeljünk oda az érdekes szerepcserére! A végső időkben a szolgák
   ülhetnek majd asztalhoz és az úr, a gazda végzi a szolgák feladatát.
   Istentől nem idegen az ilyen szerepcsere, hiszen Jézus világra jöttével
   emberi testet vett fel az Isten. Jézus pedig nem úrként vagy királyként
   élt az emberek között, hanem a megváltás szolgájaként, a mennyei Atya
   alázatos szolgájaként, az örömhír szolgájaként, a mennyek országa
   szolgájaként, üdvösségünk szolgájaként. A szolgálat szellemére nevelte
   apostolait. Szolgaként mosta meg tanítványai lábát az utolsó vacsorán,
   példát adva minden tanítványának a szolgálatra. A kereszten is Isten
   szenvedő szolgájaként halt meg.
   Én kinek szolgálok?
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Uram, egyetlen mozdulatod, amellyel felajánlod a kenyeret akkor is, ha
   látszólag nincs értelme - hiszen a kenyér túl kevés - megtöri a
   hitetlenséget. A te kezedben egy parányi gesztus, egy falat kenyér is
   tömeget táplál. Mindaz a kevés, ami tőlünk fakad, kezedben világot
   tápláló gazdagsággá változik. Segíts, hogy megtegyem ezt az egy
   mozdulatot.

   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-10-21

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141021.mp3