[Evangelium] 2014-11-16

[Evangelium mindennap]

   2014. november 16. – Évközi 33. vasárnap

   Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: Egy
   ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk  bízta
   vagyonát.  Az  egyiknek  öt  talentumot   adott,  a  másiknak  kettőt,   a
   harmadiknak pedig  egyet, kinek-kinek  rátermettsége szerint,  aztán  útra
   kelt. Hosszú idő elteltével  megjött a szolgák  ura, és számadást  tartott
   velük. Jött az,  aki öt talentumot  kapott: hozott másik  ötöt is, és  így
   szólt: „Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik ötöt nyertem  rajta.”
   Az úr így válaszolt: „Jól van, te  derék és hűséges szolga! A kevésben  hű
   voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!”
   Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: „Uram, két talentumot
   adtál nekem, nézd, másik kettőt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt:  „Jól
   van, te derék és  hűséges szolga! A kevésben  hű voltál, sokat bízok  rád:
   Menj be urad örömébe!”
   Végül jött  az is,  aki  csak egy  talentumot  kapott, így  szólt:  „Uram!
   Tudtam, hogy kemény  ember vagy,  ott is  aratsz, ahová  nem vetettél,  és
   onnan is  szüretelsz,  ahová nem  ültettél.  Félelmemben elmentem  hát  és
   elástam a földbe a talentumodat. Nézd, ami a tied, visszaadom neked!”
   Válaszul az úr  ezt mondta neki:  „Te gonosz és  lusta szolga! Ha  tudtad,
   hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová  nem
   ültettem,  ezüstjeimet  a  pénzváltóknak  kellett  volna  adnod,  hogy  ha
   megjövök, kamatostul kapjam vissza! Vegyétek csak el tőle a talentumot  és
   adjátok oda annak, akinek  tíz talentuma van! Mert  akinek van, annak  még
   adnak, hogy bővelkedjék; és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije
   van! Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső  sötétségre!
   Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!”
   Mt 25,14-30

   Elmélkedés:

   Új helyzet
   A  talentumokról  szóló   evangéliumi  szakasz   magyarázatát  kezdjük   a
   gyerekkorunkban megtanult  lecke  felmondásával:  Jézus  példabeszéde  azt
   tanítja, hogy Isten minden  embernek adott talentumokat, jó  képességeket.
   Ahogyan a  gazda elvárja,  hogy szolgái  jól használják,  kamatoztassák  a
   rájuk bízott talentumokat, ugyanúgy Isten is elvárja minden embertől, hogy
   használjuk  és   fejlesszük   azokat  a   jó   tulajdonságokat,   szellemi
   képességeket vagy testi adottságokat, amelyekkel megáldott minket. Azt  is
   elvárja tőlünk, hogy ne csak önző  módon a magunk javára használjuk  őket,
   hanem állítsuk azokat embertársaink szolgálatába. A talentumokkal helyesen
   gazdálkodó,  azokat  bőséggel  kamatoztató  szolgák  azokat  az  embereket
   jelképezik, akik szem előtt  tartva az isteni számonkérést,  felelősséggel
   használják emberi  képességeiket.  Az  egyetlen  kapott  talentumot  elásó
   szolga pedig azokat  jelképezi, akik  félnek Istentől, s  e félelem  miatt
   képtelenek  képességeik  kibontakoztatására,  és   végül  meg  is   kapják
   büntetésüket felelőtlenségükért.
   E  hagyományos  értelmezést  és  mondanivalót  messzemenőkig  tiszteletben
   tartva próbáljunk meg valami újat megfogalmazni a példabeszéd kapcsán.  Ne
   világmegmentő vagy  éppen a  világot felforgató  újdonságokra  gondoljunk,
   hanem olyan  területre, ami  eddig  talán elkerülte  figyelmünket.  Boldog
   XXIII. János pápa mondta egyik beszédében: „A múlt soha nem tér vissza, az
   új helyzetek új felkészülést  igényelnek.” Hasonló gondolatokat már  sokan
   megfogalmaztak, mi most  mondjuk így: Új  talentumokat kellene  felfedezni
   magunkban.  Korunk  problémáira,   napjaink  válságára,  amely   mindenkit
   egyaránt érint, szüntelenül keressük a megoldásokat. Talán nem szükséges e
   helyen részletesen felsorolni a társadalmi, gazdasági gondokat, a családok
   úttévesztéseit, a fiatalok lázadását, a reményvesztettség és  csalódottság
   okait. Mindezek  az Egyház  számára is  kihívást jelentenek.  A  problémák
   leküzdésére megoldásokat  kell találnunk,  az embereknek  segítséget  kell
   nyújtanunk. A  történelem azt  bizonyítja, hogy  a válságok  idején  Isten
   mindig küldött a világba olyan személyeket, akik sajátos felismeréseikkel,
   képességeikkel, karizmájukkal,  tudásukkal, tenni  akarásukkal,  egyszóval
   sajátos talentumaikkal meghozták a megoldást, megmutatták a kiutat.  Isten
   éppen a mai időkben ne adna talentumokat, hogy legyőzzük a gondokat? Éppen
   napjainkban  tagadná  meg  tőlünk   a  Szentlelket,  akinek   segítségével
   felismerhetjük, mit kell  tennünk? Az  új kihívások  azt kívánják  tőlünk,
   hogy fedezzük fel magunkban az új talentumokat.
   A  pápaválasztások  előtt  nagy  a  találgatás:  a  bátrabbak  neveket  is
   emlegetnek, a szerényebbek csak a leendő pápa tulajdonságairól  beszélnek.
   Milyen legyen az új pápa? Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie,  hogy
   a helyes irányba  vezesse az  Egyházat a következő  években? Legyen  talán
   kiváló teológus,  aki hitünk  tanítását tárja  fel a  világ számára?  Vagy
   legyen jó politikus, diplomata, aki  az Egyház tekintélyét növelni  tudja?
   Legyen kiváló  lelkipásztor, aki  megtalálja  a közvetlen  kapcsolatot  az
   emberekkel, hívőkkel  és  nem hívőkkel  egyaránt?  Legyen szent  és  buzgó
   ember, aki  keveset mutatkozik  a televízióban,  de odahaza  annál  többet
   imádkozik az  emberekért? Nem  érdemes  találgatnunk! Bízzuk  nyugodtan  a
   választ a  Szentlélekre, aki  majd  a megfelelő  talentumokkal  rendelkező
   személy megválasztását  sugallja. A  pápa  majd megteszi  Istentől  kapott
   feladatát. Vajon  egyszerű  emberként, keresztényként  mi  is  teljesítjük
   feladatunkat? Lehet, hogy csak egy talentumot kaptunk, de azt ne ássuk el!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Mindenható Istenünk!  Te  megbízol  bennünk és  arra  kérsz  minket,  hogy
   talentumainkat  helyesen  használjuk   fel.  Segíts,  hogy   felelősségünk
   tudatában minden  talentumunkkal, képességünkkel  és adottságunkkal  a  te
   dicsőségedet szolgájuk, és  segítsük mások és  magunk örök üdvösségét!  Te
   nem kívánsz  lehetetlent tőlünk,  csupán azt,  hogy munkatársaid  legyünk,
   fedezzük fel magunkban talentumainkat és akaratod szerint éljünk  azokkal.
   Adj nekünk bölcsességet,  önzetlenséget és szelídséget,  hogy a  teremtett
   világot jobbá tegyük!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-11-16
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141116.mp3