[Evangelium] 2014-11-12

[Evangelium mindennap]

   2014. november 12. – Szerda

   Jézus  egyszer  útban  Jeruzsálem   felé  áthaladt  Szamaria  és   Galilea
   határvidékén. Amikor betért az  egyik faluba, tíz  leprás férfi jött  vele
   szembe. Még messze voltak, amikor  megálltak, és hangosan így  kiáltottak:
   „Jézus, Mester!  Könyörülj  rajtunk!”  Ő rájuk  tekintett,  és  így  szólt
   hozzájuk: „Menjetek  és mutassátok  meg  magatokat a  papoknak.”  Útközben
   megtisztultak.
   Az egyik, amikor észrevette,  hogy meggyógyult, visszament, hangos  szóval
   dicsőítette Istent, arcra borult Jézus lába előtt, és hálát adott neki. És
   ez az ember szamaritánus volt. Jézus megkérdezte: „Nemde tízen  tisztultak
   meg? Hol maradt a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna,  hogy
   hálát adjon Istennek, csak ez az  idegen?” Aztán hozzá fordult: „Kelj  fel
   és menj! Hited meggyógyított téged.”
   Lk 17,11-19

   Elmélkedés:

   Jézus szavai szerint  a meggyógyított egyetlen  leprás azért tért  vissza,
   hogy „hálát adjon  Istennek.” A  leírás szerint  ez a  hála szól  egyrészt
   Jézusnak, az Isten Fiának, s ezáltal a leprás kifejezi Jézus  istenségében
   való hitét. Másrészt szól a mennyei Atyának, aki Jézus személyén keresztül
   tesz csodákat az emberekkel. A  meggyógyult helyesen ismeri fel, hogy  nem
   embernek köszönheti gyógyulását, hanem  az irgalmas Isten gyógyította  meg
   őt.
   A hálátlan kilenc sorsa ismeretlen marad,  s ahogy maga Jézus sem, úgy  mi
   sem kapunk választ arra, hogy  miért nem tértek vissza köszönetet  mondani
   gyógyítójuknak. A történet mindenképpen  azt a figyelmeztetést is  magában
   hordozza, hogy vegyük  észre, amikor  Isten segít nekünk,  s ne  maradjunk
   hálátlanok.
   A gyermekek ösztönösen, egészen természetes módon mutatják ki köszönetüket
   és hálájukat. Ehhez  nem kell nagy  dolgot kapniuk, hiszen  a kicsinek  is
   éppúgy tudnak örülni és  hálásak érte. Idővel aztán  a hála érzése  lassan
   megkopik az emberekben  vagy csak  egyszerűen elmarad  a hála  kimutatása.
   Sokszor egészen  természetesnek tartjuk,  hogy kapunk  valamit, s  nem  is
   gondolunk arra,  hogy kifejezzük  köszönetünket. A  másik embert  biztosan
   bántja hálátlanságunk, ahogyan minket is.  Jézus is megtapasztalta mind  a
   hálát, mind a hálátlanságot. Legyünk  figyelmesek és mutassuk ki  hálánkat
   Isten és az emberek felé egyaránt!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Ó, Istenem, mikor  találom meg végre  nyugalmamat? Nagyon vágyódik  lelkem
   tehozzád! De erős leszek,  s türelmesen várom azt  az órát, melyen  isteni
   Megváltóm az örök üdvösségre hív. Addig  csak az lesz a gondom, hogy  neki
   tetszően éljek,  s szent  akaratát  teljesítsem. Mindenben  Isten  akarata
   legyen meg, hiszen az övéi vagyunk az időben és az örökkévalóságban. Ámen.
   Chantal Szent Franciska

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-11-12
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141112.mp3