[Evangelium] 2014-11-01

[Evangelium mindennap]

   2014. november 1. – Szombat, Mindenszentek

   Abban  az  időben:  Jézus  látva  a  tömeget,  fölment  a  hegyre,  leült,
   tanítványai pedig köréje  gyűltek. Akkor szólásra  nyitotta ajkát, és  így
   tanította őket:
   „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
   Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
   Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
   Boldogok, akik  éhezik és  szomjazzák az  igazságot, mert  ők  kielégítést
   nyernek.
   Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.
   Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.
   Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
   Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
   Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak  titeket és üldöznek, ha  hazudozva
   mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket.
   Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben!”
   Mt 5,1-12a

   Elmélkedés:

   A szentek világa
   „A szenteknek  megvan  a  saját  országa,  van  saját  ragyogásuk,  vannak
   diadalaik, van dicsőségük. Nincs szükségük sem földi, sem lelki  hírnévre.
   A hírnév semmit sem  adhat számukra és elvenni  sem tud tőlük semmit,  nem
   tudnak mit  kezdeni vele.  Isten és  az angyalok  látják őket,  nem  földi
   emberek, nem kíváncsi lelkek. Isten elegendő az ő számukra” – írja  Blaise
   Pascal a  Gondolatokban.  Sok  igazság van  a  francia  természettudós  és
   vallásfilozófus szavaiban. Mielőtt azonban  a szenteket egészen a  földtől
   elrugaszkodott embereknek gondolnánk, tegyük  hozzá, hogy hús-vér  emberek
   voltak ők is,  akik megküzdöttek emberi  gyarlóságaikkal, átélték a  lelki
   sötétséget, s nem egyszer hitbeli kételyeik is támadtak. Ha olvasgatjuk  a
   szentek életét,  szinte kivétel  nélkül mindegyiknél  találkozunk a  lélek
   sötét óráival.
   Nem azzal a szándékkal  állítom egymás mellé  ma, mindenszentek ünnepén  e
   két oldalt, hogy a nekik kijáró dicsőség fényétől megfosszam és az  emberi
   gyarlóság  mocsarába  süllyesszem   a  szenteket,   hanem  azt   szeretném
   érzékeltetni, hogy  mennyire  hősies cselekedet  volt  részükről  legyőzni
   emberségükből  fakadó   hibáikat  és   minden  erejükkel   engedelmeskedni
   Istennek. Az elmúlt  évszázadokban többször úgy  mutatták be a  szenteket,
   mintha  nem  is  emberek  lettek  volna,  hanem  már  földi  életükben  is
   angyalokként viselkedtek. Ha ez így lett volna, akkor nem tudnánk  követni
   őket, nem lehetnének számunkra példaképek. Fel kell ismernünk, hogy  Isten
   kegyelme valóban különös  módon működött  bennük, de ez  nem azt  jelenti,
   hogy  bűnös  emberi  természetüket  felülírta,  megsemmisítette  volna   a
   kegyelem,  hanem  azt,  hogy  együttműködtek  a  kegyelemmel.  A   túlzott
   miszticizmus és a túlzott racionalizmus egyaránt helytelen szemüveg, amely
   eltorzítja a  szentek  valódi  személyiségét. A  szentekben  van  bizonyos
   titokzatosság,  természetfeletti   erő,  emberfeletti   hősiesség,   mégse
   száműzhetjük emberségüket.  De  ne  is  rángassuk  le  őket  az  értelemre
   hivatkozva a magunk szintjére, hanem  tekintsük őket Isten küldötteinek  s
   életüket jelnek.
   Milyen jó  volna  újra  felfedezni  a szentek  világát.  Milyen  jó  volna
   megvizsgálni életútjukat,  amely  a  földi  létből  a  mennyei  dicsőségbe
   vezetett. Milyen  jó  volna  életpéldájukból  erőt  merítve  elindulni  az
   életszentség útján. A szenteket nem valamiféle emberi kiválóság  jellemzi,
   hanem abban  az  értelemben rendkívüliek,  hogy  Isten emeli  ki  őket  az
   emberek sorából.  Isten  bízza  meg  őket egy  sajátos  feladattal  és  ők
   felismerve  koruk  kihívását,  problémáját,  amit  a  társadalom  nem  tud
   kezelni, egész  életüket  a felismert  hivatásuknak  szentelik.  Kivételes
   jellemek ők,  akiket Isten  kiválasztott egy  sajátos feladatra.  A  szent
   vallásos ember, és éppen vallásosságában  emelkedik ki a többiek közül.  A
   profán világban a  rendkívüli képességekkel megáldott  és a többiek  közül
   egy bizonyos területen messze kiemelkedő személyeket zseniknek nevezzük. A
   szentek a vallásosságban zsenik.  Zsenik, akik sokszor megelőzik  korukat,
   meglátnak olyan dolgokat, amit mások  észre sem vesznek, s találnak  olyan
   megoldásokat, amire korábban  senki sem gondolt.  A szentek zsenik,  Isten
   megszállottjai, a  szeretet  elkötelezettjei,  a hit  bajnokai.  Mi  talán
   elcsodálkozunk azon, hogy milyen  utakat javasolnak számunkra a  boldogság
   eléréséhez. A  szentek  viszont zseniális  módon  felismerték, hogy  ez  a
   boldogság egyetlen útja. Ragadjon minket magával az ő nagyszerű  példájuk,
   hogy az ég felé törekedjünk, ne  álljunk meg a lelki tökéletesedés  útján,
   amíg el nem jutunk Istenhez, aki az örök boldogságot ígéri és adja nekünk.
   A beszéd, a szóbeli tanítás minden korban kevés volt, s ez különösen  igaz
   a mai időkben. Az Isten által küldött szentek cselekedetei és  szenvedései
   azonban  mindenkor  lelkesítő  erőként  hatottak  a  hívőkre  és  meggyőző
   tanúságtétel volt  még  a nem  hívők  számára is.  Vegyük  észre  napjaink
   szentjeit! És törekedjünk az életszentségre!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Mindenható  Istenünk!  Gyújtsd  fel  szívünkben  a  szeretet  tüzét,  hogy
   szereteted által szentté legyünk! Add nekünk az irántad való szeretetet és
   az emberek  felé  forduló önfeláldozó  szeretetet!  Megdicsőült  szentjeid
   csodálatos élete adjon  erőt, hogy felismerjük  hivatásunkat és magunk  is
   jellé, szereteted,  jóságod  jelévé  váljunk  a  világban!  A  szentek  és
   boldogok  életpéldája  újítson   meg  minket   a  vallásosságban,   hitünk
   gyakorlásában és az evangélium megélésében! Segíts minket, Istenünk,  hogy
   úrrá tudjunk lenni emberi gyengeségeinken, legyőzzük bűneinket és  szentek
   legyünk!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-11-01
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141101.mp3