[Evangelium] 2014-05-31

[Evangelium mindennap]

   2014. május 31. – Szombat

   Búcsúbeszédében Jézus  így szólt  tanítványaihoz: Bizony,  bizony,  mondom
   nektek: Bármit  kértek majd  az én  nevemben az  Atyától, megadja  nektek.
   Mindeddig semmit sem kértetek  az én nevemben.  Kérjetek, és kaptok,  hogy
   örömötök teljes legyen! Ezeket hasonlatokban mondtam nektek. Eljön az óra,
   amikor már nem  hasonlatokban szólok, hanem  nyíltan beszélek az  Atyáról.
   Azon a napon majd az én nevemben kértek, és nem mondom azt nektek, hogy én
   kérem értetek  az  Atyát. Hiszen  az  Atya  szeret titeket,  mivel  ti  is
   szerettetek engem,  és  hittétek, hogy  az  Istentől jöttem.  Eljöttem  az
   Atyától és a világba  jöttem. Most elhagyom a  világot, és visszatérek  az
   Atyához.
   Jn 16,23b-28

   Elmélkedés:

   Kérjetek, és kaptok  – szól  Jézus egyszerű  bátorítása felénk,  s ezt  az
   emberek  közti  alapszabályt  kiterjeszti  Istennel  való  kapcsolatunkra.
   Amikor  Jézus  arra  buzdít   minket,  hogy  bátran  forduljunk   Istenhez
   kéréseinkkel, mert meghallgat  minket, akkor ezt  az imádkozásra érti.  Az
   embernek elsősorban az imádságban kell  Istent és az ő országát  keresnie.
   Ha lelkünket  felemelve imára  nyitjuk ajkunkat,  valójában mindig  Istent
   keressük,  Isten  után  vágyakozunk.  Tudjuk,  hogy  bármikor   bizalommal
   közeledhetünk hozzá, mert  nem zárkózik el  tőlünk, hanem jóságosan  elénk
   siet. Isten  tudja,  hogy  mire  van szükségünk,  mielőtt  még  bármit  is
   megfogalmazunk, mégis azt szeretné, hogy elinduljunk felé, megszólítsuk őt
   és megtaláljuk őt az imádságban. Kéréseinket mindig Jézus nevében intézzük
   hozzá!
   A kéréshez alázat szükséges. Be kell ismernünk, hogy magunktól semmit  sem
   tehetünk, és  Isten  segítsége  nélkül  nem  sokra  vihetjük.  Kérésünkkel
   elismerjük, hogy rászorulunk az ő kegyelmére, és nincs meg mindenünk,  ami
   biztosíthatná örömünket, boldogságunkat. Csak  a gőgös ember  gondolhatja,
   hogy mindene megvan és nincs szüksége az Istenre. Legyünk tehát alázatosak
   és kicsinységünk tudatában forduljunk Istenünkhöz,  hogy Krisztus és az  ő
   szeretete legyen nagy bennünk. Kérjünk bátran, és Isten meg fogja  mutatni
   nagylelkűségét.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, Te  szeretsz engem  a  szenvedésben is!  Uram, hiszek  irántam  való
   jóságodban és szeretetedben.  Biztosan tudom, hogy  te gondoskodsz  rólam.
   Sok  kegyetlenség  van   a  világban.  De   a  világ  minden   természetes
   összefüggésével együtt egy magasabb hatalomnak van alávetve. Hiszem,  hogy
   te vagy a világ Ura és Teremtője.  Hiszem, hogy minden a te kezedben  van,
   minden ember, én is. Te Atyánk vagy, és szeretsz mindannyiunkat. Köszönöm,
   hogy te  vagy  az  állandó  változásban  az  élet  nyugvópontja,  amelyhez
   tarthatom magam. Köszönöm, hogy szilárd életem van benned, és így a  jövőm
   nincs a véletlenre bízva.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140531.mp3