[Evangelium] 2014-05-10

[Evangelium mindennap]

   2014. május 10. – Szombat

   Abban az időben,  amikor Jézus  Kafarnaumban az  élet kenyeréről  beszélt,
   tanítványai közül, akik (szavait)  hallották, többen azt mondták:  „Kemény
   beszéd  ez.   Ugyan  ki   hallgatja?”   Jézus  tudta,   hogy   tanítványai
   méltatlankodtak miatta,  azért  így  szól  hozzájuk:  „Ez  megbotránkoztat
   titeket? Hát ha  majd azt  látjátok, hogy  az Emberfia  fölmegy oda,  ahol
   azelőtt volt! A Lélek az,  ami életre kelt, a  test nem használ semmit.  A
   szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet. De vannak közöttetek, akik
   nem hisznek.” Jézus ugyanis  kezdettől fogva tudta,  hogy kik nem  hisznek
   benne, és hogy ki fogja őt  elárulni. Aztán így folytatta: „Ezért  mondtam
   nektek, hogy senki sem  jöhet hozzám, hacsak az  Atya meg nem adja  neki.”
   Ettől kezdve tanítványai közül sokan  visszahúzódtak, és többé nem  jártak
   vele. Jézus ezért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok menni?” Simon
   Péter ezt válaszolta neki: „Uram, kihez  menjünk? Az örök élet igéi  nálad
   vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.”
   Jn 6,60-69

   Elmélkedés:

   Jézus eucharisztikus beszédének fogadtatásáról számol be Szent János a mai
   evangéliumi részben.  Bár Jézus  a  beszédben kifejezetten  jelezte,  hogy
   tanítványai legyenek vele  egy közösségben, a  hallottak után sokan  mégis
   elhagyják őt. A vele  való közösség összetartó ereje  éppen az ő  testének
   vétele követői  részéről. Valójában  nem tudjuk  meg, hogy  miért  tartják
   „kemény beszédnek” az  Úr szavait  az elpártolók,  az viszont  egyértelmű,
   hogy nem  akarnak közösséget  vállalni vele.  Nem arról  van szó,  hogy  a
   hallgatóság nagyobb tömegéből némelyek elfordulnak tőle, hanem arról, hogy
   olyan tanítványok,  akik korábban  hittek benne  és vele  tartottak,  most
   mégsem tudják hittel elfogadni a  hallottakat. Valószínűleg nem is  értik,
   hogy mit takar Jézus azon kijelentése, hogy ő az élet kenyere és  testének
   evését kéri.
   Az  elutasításokkal  szemben  János  evangélista  Péter  apostol  példáját
   állítja elénk. Talán az elfordulókhoz hasonlóan sem ő, sem a többi apostol
   nem értették Mesterük  beszédét, mégis vele  maradnak. Nem távoznak,  mert
   felismerik, hogy  Jézus  szavai  igazak,  s tanítása  az  örök  élet  felé
   irányít. Jézus szavai szerint csak azok fognak hinni benne, akiket az Atya
   hozzá vonz. Ennek igazságát szemlélteti a  tény, hogy ők továbbra is  vele
   maradnak.
   Előttem is két út, két lehetőség áll. Döntésemet egyértelműen jelzi,  hogy
   magamhoz veszem-e az élet kenyerét.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus  Krisztus! Nagylelkűségedet  csodáljuk az  Oltáriszentségben,
   amelyben titokzatos módon jelen  vagy és magadat  adod nekünk. Mély  hálát
   érzünk irántad, hiszen te egészen  egyszerű módon, megtört kenyérben  adod
   magadat  nekünk.  Egyszerű  módon   adsz  lehetőséget  arra,  hogy   veled
   egyesüljünk. Irántad való  szeretetünk jeleként  veszünk téged  magunkhoz.
   Változtass, alakíts át  minket, hogy áldozattá  váljunk és neked  ajánljuk
   életünket!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140510.mp3