[Evangelium] 2014-05-09

[Evangelium mindennap]

   2014. május 9. – Péntek

   Amikor Kafarnaumban Jézus az élet kenyerének mondta önmagát, vita támadt a
   zsidók között: „Hogyan  adhatja ez testét  eledelül nekünk?” –  kérdezték.
   Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek  az
   Emberfia testét, és nem isszátok az  ő vérét, nem lesz élet bennetek.  Aki
   eszi az én testemet és  issza az én véremet, annak  örök élete van, és  én
   feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem valóban étel, és az én vérem
   valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak  örök
   élete van, és  én feltámasztom őt  az utolsó napon.  Az én testem  ugyanis
   valóban étel és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza
   az én véremet,  az bennem  marad és  én őbenne.  Amint engem  az élő  Atya
   küldött, és én az Atya által élek,  úgy az is, aki engem eszik,  énáltalam
   él. Ez a mennyből alászállott kenyér.  Nem az, amelyet atyáitok ettek,  és
   meghaltak. Aki  ezt a  kenyeret eszi,  örökké él.”  Így tanított  Jézus  a
   kafarnaumi zsinagógában.
   Jn 6,52-59

   Elmélkedés:

   Jézus   eucharisztikus   beszédének    utolsó   részletét   olvassuk    az
   evangéliumban, amelyben testének nevezi az  általa adott kenyeret és  arra
   kér bennünket,  hogy  vegyük  magunkhoz  őt, együk  az  ő  testét.  Hogyan
   valósítjuk meg azt a gyakorlatban?
   Az Eucharisztia  ünneplésén, a  szentmisén  való jelenlétünk  alkalmat  ad
   arra, hogy ne csak kívülállóként szemléjük az Oltáriszentség titkát, hanem
   valóban   részesedjünk   Krisztus   áldozatából   és   feltámadásából.   A
   szentáldozáskor közösségre  lépünk  vele, ugyanakkor  lelki  közösség  jön
   létre mindazok  között,  akik  az  egy  kenyérből  részesülnek.  Ebben  az
   értelemben Krisztus teste egységet teremtő és közösséget formáló szentség,
   amely itt a földön összekapcsolja az újszövetség népét, s amely  mindenkit
   segít, hogy eljusson az örök életre.
   Ha egy kicsit is megértjük az Oltáriszentség titkának mélységét, azt, hogy
   Jézus valóságosan jelen van  az átváltoztatott kenyérben, akkor  megértjük
   azt is, miként van jelen a feltámadt Krisztus a világban. Azt ígérte, hogy
   örökre köztünk marad, s jelenlétének többek között ezt a titokzatos módját
   választotta. Jelen  van  a testvéri  közösségben,  jelen van  a  Szentírás
   szavaiban, jelen van a szentségekben és jelen van az Eucharisztiában, hogy
   érezzük a  belőle  áradó  szeretetet, halljuk  igaz  tanítását,  éljünk  a
   szentségek által közvetített kegyelemmel és legfőképpen: magunkhoz  vegyük
   őt. Így lesz élete a miénk, s így újul meg őbenne a mi életünk.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg  nekem
   az istengyermekség szellemét,  taníts meg arra,  hogyan kell mindig  Isten
   gyermekéhez méltóan cselekednem!  Maradj bennem!  Add, hogy  én is  mindig
   benned maradjak, és úgy szerethesselek,  ahogyan te szeretsz engem!  Nálad
   nélkül semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. De egyesíts  önmagaddal,
   tölts el  szereteteddel,  hogy  általad  az Atyával  és  a  Fiúval  mindig
   egyesüljek!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140509.mp3