[Evangelium] 2014-05-05

[Evangelium mindennap]

   2014. május 5. – Hétfő

   A csodálatos kenyérszaporítás  utáni napon a  Genezáreti-tó túlsó  partján
   maradt népnek eszébe jutott,  hogy csak egy bárka  volt ott. Tudták,  hogy
   Jézus nem  szállt a  bárkába tanítványaival;  tanítványai ugyanis  egyedül
   hajóztak el. Közben Tibériásból több bárka  jött a hely közelébe, ahol  az
   Úrtól megáldott kenyeret ették. Amikor tehát a nép nem találta Jézust, sem
   a  tanítványait,   bárkába  szálltak,   és  elmentek   Kafarnaumba,   hogy
   megkeressék Jézust. Amikor  a tó túlsó  partján megtalálták,  megkérdezték
   tőle: „Mester, mikor jöttél ide?” „Bizony, bizony, mondom nektek – felelte
   Jézus –,  nem azért  kerestetek, mert  csodajeleket láttatok,  hanem  mert
   ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely
   megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az  Emberfia
   adja nektek, – őt ugyanis az Atya igazolta.” Erre megkérdezték tőle:  „Mit
   tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?” „Istennek az tetszik –
   válaszolta Jézus –, ha hisztek abban, akit küldött.”
   Jn 6,22-29

   Elmélkedés:

   A kenyérszaporítás csodája  érdekes reakciót  vált ki  az emberekből.  Nem
   egyszerűen azokból, akik esetleg hallottak róla, hanem azokból, akik aktív
   részesei voltak a  csodának és  ehettek a  Jézus által  adott ételből.  Az
   emberek keresni kezdik azt  a személyt, aki nekik  a kenyeret adta. Ezt  a
   vágyat Jézus helyes irányba tereli azzal,  hogy az őt kereső és  megtaláló
   emberektől azt  kéri, hogy  mindig a  mennyei Atya  tetszését keressék  és
   legfőbb szándékuk az örök élet elnyerése legyen.
   A csodát követő keresés ténye rávilágít  arra, hogy a lelki éhség  nagyobb
   az emberben  a testinél.  Jézus küldetése  éppen az,  hogy olyan  kenyeret
   adjon, amely a lelki éhséget csillapítja és az örök élet felé irányít.  Az
   örök élet eledelét  az Oltáriszentségben ismerhetjük  fel, amely  szentség
   megvalósítja a lelki kapcsolatot az Úr és Egyháza, Jézus és miköztünk.
   A földi kenyérrel  tett egykori  csodához hasonlóan Krisztus  az ő  papjai
   által mindennap  újabb csodát  tesz, amikor  az Oltáriszentségben  önmagát
   adja a  világnak, a  benne hívőknek.  Ez az  eledel valóban  maradandó  és
   megmarad  az  örök   életre.  Ha   egyszer  megízleltük   e  szent,   élő,
   átváltoztatott kenyeret, s  megéreztük, hogy  általa részesedünk  Krisztus
   életében, akkor  minden vágyunk  az lesz,  hogy ez  az együttlét  az  örök
   életben folytatódjon. Keresem-e nap mint  nap Krisztust, aki önmagát  adja
   nekem az Oltáriszentségben?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Add, Urunk, hogy látásunk ne homályosuljon el, hozzád törekvő akaratunk ne
   gyengüljön el. Add,  hogy akadályokat nem  ismerve keressünk és  kutassunk
   Téged. Add, hogy felismerhessünk Téged, aki magadhoz hívsz mindannyiunkat.
   Add, hogy készek legyünk önmagunkat átadni Neked. Add, hogy tudjunk mindig
   leborulni Istenséged titka előtt.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140505.mp3