[Evangelium] 2014-03-02

[Evangelium mindennap]

   2014. március 2. – Évközi 8. vasárnap

   Jézus a hegyi beszédben ezt  mondta tanítványainak: „Senki sem  szolgálhat
   két úrnak:  vagy  gyűlöli  az  egyiket,  a  másikat  pedig  szereti,  vagy
   ragaszkodik az egyikhez,  a másikat  pedig megveti.  Nem szolgálhattok  az
   Istennek is, a  mammonnak is. Ezért  azt mondom nektek:  ne aggódjatok  az
   életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt,  hogy
   mibe öltöztök. Nem több az élet az ételnél, és a test a ruhánál?  Nézzétek
   az ég madarait! Nem vetnek, nem  is aratnak, és magtárakba sem  gyűjtenek,
   hanem a  ti mennyei  Atyátok táplálja  őket. Nem  értek ti  sokkal  többet
   azoknál? Ti aggodalmaskodók, melyiktek  tudja életét egyetlen  lépésnyivel
   is megtoldani? És  a ruházat miatt  miért aggodalmaskodtok? Figyeljétek  a
   mezők liliomait,  hogyan nőnek,  pedig nem  fáradoznak és  nem is  szőnek.
   Mondom nektek: Salamon még dicsősége  teljében sem öltözött úgy, mint  egy
   ezek közül!  Ha a  mezei virágot,  amely ma  virul és  holnap a  kemencébe
   kerül,  így  öltözteti  az  Isten,   akkor  titeket  nem  sokkal   inkább,
   kicsinyhitűek? Ne  aggodalmaskodjatok  hát,  hogy Mit  együnk?  vagy:  Mit
   igyunk? vagy:  Mibe  öltözzünk?! Ezeket  a  pogányok keresik.  Mert  a  ti
   mennyei Atyátok jól tudja, hogy minderre szükségetek van. Ti elsősorban az
   Isten országát és annak igazságát  keressétek, és ezeket mind  megkapjátok
   hozzá. Ne  aggódjatok  hát  a  holnap miatt!  A  holnap  majd  gondoskodik
   magáról! Elég a mának a maga baja.”
   Mt 6,24-34

   Elmélkedés:

   Gondviselés és megbocsátás
   A mai vasárnapon  az isteni gondviselésről  tanít Jézus az  evangéliumban.
   Nézhetnénk önmagában is  a gondviselés  témáját, de kössük  most mégis  az
   ellenségszeretethez, amelyről  egy héttel  ezelőtt elmélkedtünk.  Egy  kis
   történettel kezdjük. A  szerzetes egyszer a  kolostor vezetőjéhez  fordul:
   „Megsértett egy szerzetestestvér és most bosszút akarok állni.” „Hagyd ezt
   inkább Istenre  és  felejtsd el  a  dolgot” –  válaszolta  az apát.  De  ő
   erősködött: „Nem nyugszom  addig, amíg  bosszút nem  állok a  sérelemért.”
   Mire az apát:  „Rendben. Akkor  most imádkozzunk  együtt! Istenünk,  nincs
   szükségünk arra, hogy gondunkat viseld, mert magunk fogunk bosszút állni.”
   A  szerzetes   megértette  a   rövid  ima   mondanivalóját  és   lemondott
   szándékáról.  A  példázatból  semmiképpen  se   vonjuk  le  azt  a   téves
   következtetést, hogy a szerzetes annak reményében mondott le a  bosszúról,
   hogy majd  Isten helyette  kellőképpen  megbünteti az  illetőt és  azt  se
   higgyük, hogy Isten bosszúálló.
   Ez a  kis történet  nem csak  azt tanítja,  hogy a  minket  bántalmazóknak
   bocsássunk  meg  szívből,  hanem  rávilágít  arra  is,  hogy  nem  érdemes
   sorsunkat kezünkbe vennünk, mert ezzel kizárjuk életünkből a gondviselést.
   A megbocsátás mellett életünk más területeire is igaz: nem tudunk  mindent
   az irányításunk alá vonni.  Nem tudunk mindent  a magunk erejéből  elérni.
   Nem tudunk minden helyzetben igazságot szolgáltatni. Bizonyos  területeket
   át  kell  engednünk  Istennek.   Ez  történhet  azért,  mert   kényszerűen
   elismerjük tehetetlenségünket, gyengeségünket, de történhet annak belátása
   eredményeként is, hogy életünknek Isten  kezében van a legjobb helye.  Ezt
   nevezzük a gondviselésbe vetett bizalomnak. Hisszük, Isten jól tudja, mire
   van szükségünk  a  földi  és  az  örök  boldogsághoz  s  mindezt  megadja,
   biztosítja számunkra. Nem csupán megteremtett, életre hívott minket, hanem
   megad mindent, ami  az élethez  szükséges. A gondviselésben  való hit  azt
   jelenti, hogy Isten szeretetére bízzuk magunkat. Ez természetesen nem  azt
   jelenti, hogy ezentúl nem kell  semmit tennünk, nem kell dolgoznunk,  mert
   majd Isten minden este betol hozzánk egy jól megrakott bevásárlókosarat és
   rendezi villanyszámlánkat. És nem is azt jelenti, hogy mostantól nyugodtan
   lehetünk   vakmerőek   a   közlekedésben,   nem   kell   óvatosnak    vagy
   elővigyázatosnak lennünk,  mert  Isten  akkor is  megóv  bennünket  minden
   balesettől és bajtól, ha felelőtlenül viselkedünk. Az ilyen vélekedések  a
   gondviselés félreértéséből fakadnak.
   Mit értsünk tehát gondviselés alatt? Jézus szavaiból érdemes  kiindulnunk,
   aki ezt mondta: „Ne aggódjatok az életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit
   isztok. Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és magtárakba
   sem gyűjtenek, hanem a ti mennyei  Atyátok táplálja őket” (Mt 6,25-26).  A
   gondviselésben való hit  azt jelenti, hogy  tudatában vagyunk annak,  hogy
   Isten  figyel  ránk,   nem  hagy  magunkra,   főként  akkor  nem,   amikor
   megpróbáltatások érnek minket. Azt jelenti, hogy a nehézségek ellenére  is
   hűségesek maradunk  Istenhez, aki  védelmezi  életünket, erősít  minket  a
   kísértések idején,  nem  engedi,  hogy  a  kárhozatra  jussunk,  hanem  az
   üdvösség biztos  útján vezet  minket. A  gondviselés Isten  irántunk  való
   szeretetének mindennapi megnyilvánulása. A gondviselés jel számunkra, hogy
   keressük és megtaláljuk Istent. A gondviselés gyógyszer számunkra a bajban
   és betegségben. A gondviselés  támasz számunkra, amikor erőnket  gyengülni
   érezzük. A gondviselés  vigasztalás, amikor  elveszítjük szeretteinket.  A
   gondviselés ajándék,  hogy  élni  tudjunk.  A  gondviselés  forrás,  amely
   hitünket táplálja. A  gondviselés megnyugvással tölt  el minket, ha  saját
   halálunkra és örök életünkre gondolunk.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Gondviselő Istenünk!  Te szeretetből  teremtettél  meg minket  és  életünk
   minden napján kimutatod  irántunk szeretetedet. Adj  nekünk éleslátást  és
   bölcsességet, hogy észrevegyük szereteted jeleit, mindazt, amivel testi és
   lelki fejlődésünket segíted és az üdvösség felé vezetsz minket! Oszlasd el
   félelmeinket,  aggódásainkat   és   bizonytalanságainkat!   Segíts,   hogy
   bizalommal tekintsünk  jövőnk felé  és teljes  bizalommal adjuk  életünket
   neked! Gondoskodj rólunk, családunkról, szeretteinkről és minden emberről!
   Mutasd meg jóságodat minden ember felé!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140302.mp3