[Evangelium] 2014-06-26

[Evangelium mindennap]

   2014. június 26. – Csütörtök

   Abban az  időben  Jézus  így  fejezte be  a  hegyi  beszédet:  „A  mennyek
   országába nem jut be mindenki, aki azt mondja nekem: Uram! Uram! Csak  az,
   aki mennyei  Atyám akaratát  cselekszi. Azon  a napon  sokan mondják  majd
   nekem: Uram, Uram! Hát nem a  te nevedben prófétáltunk? Nem a te  nevedben
   űztük ki az ördögöket? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát?
   Én akkor  kijelentem  majd nekik,  hogy  nem ismertelek  soha  benneteket.
   Távozzatok színem  elől, ti,  gonosztevők! Mert  mindaz, aki  meghallgatja
   szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki  a
   házát sziklára építette. Szakadt a zápor,  ömlött az ár, süvített a  szél,
   és nekizúdult a  háznak, de az  nem dőlt össze,  mert sziklára épült.  Aki
   viszont hallgatja  szavaimat,  de  nem  követi  azokat,  ahhoz  az  ostoba
   emberhez hasonlít, aki a házát  homokra építette. Szakadt a zápor,  ömlött
   az ár,  süvített  a szél,  nekizúdult  a  háznak; az  összedőlt,  és  nagy
   romhalmaz  lett  belőle.”  Ezzel  Jézus  befejezte  a  hegyi  beszédet.  A
   népsokaság elragadtatással hallgatta tanítását,  mert úgy tanította  őket,
   mint akinek hatalma van, nem pedig úgy, mint az ő írástudóik.
   Mt 7,21-29

   Elmélkedés:

   A kifejezés köznapi értelmében Jézus nem  volt a szavak embere. Értett  az
   emberek nyelvén,  beszédeinek volt  mondanivalója, közérthetően  adta  elő
   tanítását, mindig  az igazságot  hirdette, oly  megragadóan beszélt,  hogy
   tanítása miatt  nagy tömegek  hallgatták őt,  de mégsem  mondhatjuk,  hogy
   csupán a szavak embere volt. Sokkal  inkább volt a tettek embere.  Szavai,
   tanítása mögött  megérezték hallgatói  a rendkívüli  isteni erőt,  de  még
   inkább megtapasztalták cselekedeteiben. Tőlünk,  követőitől is azt  várja,
   hogy  ne  csupán  szavainkkal  valljuk  meg  szeretetünket  iránta,  hanem
   bizonyítsuk  is  cselekedeteinkkel.  Azt  kéri,  hogy  ne  csak  elhiggyük
   üdvösségre vezető tanítását, hanem valósítsuk is meg azt életünkkel.
   Ennek szemléltetésére  mondja  el a  homokra  és a  sziklára  épített  ház
   esetét. A  példabeszéd  azt  a  kérdést veti  fel,  hogy  ki  Jézus  igazi
   tanítványa. A tanítványi élet, a krisztusi élet egyik eleme a hit. Jézus a
   követésére hívja meg az embereket, de  ez lehetetlen, ha valaki nem  bízza
   rá életét, nem hisz őbenne. Emellett  cselekedetekre indít a hit. Az  okos
   és bölcs ember  tehát hittel  hallgatja Jézus  szavait és  az iránta  való
   szeretetből a hallottak szerint él és cselekszik. A keresztény ember élete
   éppen ezért a  hit és  a szeretet  mindennapi megvalósítására,  megélésére
   irányul.
   Hogyan hallgatom Jézus szavát? Megvalósítom-e a hallottakat? Milyen hatást
   gyakorol rám és mire indít Jézus szava?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus! Neved  megvallása a te  személyedhez és az  általad
   létrehozott közösséghez, az Egyházhoz kapcsol minket. Miként az  apostolok
   azon fáradoztak, hogy igehirdetésükkel megismertessék  a te nevedet, a  te
   személyedet az  emberekkel, ugyanúgy  nekünk  is életünk  példájával  kell
   dicsőséget szereznünk neked. A te nevedben szeretnénk cselekedni, hogy így
   az üdvösség  megvalósulását  szolgáljuk a  világban.  Neved  megvallásával
   kifejezzük, hogy az üdvösségre törekszünk.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140626.mp3