[Evangelium] 2014-06-20

[Evangelium mindennap]

   2014. június 20. – Péntek

   Jézus  a  hegyi  beszédben  ezt  mondta  tanítványainak:  „Ne   gyűjtsetek
   magatoknak kincseket  a földön,  ahol a  moly és  a rozsda  megemészti,  a
   tolvajok meg kiássák és ellopják. Gyűjtsetek inkább kincseket a  mennyben,
   ahol sem a moly, sem a rozsda meg nem emészti, sem a tolvajok ki nem ássák
   és el nem lopják.  Mert ahol a kincsed  van, ott van a  szíved is. A  test
   világossága a szem. Ha szemed ép,  egész tested világosságban lesz. De  ha
   szemed elhomályosodik,  egész tested  elsötétedik. Ha  tehát a  világosság
   benned sötétség, maga a sötétség mekkora?”
   Mt 6,19-23

   Elmélkedés:

   Az ember szeret szép és értékes dolgokat birtokolni, főként akkor, ha  van
   rá anyagi  lehetősége.  A  műkincseket  vagy  más  drága  holmikat  gyűjtő
   embereket a művészi szépség iránti  tisztelet mellett olykor a  birtoklási
   vágy is  vezérli, s  nem  sajnálnak akár  kisebb vagyonokat  adni  egy-egy
   ritkaságért.  Érdemes  óvatosnak  lenni  e  területen,  hiszen  az   ilyen
   birtoklási vágy  sokszor  teljesen öncélú  s  öncélúvá teheti  az  embert.
   Eközben ugyanis  könnyen megfeledkezhet  az ilyen  személy Istenről  és  a
   lelki kincsekről,  s  nem  törődik  azzal, hogy  a  legnagyobb  érték,  az
   üdvösség megszerzéséért fáradozzon.
   Erre a veszélyre, a földi javak Istentől elfordító veszélyére figyelmeztet
   Jézus a mai evangéliumban: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön! …
   Gyűjtsetek inkább kincseket a mennyben!” (Mt 6,19-20). Hitünk és az  abból
   származó jócselekedetek  azok a  lelki  kincsek, amelyekre  Jézus  gondol,
   hiszen a végső ítéletkor  azt fogják tőlünk  számon kérni, hogy  tettünk-e
   jót  embertársainkkal.  Adtunk-e  enni  az  éhezőknek?  Adtunk-e  inni   a
   szomjazóknak?   Meglátogattuk-e   a    betegeket?   Megvigasztaltuk-e    a
   szomorúakat? Adtunk-e  reményt  a csüggedőknek?  Tanítottuk-e,  neveltük-e
   hitre  a  nem  hívőket   és  az  Istent   keresőket?  Egész  életemet   és
   életvitelemet meghatározza, hogy mit  tartok értéknek és fontosnak,  miért
   fáradozok, dolgozok. Tegyek  mindent az üdvösség  elnyerése reményében  és
   érdekében!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus  Krisztus!  Te  az alázatos,  bizakodó,  gyermeki  lelkületet
   állítod  elénk  példaként,  s  ezzel  megmutatod  számunkra  az  utat,   a
   lehetőséget, amely  az üdvösségre  vezet.  Nem másokhoz  akarjuk  magunkat
   hasonlítani, hanem arra törekszünk, hogy Isten szemében növekedjünk, az  ő
   akarata szerint éljünk. Az Atya  által számunkra kijelölt úton  szeretnénk
   járni, miként te is neki engedelmeskedtél keresztutadon. Isten  dicsőségét
   szeretnék szolgálni szavainkkal, tetteinkkel  és egész életünkkel.  Taníts
   bennünket a  gyermeki  bizalomra! Taníts  minket  keresztünk  hordozására!
   Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140620.mp3