[Evangelium] 2014-06-19

[Evangelium mindennap]

   2014. június 19. – Csütörtök

   Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Amikor imádkoztok,  ne
   szaporítsátok a  szót, mint  a pogányok!  Azt hiszik  ugyanis, hogy  akkor
   nyernek meghallgatást,  ha sokat  beszélnek. Ne  utánozzátok őket!  Hiszen
   mennyei Atyátok tudja, mire van  szükségetek, még mielőtt kérnétek őt.  Ti
   tehát így imádkozzatok:
   Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
   szenteltessék meg a te neved;
   jöjjön el a te országod;
   legyen meg a te akaratod,
   amint a mennyben, úgy a földön is.
   Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
   és bocsásd meg vétkeinket,
   miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
   és ne vígy minket kísértésbe,
   de szabadíts meg a gonosztól!
   Mert ha  ti  megbocsátjátok  az  embereknek,  hogy  (ellenetek)  vétettek,
   mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem  bocsátotok
   meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket.”
   Mt 6,7-15

   Elmélkedés:

   A sokféleséghez és sokszínűséghez, a pillanatnyi érdekességekhez és  gyors
   változásokhoz szokott korunkban sokaknak egyhangúnak és régimódinak  tűnik
   a Miatyánk imádsága.  Az imaéletben is  sokan szeretik a  változatosságot,
   mintha csak az volna a megújulás egyetlen forrása. De nézzük az érem másik
   oldalát:  amikor  már  elveszni   érezzük  magunkat  a  különböző   dolgok
   rengetegében  és  elegünk  van  a  szüntelen  változásokból,  s  egy   kis
   nyugalomra vágyunk,  akkor  mindig a  legegyszerűbbet,  a  legalapvetőbbet
   próbáljuk megkeresni. Az imádkozás esetében, ha fáradtak vagyunk vagy  nem
   tudjuk, hogy  mit  is  imádkozzunk,  a biztos  pont  a  Miatyánk,  amelyet
   Krisztus tanított az apostoloknak, a népnek és amelyre ma minket tanít.
   Az Egyház  életében évszázadokon  keresztül a  hittanulóknak a  keresztség
   felvétele előtt a Hitvallást és a Miatyánkot kellett megtanulniuk, mert az
   előbbit a keresztény hit, az  utóbbit a keresztény élet  összefoglalásának
   tekintették. A Miatyánk hét kérésében felfedezhetjük Krisztus érzéseit,  s
   ha ezt  az imát  naponta elmondjuk,  akkor valóban  Krisztus  lelkületével
   közeledünk nap mint nap az Atyánkhoz, hozzá emelve szívünket.
   Tanuljuk meg a figyelmes, várakozó, elfogadó  és türelmes imát! Ne csak  a
   magunkét mondjuk!  Engedjük,  hogy Isten  megszólaljon,  szóljon  hozzánk.
   Haszontalan dolgokra elfecsérelt időmből talán jó volna többet  szentelnem
   az imára, az Istennel való személyes beszélgetésre.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus,  te kicsinnyé lettél,  amikor Isten létedre  emberi
   testet vettél fel és közöttünk éltél. Egész életeddel példát adtál  nekünk
   a kicsik  alázatos szolgálatára.  Taníts  minket arra,  hogy  felismerjünk
   téged minden emberben, a kicsinyekben is és Téged szolgáljunk mindenkiben!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140619.mp3