[Evangelium] 2014-06-08

[Evangelium mindennap]

   2014. június 8. – Pünkösdvasárnap

   Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent  a
   tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben
   zárva tartották  az  ajtót.  Belépett és  így  szólt  hozzájuk:  „Békesség
   nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az  Úr
   láttára öröm töltötte  el a tanítványokat.  Jézus megismételte:  „Békesség
   nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak
   után rájuk  lehelt,  és így  folytatta:  „Vegyétek a  Szentlelket!  Akinek
   megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer,  s akinek nem bocsátjátok  meg,
   az nem nyer bocsánatot.”
   Jn 20,19-23

   Elmélkedés:

   Megújulást hozó Szentlélek
   Megérett ez a világ  a pusztulásra – fordul  hozzám a postán sorban  állás
   közben egy  idős  néni.  Elégedetlensége  okáról  kérdezvén  őt,  mindjárt
   sorolni kezdi  mindazokat  a  negatív eseményeket,  amelyekkel  az  elmúlt
   napokban személyesen vagy  a híradásokban találkozott:  a fia hónapok  óta
   nem talál munkahelyet,  valahol az országban  félholtra vertek egy  embert
   saját házában néhány száz forintért, emelték a kenyér árát és így  tovább.
   A  végén  pedig  megerősítésként  megismétli:   Megérett  ez  a  világ   a
   pusztulásra.
   Szavain elgondolva én másként fogalmaznék: Megérett a világ a  változásra.
   Kétségtelen, vannak negatív jelenségek.  Sokan önző módon csak  önmagukért
   élnek, dolgoznak. A fiatalok számára a szórakozás vágya elnyomja a tanulás
   és lelki fejlődés vágyát. Előtérbe kerültek olyan irányzatok, amelyek  nem
   tisztelik az emberi élet kezdetét  és végét. A társadalmi  igazságtalanság
   miatt egyre  nő  a  gazdagok  és szegények  közti  távolság.  A  gazdasági
   fejlődés háttérbe  szorítja a  környezet, az  emberi élettér  védelmét.  A
   demokráciának nevezett társadalmi modell sok szempontból csődöt mondott  a
   „globálisnak”  nevezett  értékek  túlzott   hangoztatása  miatt.  A   béke
   világméretű hirdetése mögött háborúk és polgárháborúk dúlnak. A  pénzvilág
   – túlterjeszkedve a gazdaság területén – tért hódít a tudomány, a művészet
   és a  sport világában.  Az emberek  közti kapcsolatokban  természetellenes
   formák kerülnek előtérbe. A  becsületes munka helyett  az ügyeskedés és  a
   versengés előnyt élvez.  És mindenütt  érezzük, hogy az  ember elveszik  a
   felfordult világban. Igen, megérett a világ a változásra. Valóban megérett
   a világ a megújulásra, mégpedig olyanra, amely az embert szolgálja.
   Honnan, kitől várhatjuk ezt? Honnan,  kitől jöhet olyan tartós  megújulás,
   amely nem lesz kártékony  az ember számára, hanem  valóban testi és  lelki
   fejlődését szolgálja?  Honnan, kitől  jöhet olyan  újjászületés,  amelynek
   alapja az igazságosság, a szeretet és a béke? A történelem igazolja,  hogy
   az ember nem  képes megvédeni magát  önmagától. Szent II.  János Pál  pápa
   több  írásában  és   beszédében  állította  egymással   szembe  a   „halál
   kultúráját” és az „élet kultúráját” (például Az élet evangéliuma  kezdetű,
   1995-ben megjelent enciklika).  A pápa  az előbbi alatt  azokat az  emberi
   élettel  tudatosan  szembeforduló   rendszereket,  folyamatokat   értette,
   amelyek különféle  programokkal  és  tudományosnak  nevezett  módszerekkel
   támadják az  életet  és az  élethez  való jogot.  A  „halál  kultúrájának”
   képviselői törvényes  hátteret teremtenek  életellenes magatartásukhoz,  s
   ezzel megtagadják  azt,  hogy  Isten  az  élet  és  a  halál  Ura.  Rossz,
   erkölcsileg helytelen, bűnös kezdeményezések ezek az ember részéről.
   Ezzel szemben az Egyház elismeri  Isten hatalmát az élettel  kapcsolatban.
   Tiszteletben tartja Isten szándékát az emberi élettel, annak kezdetével és
   befejezésével kapcsolatban.  Elfogadni Isten  rendjét és  értékeit, ez  az
   élet kultúrája. Az ember  és a világ  számára megújulást, újjászületést  a
   Szentlélek  hozhat.  Ő  tanít  meg  bennünket  az  igazságra  és  az  igaz
   értékekre. Ő ismerteti meg velünk, hogy mi a jó és mi a rossz. Ő ad nekünk
   erőt, hogy elutasítsuk a rosszat és minden élethelyzetben a jót válasszuk.
   A Szentlélek  mutatja  meg életünk  célját,  értelmét: Istent  keresni  és
   megtalálni, a szeretetet keresni és megtalálni Istenben. Hozzon  számunkra
   Istenben való megújulást a pünkösdi Szentlélek!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus!  Te  az  utolsó vacsorán  megígérted  tanítványaidnak,  hogy
   távozásod után elküldöd az Atyától a Vigasztalót, az Igazság Lelkét, s  ez
   az ígéret a feltámadásod utáni ötvenedik napon, pünkösdkor teljesedett be.
   A Szentlélek  eljövetele  egykor megújulást  hozott.  Küldd el  nekünk  is
   Lelkedet, hogy az élet  tiszteletére, megbecsülésére, megóvására  tanítson
   minket! Jöjj  el, Szentlélek,  Urunk és  éltetőnk! Segíts  minket az  élet
   igéjének hirdetésében!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140608.mp3