[Evangelium] 2014-06-01

[Evangelium mindennap]

   2014. június 1. – Vasárnap, Urunk mennybemenetele

   Abban az időben: A tizenegy tanítvány elment Galileába, fel arra a hegyre,
   ahova Jézus  rendelte  őket.  Amikor meglátták  őt,  leborultak  előtte  a
   földre. Egyesek azonban még mindig kételkedtek. Jézus odament hozzájuk, és
   ezt mondta nekik:  „Én kaptam  meg minden hatalmat  az égen  és a  földön.
   Ezért  most  menjetek  el,  és  tegyetek  tanítványommá  minden  nemzetet!
   Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Tanítsátok
   meg őket  mindannak megtartására,  amit parancsoltam  nektek! És  íme,  én
   veletek vagyok mindennap a világ végéig!”
   Mt 28,16-20

   Elmélkedés:

   Átlépni az örökkévalóságba
   Negyven nap. Ennyi idő telt el a feltámadástól Jézus mennybemeneteléig. Az
   Apostolok Cselekedeteiben  ugyanis ezt  olvassuk: „Szenvedése  után  Jézus
   sokféleképpen  bebizonyította,  hogy  él:  negyven  napon  át   ismételten
   megjelent az apostoloknak  és beszélt az  Isten országáról” (ApCsel  1,3).
   Ekkor  az  apostolok  szeme  láttára  felemelkedett  az  égbe,  egy  felhő
   eltakarta, s ettől kezdve már nem láthatták tovább.
   Negyven nap. Emberileg mérhető idő. Évezredek óta megfigyeljük a nap és  a
   föld mozgását, s ennek segítségével mérni tudjuk az időt. A negyven nap  a
   mi számunkra  egy pontosan  meghatározható időszakasz.  Vajon a  feltámadt
   Jézus számára is ugyanolyan hosszú ez a negyven nap, mint a mi  számunkra?
   Ne válaszoljunk erre rögtön igennel, mert tévedhetünk. Gondoljuk csak meg:
   megtestesülésével és emberré válásával a Fiúisten, Jézus Krisztus  időbeli
   létezést vállalt. Az örökkévaló Isten magára vette az idő köntösét. Emberi
   élete, időbeli létezése  a halállal megszűnt.  Amikor feltámad, akkor  már
   nem vonatkozik rá  az idő  korlátja. Miként  a tér,  a háromdimenziós  tér
   határai sem vonatkoznak rá. Képes  megjelenni olyan helyen, ahol az  ajtók
   zárva  vannak.  Azt   viszonylag  határozottan   kijelenthetjük,  hogy   a
   mennybemenetellel Jézus átlép az örökkévalóságba.  De itt van ez a  köztes
   idő a feltámadás és a mennybemenetel között, az emberileg negyven  napként
   számolt idő. Nálunk időzik még egy kicsit az Úr, de már készül elhagyni  a
   világot. Egy ideig  még köztünk él,  de már az  örökkévalóság felé  indul.
   Vajon  az  idő  vagy  az  örökkévalóság  vonatkozik  ezalatt  a  feltámadt
   Krisztusra? Nem mernék egyik mellett sem lándzsát törni, bízzuk ezt nálunk
   bölcsebbekre, de lehet, hogy ezt is csak odaát fogjuk megtudni.
   A mennybemenetel, az ég  felé emelkedés inkább  azt foglalja magába,  hogy
   Jézus kiemelkedik e térbeli  világból, de nem mond  semmit arról, hogy  az
   időbeli  világunkat  is  elhagyja,  átlép  az  örökkévalóságba,  pedig   a
   mennybemenetel esetében erre is kell gondolnunk.
   Bocsánat a  kissé filozofikus  gondolatokért, de  talán segítenek  minket,
   hogyan képzeljük  el a  mennyországot, ahová  Jézus távozott  s ahová  vár
   bennünket, és remélhetőleg ahová mi valóban törekszünk eljutni. A gyerekek
   szokták kérdezni, hol van  a mennyország? Hová ment  Jézus? Hová jutunk  a
   feltámadás után?  E  gyermeki  kérdések sokszor  a  felnőttek  számára  is
   megválaszolatlanok maradnak.  A  mennyországot ne  egy  helynek  képzeljük
   valahol  a  galaxisokon  túl,  hiszen   nem  köthető  a  teremtett   világ
   dimenzióihoz. Inkább  gondoljunk  az örökkévalóságra.  Az  időn  kívüliség
   ugyan éppoly megfoghatatlan  számunkra, mint a  téren kívüliség, de  talán
   mégis többet elárul Isten titkából.  Isten a mennybe, az  örökkévalóságba,
   az örök életre, az örökké tartó boldogságra hív minket. Arra, hogy  örökké
   vele éljünk és boldogok legyünk. Hát nem mindegy, hogy hol van ez?  Lássuk
   be: a „hová” és a „hol” kérdéseknek nem sok értelme van, amikor a mennyről
   beszélünk.
   Negyven nap. Negyven év. Néhány évtized. Kinek több, kinek kevesebb. Ennyi
   az időnk itt a  földön, amíg élünk. Hamar  elmúlik. Miként használjuk  fel
   életünk éveit, napjait? Jó lenne találni helyes célirányt, értelmet,  mert
   ez határozza meg örök  sorsunkat, ami nem fog  elmúlni, mert örökké  tart.
   Egyesek számára  örök  kárhozatnak,  másoknak  örök  boldogságnak  hívják.
   Örökké Isten nélkül vagy Istennel.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus! Földi  küldetésed teljesítése után  visszatértél Atyádhoz  a
   mennybe. Tőle jöttél s most hozzá térsz vissza. A mennybemenetel  számodra
   megdicsőülést jelent.  Te  minden embert  a  mennybe hívsz  és  megmutatod
   nekünk az üdvösségre vezető utat. Segíts, hogy szüntelenül vágyakozzunk az
   üdvösségre  és  mindent  megtegyünk  annak  érdekében,  hogy  halálunk  és
   feltámadásunk után  elnyerjük. Mutass  nekünk utat  a menny  felé!  Vezess
   minket az örök életre!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140601.mp3