[Evangelium] 2014-07-14

[Evangelium mindennap]

   2014. július 14. – Hétfő

   Abban az időben Jézus így  szólt apostolaihoz: Ne gondoljátok, hogy  azért
   jöttem a földre, hogy békét hozzak!  Nem azért jöttem, hogy békét  hozzak,
   hanem hogy kardot.  Azért jöttem,  hogy szembeállítsam a  fiút apjával,  a
   leányt anyjával  és a  menyet anyósával.  Saját háza  népe lesz  az  ember
   ellensége. Aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem, az nem méltó
   hozzám. Aki fiát  vagy leányát jobban  szereti, mint engem,  az nem  méltó
   hozzám. Aki nem  veszi föl keresztjét,  és nem követ  engem, az nem  méltó
   hozzám. Aki  meg akarja  találni  életét, elveszíti  azt; de  aki  érettem
   elveszíti életét, megtalálja azt. Aki titeket befogad, engem fogad be; aki
   pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Aki prófétát fogad
   be azért, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad
   be azért, mert igaz  ember, az az igaznak  jutalmában részesül. Aki  pedig
   csak egy pohár friss vizet is ad inni egynek a legkisebbek közül, mert  az
   az én tanítványom –- bizony, mondom nektek: nem marad el a jutalma. Amikor
   Jézus  befejezte   tizenkét  tanítványa   oktatását,  továbbindult,   hogy
   tanítson, és hirdesse Isten országának örömhírét a környékbeli városokban.
   Mt 10,34–11,1

   Elmélkedés:

   A magvetőről szóló példabeszéd jelképesen mutatta be, hogy Isten tanítását
   egyesek elfogadják, mások pedig elutasítják. E kettős fogadtatásról beszél
   egészen nyíltan Jézus a  mai evangéliumban. Tanítása akár  szembefordulást
   is eredményezhet  az  emberek  között. Ezt  követően  azokról  szól,  akik
   meghallgatják tanítását és  aszerint alakítják életüket,  s ezzel  mintegy
   minket is  ösztönöz,  hogy  ezt  tegyük. Aki  kész  arra,  hogy  mindenről
   lemondjon ebben az életben Jézus szeretetéért, az új életre fog lelni. Ezt
   soha nem  evilági jutalomért  tesszük, hanem  azért, hogy  az örök  életet
   elnyerjük.
   A tanítványi  élet kiindulópontja,  hogy a  hívást az  ember elfogadja  és
   szabadon rábízza magát arra, aki őt meghívja. Jézus nem keveset kér, hanem
   azt, hogy mindenkinél jobban szeressük őt. Mindannyian Krisztus  küldöttei
   vagyunk, de  ha nem  őhozzá  fűzne leginkább  a szeretet  köteléke,  akkor
   tanúságtételünk legfeljebb egy eltorzult szeretetről szólna. Ha egy  olyan
   tanítást szeretnénk továbbadni,  amelyet nem  tekintünk vezérelvnek  saját
   életünkben,   minden   bizonnyal    csak   ellentmondásos,    meghasonlott
   tanúskodásnak tűnne  magatartásunk, amely  aligha ébresztene  bárkiben  is
   szeretetet vagy hitet.  Ha a  hit engedelmességével  fogadom Isten  hozzám
   szóló  üzenetét  és  akaratát,  Krisztus  jelenlétének  tanújává  válok  a
   világban az emberek számára.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Adj szeretteimnek jó egészséget és boldogságot, hitet és szeretetet,  igaz
   lelki életet,  ajándékozd  nekik  békédet, amelyet  nem  kaphatnak  meg  a
   világtól. Engedd,  hogy védelmed  alatt  boldog közösséggé  váljunk;  hogy
   mindig szeretettel és hűséggel viseljük el, ami ér bennünket; hogy  mindig
   osztozzunk egymás örömében és bánatában. Adj esőt, hogy amikor  szeretteim
   elcsüggednek és keserű csalódás éri őket, mindig vigasztalást,  menedéket,
   támaszt jelenthessek számukra.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140714.mp3