[Evangelium] 2014-01-31

[Evangelium mindennap]

   2014. január 31. – Péntek

   Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek:
   „Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána  akár
   alszik, akár ébren  van, éjjel  vagy nappal,  a mag  kicsírázik és  szárba
   szökken, maga  sem  tudja hogyan.  A  föld magától  hoz  termést:  Először
   szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a  termés
   engedi, az ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás.”
   Majd   folytatta:   „Mihez   hasonlítsuk   az   Isten   országát?   Milyen
   példabeszéddel szemléltessük?  Olyan,  mint  a  mustármag,  amely,  amikor
   elvetik a  földbe,  kisebb  minden  más magnál  a  földön.  Mikor  azonban
   elvetik, kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt,
   úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak.”
   Sok hasonló  példabeszédben  hirdette  nekik  az  igét,  mert  így  tudták
   megérteni. Példabeszéd nélkül  nem szólt hozzájuk.  Mikor azonban  egyedül
   volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.
   Mk 4,26-34

   Elmélkedés:

   Miként az  ember  elvégzi a  magvetés  feladatát és  Istenre  bízza,  hogy
   kikelnek-e a  magok  és munkájának  lesz-e  gyümölcse, ugyanúgy  az  Isten
   üzenetének hirdetői is  tudatában vannak annak,  hogy miután  küldetésüket
   lelkiismeretesen  elvégezték,  egyedül  Isten  kegyelmétől  függ,  hogy  a
   hirdetett tanítás milyen  termést fog hozni  a hallgatóság szívében.  Erre
   világít rá a mai evangélium két példázata. Isten országának növekedése nem
   a  mi   emberi  tevékenységünknek   köszönhető,  hanem   Isten   szüntelen
   munkálkodásának a jele. Isten  meghív, hogy együttműködjünk ővele  országa
   további építésében. Meghív minket,  hogy hallgassuk szavát és  továbbadjuk
   azt. Ez a szolgálat  csak akkor lehet hiteles  részünkről, ha magunk is  e
   tanítás szerint élünk.
   Az isteni kegyelem működését lelkünkben nem lehet időhöz kötni, nem  lehet
   sürgetni vagy siettetni.  Talán már előfordult  velünk, hogy minden  évben
   elolvastuk ugyanazt az evangéliumi történetet, de nem volt ránk különösebb
   hatással, nem  érintett  meg  bennünket,  mígnem  egyszer  megvilágosodott
   számunkra, megértettük mondanivalóját,  s úgy éreztük,  hogy általa  Isten
   személyesen nekünk üzen valamit. Az  évek során Isten szava  titokzatosan,
   csendesen elvégezte feladatát.  Ha nyitott  szívvel, türelmesen  hallgatom
   Istent, meghallom üzenetét.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Add, Urunk, hogy látásunk ne homályosuljon el, hozzád törekvő akaratunk ne
   gyengüljön el. Add,  hogy akadályokat nem  ismerve keressünk és  kutassunk
   Téged. Add, hogy felismerhessünk Téged, aki magadhoz hívsz mindannyiunkat.
   Add, hogy készek legyünk önmagunkat átadni Neked. Add, hogy tudjunk mindig
   leborulni Istenséged titka előtt.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140131.mp3