[Evangelium] 2014-01-30

[Evangelium mindennap]

   2014. január 30. – Csütörtök

   Egy alkalommal Jézus  így beszélt hallgatóihoz:  „Vajon azért  gyújtanak-e
   lámpát, hogy a  véka alá  vagy az  ágy alá  rejtsék? Nem  azért-e, hogy  a
   lámpatartóra  tegyék?  Semmi  sincs  elrejtve,  hacsak  nem  azért,   hogy
   nyilvánosságra jusson; és semmi sem  történik titokban, hacsak nem  azért,
   hogy napfényre kerüljön. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!” Majd így
   folytatta: „Figyeljetek  arra, amit  hallotok! Amilyen  mértékkel  mértek,
   olyan mértékkel mérnek majd  nektek is. Sőt ráadást  is adnak hozzá.  Mert
   akinek van, még kap; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik,  amije
   van.”
   Mk 4,21-25

   Elmélkedés:

   Jézus újabb  példabeszéde  szintén  az Isten  országáról  szól.  A  lámpás
   hasonlata azt szemlélteti,  hogy az országról  szóló tanítás minden  ember
   előtt ismertté válik. Az emberi  élet értelméről és céljáról szóló  isteni
   akaratot és szándékot  mindenki megismerheti.  Isten Jézus által  és az  ő
   személyében gondoskodott  arról, hogy  a tanítást  emberközelből  ismerjük
   meg,  s  ne  érezzük  azt,  hogy   ez  egy  felsőbb  hatalom  által   ránk
   kényszerített  életelv.   Ugyanakkor   az   ember   részéről   is   mindig
   megtapasztalható volt a  vágy, amely az  isteni fény, világosság,  igazság
   megismerésére  törekedett.  Mivel  Jézusban  Isten  egészen  közel  került
   hozzánk, ezért megismerhetővé vált, hogy  miként kell emberként élni.  Ezt
   Isten mutatta meg nekünk. Jézus hasonlata a sötétben világító lámpáról egy
   másik gondolatot  is elindít  bennünk: Akarunk-e  a fény  hordozói  lenni?
   Akarjuk-e Krisztust, a világ  világosságát elvinni a  bűn homályában és  a
   hitetlenség sötétségében élőknek? Akkor állok készen erre a feladatra,  ha
   lemondtam  minden  kényelmességről,  elhagytam  a  középszerűséget  és   a
   Szentlélek meggyújtotta bennem  a lelkesedés tüzét,  lángját. Akarok-e  az
   Ige hallgatójából  az  Ige  hirdetőjévé  válni?  Ahogyan  engem,  ugyanúgy
   másokat is formál, alakít  és éltet Isten szava.  Akarom-e magamban ezt  a
   változást?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg  nekem
   az istengyermekség szellemét,  taníts meg arra,  hogyan kell mindig  Isten
   gyermekéhez méltóan cselekednem!  Maradj bennem!  Add, hogy  én is  mindig
   benned maradjak, és úgy szerethesselek,  ahogyan te szeretsz engem!  Nálad
   nélkül semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. De egyesíts  önmagaddal,
   tölts el  szereteteddel,  hogy  általad  az Atyával  és  a  Fiúval  mindig
   egyesüljek!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140130.mp3