[Evangelium] 2014-01-12

[Evangelium mindennap]

   2014. január 12. – Vasárnap, Urunk megkeresztelkedése

   Abban az időben: Jézus elment Galileából a Jordán (folyó) mellé  Jánoshoz,
   hogy megkeresztelkedjék nála.  János azonban  tiltakozott: „Neked  kellene
   megkeresztelned engem,  és  te jössz  hozzám?”  Jézus azonban  így  szólt:
   „Hagyd ezt most, mert úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami igazságos.”
   Erre János engedett neki.
   Jézus pedig megkeresztelkedett. Mihelyt feljött a vízből, íme, megnyílt az
   ég, és látta  Isten Lelkét  galamb módjára  magára szállni.  És íme,  hang
   hallatszott az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!”
   Mt 3,13-17

   Elmélkedés:

   A hit elfogadása
   A mai  napon Jézus  megkeresztelkedését  ünnepeljük. Mivel  csupán  néhány
   nappal  vagyunk  Jézus  születésének  karácsonyi  ünnepe  után,  s   mivel
   napjainkban általában születésük után  rövid idővel szokták a  gyermekeket
   megkeresztelni,  sokan  gondolják  azt,  hogy  Jézust  is  kisded  korában
   keresztelték meg. El  kell oszlatnunk ezt  a tévedést, hiszen  a mi  Urunk
   mintegy harminc esztendős lehetett,  amikor megkeresztelkedett, tehát  már
   felnőtt volt, s ezzel az eseménnyel  kezdte meg nyilvános működését a  nép
   körében.
   Máté evangélista meglehetősen tömören,  a lényegre összpontosítva írja  le
   az  eseményt.  Elbeszéléséből  megtudjuk,  hogy  Jézus  elment  Keresztelő
   Jánoshoz, aki a Jordán folyóban keresztelt. János értetlenül fogadja az Úr
   szándékát, de megkereszteli őt.  Ekkor történik, hogy  a megnyíló égből  a
   Szentlélek ereszkedik Jézusra és a mennyei Atya kinyilvánítja, hogy  Jézus
   az ő szeretett Fia.
   Az ünnep  alkalmat  ad  arra,  hogy a  keresztség  szentségéről  és  annak
   jelentőségéről elmélkedjünk.  Az  elmúlt  nyáron  egy  család  hívott  meg
   látogatóba.  Beszélgetésünk  során  szóba  került,  hogy  a  két   nagyobb
   gyermeket a mi templomunkban keresztelték meg, s mennyire emlékezetes volt
   a  család  számára.  Eközben  a   harmadik  gyermek,  a  legkisebb   kissé
   kedvetlenné vált, s ennek oka hamar kiderült. Bár már közel 10  esztendős,
   ő nincs megkeresztelve. Nem a  szülők szándékos vagy vétkes  mulasztásáról
   volt szó ez esetben,  csupán arról, hogy sok  tragédia érte a családot,  a
   három gyermek  édesapja egy  váratlan tüdőembólia  következtében  fiatalon
   meghalt,  s   valahogy  elmaradt   a   keresztelés.  Ismervén   a   család
   vallásosságát rögtön felvetettem, hogy ha a kislány kéri, kereszteljük meg
   őt. Ebben a  pillanatban mintha  kicserélték volna,  olyan öröm  sugárzott
   róla, amit ritkán  látunk. A  testvérei és  a többi  családtag is  azonnal
   lelkesedni kezdett. Örömük csak akkor volt nagyobb, amikor kis idő  múlva,
   a vasárnapi szentmise keretében  megtörtént a keresztelés. Sugárzó  arccal
   tett hitvallást, s amikor  fejére öntöttem a vizet  én magam is éreztem  a
   kegyelmet, hogy a jó Isten valóban gyermekévé fogadja őt, s azt is, hogy a
   mennyből édesapja ránk mosolyog. Emlékszem, nyáridő lévén sok kiránduló és
   szabadságát  éppen  ott  töltő  ember  vett  részt  a  helyiek  mellett  a
   szentmisén és mindenki lélegzetvisszafojtva hallgatta a hitvallást.  Senki
   nem bosszankodott,  hogy  pár perccel  hosszabb  volt a  szentmise,  hanem
   valóban a hit ünnepe volt mindenki számára a Hit évében.
   Tudatosan említem  a közösség  részvételét. A  húsvéti vigília  szertartás
   keretében kiszolgáltatott keresztségen  kívül más  alkalmakkor a  plébánia
   hívei ritkán vesznek  részt keresztelésen, mert  általában családi  körben
   történik a  szertartás,  esetleg  több gyermek  keresztelése  esetén  több
   család  részvételével.   A   keresztség  szűk   családi   körben   történő
   kiszolgáltatása miatt  háttérbe szorul  az  a több  évszázados  hagyomány,
   amely szerint a keresztség alkalmával  a hívő közösség tagjává fogadja  az
   újonnan megkereszteltet.  Ne  feledkezzünk  el  arról,  hogy  a  hitvallás
   hordozója és átadója az Egyház  közössége, ezt fogadja el a  keresztelendő
   személy, amikor megvallja hitét. Jó  volna minél több esetben  visszatérni
   ehhez a  gyakorlathoz, amelynek  jelképes szerepe  van. Azért  is  hasznos
   volna  ez,  mert  minden  ilyen  esemény,  azaz  a  keresztségben  a   hit
   elfogadása, magát  a közösséget  is megerősíti  hitében azáltal,  hogy  az
   ilyen alkalmakkor  megtapasztalják a  közösség növekedését,  gyarapodását.
   Ugyanakkor a közösség tagjaiban tudatosul, hogy nekik is segíteniük kell a
   megkeresztelt személyt a  hit útján való  haladásban úgy, hogy  keresztény
   életükkel példát mutatnak  számára a  későbbiekben. A személyes  hit és  a
   közösség hite így kapcsolódik össze, mert mindannyian egy Atyának  lettünk
   a gyermekei.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Mennyei Atyánk! A te  gyermekeid vagyunk. Segíts  úgy élnünk, hogy  méltók
   legyünk arra,  hogy szeretett  gyermekednek  nevezz bennünket,  és  mindig
   megőrizzük  magunkban  az  istengyermekség  kegyelmét.  Isten  Fia,  Jézus
   Krisztus, akihez  hasonlóvá válunk  a keresztség  által! Te  földi  életed
   során mindig engedelmeskedtél  Atyádnak. Taníts minket  az alázatra és  az
   engedelmességre! Szentlélek  Isten! Te  megszenteled minden  megkeresztelt
   ember életét. Adj  erőt, hogy  hitünket megtartsuk  és megvalljuk!  Segíts
   minket, hogy a hit útján haladjunk!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140112.mp3