[Evangelium] 2014-02-13

[Evangelium mindennap]

   2014. február 13. – Csütörtök

   Jézus egyszer  Tírusz és  Szidon vidékére  vonult vissza.  Itt betért  egy
   házba, és bár rejtve akart maradni, jelenléte mégsem maradhatott titokban.
   Egy asszony,  akinek  leányát  tisztátalan  lélek  szállta  meg,  tudomást
   szerzett  róla,  odasietett  hozzá,  és  a  lábához  borult.  Az   asszony
   szír-föníciai származású  pogány  volt.  Azt  kérte  tőle,  hogy  űzze  ki
   leányából a gonosz lelket. Jézus először elutasította: „Hadd lakjanak  jól
   előbb a gyermekek; mert nem helyes, ha elveszik a gyermekek kenyerét, és a
   kiskutyáknak vetik!”  De az  asszony  így folytatta:  „Igaz, Uram,  de  az
   asztal alatt a kiskutyák is esznek abból, amit a gyermekek  elmorzsálnak.”
   Jézus azt válaszolta:  „Szavad jutalmaként menj!  A gonosz lélek  elhagyta
   leányodat.” Amikor hazaért, leányát az ágyon fekve találta. Már elhagyta a
   gonosz lélek.
   Mk 7,24-30

   Elmélkedés:

   A mai  evangéliumban  folytatódik  a gyógyítások  sorozata,  mégpedig  egy
   nagyon érdekes  csodával. Itt  valójában nem  a csoda  megtörténte áll  az
   elbeszélés középpontjában,  hanem az  asszony és  Jézus párbeszéde.  Jézus
   segítségét egy  pogány,  egy  nem  zsidó  származású  asszony  kéri  lánya
   érdekében, akit a gonosz lélek gyötör. Jézus válaszából olyasmi tűnik  ki,
   mintha kizárná a pogányokat  a csodákból. De az  asszony nem adja fel,  és
   visszautasítva ezt az  értelmezést tovább könyörög,  mert hiszi, hogy  nem
   csupán egyesek  kiváltsága  a  gyógyulás lehetősége,  hanem  az  ő  pogány
   lányával is megtörténhet  az, ami  másokkal. Ez a  kitartó kérés  meghozza
   eredményét. Jézus  segít,  s  ennek  köszönhetően  megszabadul  a  lány  a
   gonosztól.
   Kérő imádságainkban  mi is  nagyon  sokszor fordulunk  hasonló  módszerrel
   Istenhez.  A  kérő   imának  kitartónak   kell  lennie,   de  nem   szabad
   erőszakosságba hajlania. A kettő  között nehéz megvonni  a határt, de  úgy
   tűnik,  hogy  akkor  imádkozunk  helyesen,  ha  nem  követelőzünk,   hanem
   elfogadjuk Isten akaratát.  Ne csupán  abban higgyünk,  hogy Isten  minden
   kérésünket teljesíteni  tudja, hanem  abban is,  hogy jól  tudja mire  van
   szükségünk lelkünk  üdvössége  érdekében,  és csak  azokat  a  kéréseinket
   teljesíti, amelyek valóban a javunkat szolgálják. A hit és a kitartó kérés
   Isten segítségét eredményezi.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Előtted, Uram, bűnös  és por vagyok:  irgalmadból élek, neked  köszönhetek
   mindent; alárendelem magam neked, hagyom, hogy fájdalmaid és  szenvedéseid
   teljesen átalakítsanak;  teljes  engedelmességben és  akaratodhoz  simulva
   hagyatkozom terád.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140213.mp3