[Evangelium] 2014-08-25

[Evangelium mindennap]

   2014. augusztus 25. – Hétfő

   Jézus  egyszer  így  korholta  a  farizeusokat:  Jaj,  nektek,   képmutató
   írástudók és farizeusok!  Elzárjátok a  mennyek országába  vezető utat  az
   emberek elől.  Ti magatok  nem  mentek be  oda,  és azokat  sem  engeditek
   odajutni, akik be szeretnének menni.  Jaj, nektek, képmutató írástudók  és
   farizeusok!  Tengert  és  szárazföldet  bejártok,  hogy  egyetlen  pogányt
   megtérítsetek, és ha megtért, a kárhozat fiává teszitek, kétszerte inkább,
   mint magatokat.  Jaj, nektek,  vak vezetők!  Azt mondjátok:  „Ha valaki  a
   templomra esküszik, az semmi; ha  azonban a templom aranyára esküszik,  az
   kötelez.” Ti,  esztelenek  és vakok!  Hát  mi  nagyobb: az  arany  vagy  a
   templom, amely megszenteli az aranyat? – Továbbá azt mondjátok: „Ha valaki
   az oltárra  esküszik, az  semmi, de  ha a  rajta lévő  áldozati  ajándékra
   esküszik, az kötelez.” –  Ti, vakok! Hát mi  nagyobb: az áldozati  ajándék
   vagy az  oltár,  amely megszenteli  az  ajándékot? Aki  tehát  az  oltárra
   esküszik az  esküszik  az  oltárra  és mindarra,  ami  rajta  van.  Aki  a
   templomra esküszik, az esküszik a templomra  és arra aki ott lakik.  Végül
   aki az égre esküszik, az az Isten trónjára esküszik és arra, aki a  trónon
   ül.
   Mt 23,13-22

   Elmélkedés:

   A mai evangéliumban  Jézus a farizeusi  lelkület helytelenségét tárja  fel
   beszédében. A farizeus  nagy nyilvánosság előtt  szereti végezni  vallásos
   cselekedeteit. Fontos számára,  hogy az emberek  lássák buzgóságát, s  úgy
   tekintsenek rá, mint  a vallásosság mintaképére.  Meg van győződve  arról,
   hogy magatartása tetszik Istennek. Bűneit – ha egyáltalán egyet is elismer
   – szívesen rejti  el mások  elől, mert  ez lerombolhatná  az emberek  róla
   alkotott pozitív képet. A farizeusi lelkület rejtőzködő. Önmagunkban nehéz
   felismerni. Az  könnyen megy,  hogy ítéletet  alkotva másokat  farizeusnak
   tartunk, de önmagunkban szinte lehetetlen észrevenni, s emiatt küzdeni  is
   nehéz ellene. A  farizeusok legsúlyosabb bűnének  Jézus azt tekinti,  hogy
   másokat megakadályoznak az üdvösség felé haladásban.
   A részlet tanulsága: nem szabad  olyan farizeusokká válnunk, akik  másokat
   akadályozunk az üdvösség  felé vezető úton.  Ugyanezt pozitív formában  is
   érdemes megfogalmaznunk: hiteles tanúságtevőknek és  evangéliumhirdetőknek
   kell lennünk.  Életünkben  fel kell  ragyognia  az emberek  számára,  hogy
   Krisztus  keresztjéből  és  feltámadásából  merítünk  erőt.   Mindannyiunk
   hivatása, hogy mindenkor hirdessük  Jézust és belé  vetett hitünket, az  ő
   örömét és  reményét  sugározzuk magunkból,  hogy  jó tetteinket  látva  az
   emberek az  Atya felé  irányuljanak  és a  hit  felébredjen bennük.  Ez  a
   tanúságtétel utat mutat majd másoknak az üdvösségre.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, a te szolgád, minden nép és minden nyelv rád esküszik! Te  legyőzöl
   minden akadályt, s az örök életre vezetsz minket. Nem vagy feledékeny,  és
   minden jótettünket  bőségesen megjutalmazod,  megbánt bűneink  emlékét  az
   enyészetnek adod.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140825.mp3