[Evangelium] 2014-04-04

[Evangelium mindennap]

   2014. április 4. – Péntek

   A  csodálatos  kenyérszaporítást  követő   viták  után  Jézus   Galileában
   működött. Júdeában nem akart mutatkozni, mert a zsidók az életére  törtek.
   Közeledett a  zsidók  Sátoros-ünnepe. Miután  rokonai  elzarándokoltak  az
   ünnepre, Jézus is fölment utánuk  Jeruzsálembe, de nem nyilvánosan,  hanem
   titokban. Amikor  a templomban  tanítani  kezdett, a  jeruzsálemiek  közül
   néhányan  ezt  kérdezték:  „Nemde  ő  az,  akit  halálra  keresnek:   íme,
   nyilvánosan beszél, és nem szólnak neki semmit. Talán bizony már a vezetők
   is elismerik, hogy ő a Messiás? De róla tudjuk, honnan való. A  Messiásról
   pedig, ha majd  eljön, senki sem  tudja, honnan való.”  Erre Jézus, aki  a
   templomban tanított, emelt hangon odaszólt: „Ti ismertek engem, és azt  is
   tudjátok, honnan vagyok. Én nem  magamtól jöttem. Az Igaz (Isten)  küldött
   engem, akit ti nem  ismertek. Én viszont ismerem,  mert tőle vagyok, és  ő
   küldött engem.” Erre szerették volna Jézust elfogni, de senki sem emelt rá
   kezet, mert még nem jött el az ő órája.
   Jn 7,1-2.10.25-30

   Elmélkedés:

   A Sátoros-ünnepet a pusztai vándorlás emlékére tartották meg a zsidók a mi
   naptárunk szerint kb.  október elején. Ezen  a Jeruzsálem városában  nyolc
   napig tartó  hálaadó ünnepen  minden jámbor,  vallásos zsidó  részt  vett.
   Jézus  titokban   megy  a   városba,  mert   tudja,  hogy   a   csodálatos
   kenyérszaporítás után mondott beszéde miatt, amelyben mennyből alászállott
   kenyérnek nevezte magát, a zsidó vezetők halálra keresik. Arra nem érdemes
   gondolnunk, hogy félt volna, hiszen akkor nem ment volna el az ünnepre  és
   nem jelent volna meg a templomban, amelynél feltűnőbb és nyilvánosabb hely
   nem létezett. A  templomban sem rejtőzik  el, hanem tanítani  kezd a  nagy
   nyilvánosság előtt.  Beszédét  olyanok  is hallják,  akik  jól  ismerik  a
   főtanács azon tervét, hogy elfogják és megölik Jézust.
   Miért ment  oda Jézus,  ha tudta,  hogy halálra  keresik? –  kérdezhetjük.
   Jézus szándéka az  volt, hogy  tanítsa az embereket  saját személyéről  és
   küldetéséről. És ettől még a halálos fenyegetés sem tartotta vissza. Bár a
   nép nem tudja honnan származik, ő tisztában van küldetésével. Tudja,  hogy
   az Atyától  jött és  neki kell  engedelmeskednie. Erre  figyel, hiszen  az
   emberi elvárások csak hátráltatnák küldetése teljesítésében.
   A történet tanulsága az lehet, hogy Krisztus örömhírét akkor is  hirdetnem
   kell, ha alkalmatlannak tűnik és még fenyegetések ellenére is ragaszkodnom
   kell hitemhez.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Végtelen Szentség, Jézus Krisztus, az  én üdvözítőm érdeme, szent vére  és
   halála árán jutok elődbe önmagamban, s vetem bele magamat a lángodba: az ő
   feltámadása  és  mennybemenetele  által  vezesd  el  akaratomat  magadhoz,
   sajátítsd  ki  egészen,  tégy  vele,  amit  akarsz,  mentsd  meg  a  hamis
   gyönyörtől, törd meg hatalmát, hogy csak terád tekintsen.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140404.mp3