[Evangelium] 2014-04-03

[Evangelium mindennap]

   2014. április 3. – Csütörtök

   Egy  alkalommal  Jézus  ezeket  mondta  a  zsidóknak:  „Ha  én  tanúskodom
   önmagamról, a saját  tanúskodásom keveset  ér. Más  tanúskodik rólam,  (az
   Atya), és  én tudom,  hogy igaz  az  ő tanúsága,  amelyet rólam  tesz.  Ti
   (Keresztelő) Jánoshoz  fordultatok, és  ő  tanúságot tett  az  igazságról.
   Nekem azonban nincs szükségem emberi tanúságra. Ezeket azért mondom,  hogy
   üdvözüljetek. Égő  és világító  fény volt  János, de  ti csak  ideig-óráig
   akartatok az  ő  fényében  gyönyörködni.  Mellettem  nagyobb  bizonyítékok
   szólnak,  mint  János  tanúskodása:  az  én  tetteim,  amelyeket  az  Atya
   akaratából cselekedtem.  Azok bizonyítják,  hogy  az Atya  küldött  engem.
   Tehát maga az  Atya, aki  küldött engem,  ő tett  tanúságot mellettem.  Ti
   viszont sem szavát nem hallottátok, sem  arcát nem láttátok. De még  igéje
   sem marad bennetek, mert nem  hisztek abban, akit ő küldött.  Vizsgáljátok
   meg az írásokat, hiszen azt  tartjátok, hogy általuk nyertek örök  életet!
   Éppen az írások  tanúskodnak mellettem.  Ti mégsem  akartok hozzám  jönni,
   hogy elnyerjétek az (örök) életet.  Emberektől nem fogadok el  dicsőítést.
   Ismerlek titeket. Tudom, hogy  nincs meg bennetek  az Isten szeretete.  Én
   Atyám nevében jöttem,  de nem fogadtatok  el. Majd ha  más valaki a  saját
   nevében  jön,  azt  elfogadjátok.  Hogyan  hihetnétek  ti,  akik   egymást
   dicsőítitek, de nem keresitek azt a dicsőséget, amely Istentől  származik?
   Ne gondoljátok, hogy  én leszek a  ti vádlótok az  Atyánál. A ti  vádlótok
   Mózes lesz,  akiben pedig  reménykedtek. Ha  hinnétek Mózesnek,  nekem  is
   hinnétek, hiszen  ő rólam  írt. Ha  azonban az  ő írásainak  nem  hisztek,
   hogyan hinnétek az én tanításomnak?”
   Jn 5,31-47

   Elmélkedés:

   A tegnapi evangéliumban Jézus az Atya róla szóló tanúságtételéről beszélt,
   amelyet a zsidó vezetők nem értettek meg. A mai napon ennek folytatásaként
   három konkrét tanúságtételről szól,  hogy eloszlassa azok kételyeit,  akik
   azzal vádolják, hogy csak önmagáról tanúskodik.
   Elsőként Keresztelő János  tanúságtételét említi, akit  a zsidók maguk  is
   tiszteltek,  hiszen  nagy  tömegek  jártak  hozzá,  hogy  részesüljenek  a
   bűnbánat   keresztségében   a   Jordán   folyónál.   Másodszor   a   saját
   cselekedeteiről beszél  Jézus.  Olyan  tettek ezek,  amelyekre  ember  nem
   képes. Ő ugyanis  isteni erővel műveli  csodáit, s ezért  azokban az  Atya
   cselekedeteit lehet észrevenni, ez  tehát az Atya tanúskodása.  Harmadszor
   pedig a Szentírás róla szóló  jövendöléseit hozza fel tanúságtételként.  E
   szövegeket pontosan ismerték  az írástudók, akikhez  beszédét intézte.  De
   hiába vannak e tanúságtételek, ha  valaki megkeményíti szívét és  semminek
   sem akar hinni.
   A benne  nem hívőknek  ezt mondja  Jézus az  Atyáról: „Ti  sem szavát  nem
   hallottátok, sem arcát  nem láttátok”  (Jn 5,37).  Isten arcát  szeretnénk
   látni, csendben  szemlélni a  nagyböjt  folyamán. Az  üdvösségünket  akaró
   Isten jóságos és  megbocsátó arcát  fedezhetjük fel  a kereszten  szenvedő
   Jézus arcában. Ezt az arcot szeretnénk megmutatni a világnak, amelyben  ma
   is oly sok a hitetlen ember. De csak akkor tudom megmutatni Krisztus igazi
   arcát, ha a szívemben hordozom azt.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Mindenható Istenünk,  te  azt  akarod, hogy  minden  ember  üdvözüljön  és
   eljusson az igazság  ismeretére. Tekints a  sok aratnivalóra,  mindazokra,
   akik szomjazzák az  evangélium igaz  tanítását és  küldj munkásokat,  hogy
   mindenkihez eljusson  Jézus  Krisztus  örömhíre!  Táplálj  minket,  Urunk,
   Igéddel és Testeddel! Gyűjtsön össze és formáljon minket egy közösséggé az
   igazság tanítása és támogasson bennünket a szentségek ereje, hogy  előbbre
   jussunk az üdvösség és a szeretet útján!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140403.mp3